A kert.2
Látogatók száma: 42
Erwin beszélt valakihez, majd kinyitotta a kiskaput, amin keresztül oldalt, a kertbe lehetett jutni. Két férfi tűnt fel mögötte, akik egy becsomagolt tárgyat cipeltek. Hárman együttes erővel, kicsomagolták a hosszúkás dobozt. Egy karcsú nőalak bontakozott ki a keménypapírok közül. Félig egy tál fölé hajolva állt a kis alak. A másfél méter magas kis szobor, egy szökőkút volt! A lehajtott fejű nőalak kezében egy kancsót tartott, amelyből víz csorgott egy kőből kialakított tálba. A férfiak csöveket hoztak be a teherautóból, és összeállították a vízvezetéket is, majd beásták a kőlapok alá, ezzel el is tüntetve az egészet. A szobrocskát a kert végébe állították fel, ott ahol a járda véget ért. És igen, ez a szökőkút hiányzott Juli kertjéből! A lány felkacagott a szobrocska láttán. Erwin leült melléje.
- Most pedig ültessük el a pálmákat! – csapott a térdére.
De Juli átkarolta a nyakát.
- Azt hagyjuk holnap reggelre. Annyit kibírnak ezek a pálmák. Pihenni kell, mert te semmit sem aludtál!
Megcirógatta a férfi arcát, amin már kiütközött a borosta. Másnap aztán befejezték azt, amit előtte való nap félbehagytak. A pálmákat kiültették a hatalmas cserepekbe, majd Erwin egy sürgős dologra hivatkozva kocsiba pattant, Juli pedig leseperte, lemosta a teraszt, gyönyörködött egy kicsit, a már rendbe tett kertjében. Utána az emeletre indult, és lefürdött. Már javában a kádban üldögélt, amikor Erwin hazaérkezett.
- Hoztam egy kis finomságot. - adott a férfi egy puszit az arcára. – Igyekezzél ki a kádból, mert az csak frissen jó!
Majd lement a lépcsőn a konyhába. Juli kilépett a kádból, felöltözött és követte. A konyhában nem találta meg a férjét, de a hangját már hallotta.
- Itt vagyok a teraszon, hozzál ki egy kis vizet, légy szíves!- kiáltott be a lánynak Erwin. Juli teleengedte a kancsót vízzel és kilépett a teraszra. Erwin a lefestett kovácsoltvas széken üldögélt, amit a lány talált a padláson. Az asztalkán egy tálcán sütemények kellették magukat. Juli összecsapta a kezét és felnevetett.
- Jaj de szépek lettek!- borult férje nyakába.
A székek és az asztalka hófehér színben ragyogott. Mellettük a pálmák, visszaadták azt a mediterrán hangulatot, amit Juli kívánt! A fal mellett a hangabokrok bordó levelei szinte körülölelték a kis kertet. A végében a vízhordó leány, olyan kecsesen hajolt a tál fölé, hogy Julinak szinte kedve lett volna odarohanni hozzá, segíteni neki. A lány tapsolt és nevetett széles jókedvében, Erwin meg szelíd mosollyal gyönyörködött felesége örömében. Juli kiugrott a kőlapokra és körbetáncolta a kertjét. A lapok most nem süllyedtek el a súlya alatt, meg sem rezdültek, ahogy a lány egyikről a másikra perdült. Szőke haja libegett arca körül, szemében az öröm és a boldogság szikrái ragyogtak. A kertje és a terasz éppen olyan lett, amilyennek megálmodta! Végül lihegve Erwin ölébe roskadt. Férje vele együtt nevetett és átölelte a lányt.
- Hát ez csodálatos lett Erwin! Köszönöm!- kacagott férjére.
- Nincs mit nekem köszönni Julika, hiszen ezt te csináltad meg.- mosolygott a férfi.
Körülnézett a kertben. Hetekkel ezelőtt, itt csak a gaz burjánzott, most meg egy gyönyörű kis Éden bontakozott ki a szeme láttára. Ebben a pillanatban Erwin úgy érezte, minden megvan a boldogsághoz. A cég szépen megy, a nő, akit mindennél jobban szeret, itt van vele és köréje varázsolta a Paradicsomot.
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igaz az enyém nem nagy pés. :)))