újabb események régebbi események további események
23:48
emillio módosította a cikkét
23:47
emillio új cikket töltött fel
21:00
Black Ice módosította a cikkét
20:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:14
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:12
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
15:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
22:58
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
18:26
L. Alexa új cikket töltött fel
18:23
L. Alexa új cikket töltött fel
17:06
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
13:14
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
13:13
gvali válaszolt egy szavazásra
09:16
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:17
L. Alexa módosította a naplóbejegyzését
08:16
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
22:02
Black Ice módosította a cikkét
21:57
Black Ice új cikket töltött fel

A növekedés csodája

2012. március 12. - Látogatók száma: 78

'Aki műveli az ő földjét, jóllakik kenyérrel. '

Ailet felvetett egy kérdést az egyik cikkében, egészen pontosan azt, hogy:
Miért kertészkedünk?
Azt kell mondanom, hogy itt falun több okból is, az egyik, hogy minden házhoz tartozik kert is, amit ha művelünk, akkor az élelem nagy részét meg lehet termelni, ami nem csekélység az egyre dráguló világunkban. Sokan így sem művelik, mert vagy mert nem tudják, vagy mert nem akarják, és akkor szerencsésebb esetben nem hagyják parlagon, hanem kölcsön adják valakinek, aki nagyban termel például gabonát.
Anyámék házához például több mint hatszáz négyszögöl föld tartozik, az udvaron kívül még. Ezt régen mind műveltük, még a gyerekkoromban. Sokszor végtelen hosszú kukoricasorok voltak, hogy el lehetett benne veszni, ha nem ismertél minden göröngyöt. A földek végén egy földesút húzódik, ahol nyaranta, amikor sokan termeltek kukoricát, nem nagyon lehetett tudni, hogy éppen mikor is érünk a saját telkünkhöz, mert nem lehetett látni. Nekünk azért volt egy tájékozódási pontunk, mert egy hatalmas cseresznyefa állt a hostel közepén és az irányt mutatott. Ez volt régen.
Amikor mi átvettük, akkor a fele hostelre lucernát vetettem, mert kellett a széna a jószágoknak. Papa mondta, hogy nem lehet kézzel lucernát vetni, de én úgy gondoltam, hogy régen sem voltak gépek és akkor is elvetették valahogyan. Azért jó 6-8 évig jó sok lucerna termett rajta. Később mi elköltöztünk és anyuék kiadták a hostel felét bérbe. Így most ők is csak a felét művelik, de sokszor így is sok nekik.
Visszakanyarodva a témához...
Több okból művelünk földet. Vagy azért mert ránk hagyták a földet és valamit kell vele kezdeni, vagy azért mert szeretjük magunk megtermelni a zöldségeink és a gyümölcseink nagy részét, vagy egyszerűen csak szeretjük a föld szagát és a kerti munkát. Vagy muszájból. Amit én legjobban szeretek benne, az a növekedés csodája. Mert fantasztikus, ahogy a kis magból valami kibújik és egy pár hónap alatt ellát téged élelemmel.
Egyszer valaki kérdezte tőlem, hogy tudnék-e úgy élni, hogy nincs kertem, vagyis, hogy el tudom képzelni magam kert nélkül. Hát nem tudom. Biztosan menne, ha muszáj, de jobban szeretem, ha van kertem.
Egyszer csak elkezdem egy pár négyzetméteren, majd terjed tovább, úgy, hogy már a szomszéd földjével is szemezek. Olyan ez mint a tetoválás. Addig nem elég, míg be nem töltöd a földet.

A cikket írta: Virág

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 14. 19:47

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. március 13. 10:47

Kedves Virág!

Aki a földet szereti, annak az az élete is. Nem beszélve róla, hogy a magyarság gyakorlatilag ebben a legjobb mióta világ a világ. Szeretni kell, ami a miénk, gondozni és a kincseivel gyarapítani fog, még akkor is ha nehéz kenyér.

Pussz, Tündér

Igazad van Tündér! :)
2012. március 13. 15:03

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. március 12. 19:10

A föld szeretete nálam akkor kezdődött, amikor először vettem kezembe a kapát a saját területemen. Jól mondod, ha már egyszer "meglett", kellett valamit kezdeni vele. Hát kézbe vettem a sorsát. És attól kezdve nem volt megállás. Valami hajtott, mint ahogy írod, mindig többet, mindig jobban... és a várakozás, hogy a valamiből valami lesz. Lett... :-)
Ez egy olyan folyamat, aminek soha nem jutsz a végére... vagyis mindig, minden kezdődik elölről, ismétlődik... Nem érzed magad jól, ha csak úgy hagyod parlagon. Az mégsem járja, hogy gazos legyen, no akkor próbáljuk meg a lehetetlent? És csodák csodája képes vagy megvalósítani, amit "megálmodtál". :-)
Számomra még mindig egy kihívás. Ha már mást nem tudok "betörni". :-)

Szerintem nem szégyen, hogy a vérünkben van a földművelés. Jobb, mint ha más lenne benne. :)

Puszi
2012. március 13. 10:47
Kedves Virág!

Aki a földet szereti, annak az az élete is. Nem beszélve róla, hogy a magyarság gyakorlatilag ebben a legjobb mióta világ a világ. Szeretni kell, ami a miénk, gondozni és a kincseivel gyarapítani fog, még akkor is ha nehéz kenyér.

Pussz, Tündér
2012. március 12. 19:10
A föld szeretete nálam akkor kezdődött, amikor először vettem kezembe a kapát a saját területemen. Jól mondod, ha már egyszer "meglett", kellett valamit kezdeni vele. Hát kézbe vettem a sorsát. És attól kezdve nem volt megállás. Valami hajtott, mint ahogy írod, mindig többet, mindig jobban... és a várakozás, hogy a valamiből valami lesz. Lett... :-)
Ez egy olyan folyamat, aminek soha nem jutsz a végére... vagyis mindig, minden kezdődik elölről, ismétlődik... Nem érzed magad jól, ha csak úgy hagyod parlagon. Az mégsem járja, hogy gazos legyen, no akkor próbáljuk meg a lehetetlent? És csodák csodája képes vagy megvalósítani, amit "megálmodtál". :-)
Számomra még mindig egy kihívás. Ha már mást nem tudok "betörni". :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: