Zsu története
Látogatók száma: 55
Zsu története.
Eddigi életem során sok érdekes emberrel találkoztam. Valahogy mindenkiben találtam valami szerethetőt, csodálnivalót. De talán a legcsodálatosabb Zsu volt.
Zsuval még általános iskolában jártunk együtt, sokat beszélgettünk, már akkor is szerette a földrajzot. Később elszakadtunk egymástól, a világ "két sarkába" kerültünk, így csak levelezéssel tartottuk a kapcsolatot. Úgy hallottam, hogy állandóan utazgat, szinte bejárta a világot. Kicsi, törékeny nő volt és el nem tudtam képzelni, hogy a sok utazáshoz honnan veszi az energiát.
Mikor én is készültem valahová, ő levélben mindég részletesen leírta, hogy az adott országban mire figyeljek, milyen szokások vannak, mit érdemes megnézni, melyik étterembe térjek be, ha valami helyi specialitásra fáj a fogam. Valóban nagy hasznát vettem ezeknek a tanácsoknak.
Nemrég hallottam, hogy meghalt. Váratlanul ért, bár előtte írta, hogy nem érzi magát túl jól.
A minap találkoztam a lányával és megkérdeztem tőle, hogy az anyukája talán csak nem valami vírust szedett össze valamelyik útja során?
Marika, a lánya tágra nyílt, csodálkozó szemmel nézett rám és azt válaszolta: -Anyukám? Hiszen ő még az országhatárt sem lépte át egész élete során! Kiderült,hogy súlyos beteg volt, alig tudott járni és az utolsó éveit tolókocsiban töltötte.
Akkor én ott a bevásárlóközpontban megmerevedtem és nem értettem, miért néznek rám az emberek olyan furcsán. Mert csak álltam és a szememből patakzottak a könnyek...
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla! Én úgy gondolom, egy barátság mélysége nem a találkozások számától függ. Hirtelen tudok is erre egy példát mondani: a minap megcsörrent a telefonom és egy olyan volt osztálytársam hivott fel, akivel-az okokat nem részletezem-az érettségi óta nem találkoztam. Még most sem tudom, hogyan kutatott fel, de nem is ez az érdekes.A gimiben barátnők voltunk és az elmúlt évtizedek ellenére sem felejtett el..Sajnos a sors elsodor bennünket, mint engem is Zsutól, de a mély lelki-kapcsolatok örökre megmaradnak..
Üdv. Ilona
Idővel átértékelődnek a dolgok. A barátságok is. A nyugdíjas kor arra is jó, hogy jut elég az idő azon dolgok végig gondolására, melyekre korábban nem.
Alapvetően barátságos, a másik gondja iránt érdeklődő, és kérés nélkül is segítő emberként sok "barátom" volt.
Rájöttem, hogy kik azok, akik csak szívják el az energiámat, használják az eszemet, lekötik az időmet, minden ellentételezés nélkül.
Kegyetlenül leépítettem őket, nekem erre nincs szükségem.
Ami az iskolai évek alatt kötött barátságokat illeti, van amelyik megmaradt, a közvetlen személyes kapcsolat révén, a többi csak nosztalgia.
Üdv: Yolla
Kedves Ilona!
Érdekes az a barátság, ahol a felek igazán nem is ismerik egymást, nem találkoznak, csak az egyik ad tanácsokat a másiknak....
Üdv: Yolla
Üdv. Ilona
Pussz. Ilona
..., bár előtte írta, hogy érzi magát túl jól....
Szerintem kimaradt a nem szó!
......., hogy nem érzi magát túl jól.
Így nem lenne benne zavar!
Azt hiszem, így jobb lenne!
Légy-szíves kijavítani!
Egyébként hibátlanul megható a történeted!
Gratulálok hozzá!
Pussz:emillio
Érdekes az a barátság, ahol a felek igazán nem is ismerik egymást, nem találkoznak, csak az egyik ad tanácsokat a másiknak....
Üdv: Yolla
Egy nagyon szép volt. Megható csattanó...
Köszi, hogy olvashattam.
pusz
Juli