újabb események régebbi események további események
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Vita egy képről

2011. szeptember 28. - Látogatók száma: 61

Barátném feljött megnézni az esküvői képeket. Nagyon tetszettek neki, főleg egy kép, amin a fiam barátja látható. Mondhatnám úgy is ha fiatalabb lennék, hogy egészen rákattant a képre, és a gép előtt azt bámulta órákig. Aztán közölte; szerelmes lett.

Mit mondjak, jót nevettem, de mikor délután is feljött megnézni ugyan azt a képet, megállapítottam; beteg a lelke. Igaz Ő csak 42 éves, de akkor is.
Váltig állította, hogy nagyon jóképű a fickó rajta. Igen, valóban a 30-as évei elején lévő klassz adottságú, és valóban "bokorba csalogató " tekintetű férfiú, de hát számomra a fiam lévén vagy után gyerek. Én a fiút, a helyes jóképű srácot látom benne, aki meghódítja vagy darabokra töri a lányok szívét, de nem a férfit, aki engem elvarázsol.
Barátném közölte, elvetemült realista vagyok, és még őt sem engedem ezzel a hozzáállással álmodozni.
Felőlem álmodozzon, de ésszel, vagy reálisan, mert azt azért nem hagyom, hogy megkörnyékezze ezen ifjú tiszta szívét, vagy bármi legyen is.
Mire Ő, hogy féltékeny vagyok biztosan. Ó persze, hát még mit nem! A gyermekemmel egyidős fiú, aki itt nőtt a szemem előtt, ilyen gyagya azért nem vagyok, max öreg csaj, de azt vállalom.
Kint Londonban, az egyik magyar fiú, aki kint dolgozik, bemutatott egy maláj üzletembernek, és azt mondta, Ő itt a minden magyar anyukája, mert hozzá bárki hazamehet, kap egy tál ételt, fürdést, tiszta cuccot reggelre, és ha kell, segítséget a hazajutáshoz.

Emelkedett a mellkasom, és hízott a májam, de hát ezt nem én találtam ki, hanem ők mondták rólam.
Igen, volt már rá példa, hogy a fiúk kicsit többet ittak a kelleténél, és nem akartak úgy a szülő elé állni, és ide jöttek és kértek segítséget. Persze készítettem enni, alvó helyet és adtam váltás ruhát, amit majd a fiam kapott meg tőlük kint. Volt olyan is, akinek elfogyott a pénze, már nem tudott volna tovább utazni, de telefonáltam párat és találtam egy ismerőst aki azon az útvonalon közlekedett amerre a barát lakott, így megkértem, hogy szállítsák haza, sőt vettem egy bon-bont az anyának, hogy adja oda a fiú.
Kérdeztem, a fiam Ő járt-e már így, mire mondta, itthon nem, de kint ezek a fiúk sokat segítenek neki, vagyis visszaadják, amit én itthon segítek.
Nekem ez is jólesik, vagy jó érzés, hogy a barátság azért általam is teljesebb.
Valóban én úgy tekintek ezen emberekre, mint a saját gyermekeimre.
Elfogadom és nem kritizálom őket, segítek ha kell! És mellettük vagyok, ha gondban vannak. Eljött a fiamnak az a barátja is, aki Budapesten hivatalos személy, és az édesanyja temetésére a fiam helyett én mentem el leróni kegyeletünket.
Nagyon nagy szeretettel volt irántam.

Barátnőm azt mondja, miért nem vállalok gyerekmegőrzést, hiszen imádom a gyerekeket. Igen, de ma már minden más. Nem tudom, lehet jó lenne, de talán jobb, ha csak a napi gondokat oldom meg, és magamat érem utol a munkában. Időnként lemegyek a játszótérre, és szívesen vagyok a gyerekek közelében, vagy míg az anya elszalad a boltba vigyázok rájuk, de ez nagy felelősség, és már nem biztos, hogy az én agyamnak való lenne ezt a nyakamba venni. Ideig - óráig jó, de hosszútávon már nem biztos, hogy vállalhatnám a felelősséget. Jobb ez így nekem is és a gyerekeknek is.
Amikor valaki tanácsot, vagy segítséget kér, persze szívesen, sőt egy- egy gyerekre még vigyázok is, de többre már nem tudnék figyelni, a betegségem miatt sem.
Igen, én nagyon reálisan látom magam, kívülről is tudom szemlélni, és mindig a felelősséget mérem fel, és utána a lehetőséget latolgatom. A barátnőmnek igaza van, ez nem mindig jó, de azt gondolom esetemben jobb ez, mert nem mászom bele kétes, vagy veszélyes helyzetekbe. Amúgy is majd lesznek saját unokáim, majd azokra vigyázok. Addig meg javulgatok, és próbálom magam összeszedni a lehető legjobban.

A cikket írta: Divi Éva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 28. 21:41

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. szeptember 28. 15:38

Álmodozni szabad. De ha az a fijú elé állna, akkor lenne a nagy beijedés;-) Haha! Azért kíváncsi lennék a barátnőd arcára.
Az írásod gyerekmegőrzős részéhez meg annyit fűznék hozzá, hogy biztosan tudom, hogy neked szuper lehetett a fiadnak lenni...
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió !

Meglehet, mert Ő a fiam is ezt mondja. Igaz a saját gondjaimból okulva soha nem tiltottam, esetleg ész érvekkel magyaráztam el dolgokat. Mikor még alsó tagozatos gyerekként a kerékpárról átnyergelt a kis motorra akkor segítettem neki, és nem romboltam le soha a szerelmét a motorok iránt, sőt. Talán azért is van ma egy Yamaha Fraser motorja750-es egy állat dög moci. Az auókat is szereti, de a motor az örök. Anyja fia mondhatnám. Igaz nagyon szeret a mai napig, és minden lépéséről beszámol és velem konzultálja meg elsőnek a dolgait. Ennek külön örülök, mert ez sejteti a kapcsolatunk valódi mélységét. Ugyanakkor soha semmilyen módon nem próbáltam és nem próbálom meg magamhoz láncolni, sőt, engedem menjen és élje a saját életét. Köszi, hogy olvastál. Üdv és puszi Éva.
2011. szeptember 28. 21:35

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. szeptember 28. 13:39

Szia Éva!

"rákattant a képre, és a gép előtt azt bámulta órákig. Aztán közölte szerelmes lett." - erről az Internetes társkeresős időszakom jut eszembe. Én is csodáltam így pasik fotóját, aztán amikor találkoztunk, totál más jött le, mint amit elképzeltem.

Nemsokára unokázhatsz, meglásd!

Pusz,

L.

Szia Liz !

Mit mondjak már várom. Szeretném ha láthatnám, és kényeztethetném őket! Üdv és puszi Éva.
2011. szeptember 28. 15:38
Álmodozni szabad. De ha az a fijú elé állna, akkor lenne a nagy beijedés;-) Haha! Azért kíváncsi lennék a barátnőd arcára.
Az írásod gyerekmegőrzős részéhez meg annyit fűznék hozzá, hogy biztosan tudom, hogy neked szuper lehetett a fiadnak lenni...
Üdv,
Pinokkió
2011. szeptember 28. 13:39
Szia Éva!

"rákattant a képre, és a gép előtt azt bámulta órákig. Aztán közölte szerelmes lett." - erről az Internetes társkeresős időszakom jut eszembe. Én is csodáltam így pasik fotóját, aztán amikor találkoztunk, totál más jött le, mint amit elképzeltem.

Nemsokára unokázhatsz, meglásd!

Pusz,

L.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: