A várakozás…
Látogatók száma: 51
Végigsöpör a borzongató, hideg, északi szél. Szinte fellök, akkora az ereje… fejemre húzom a fehér siltes sapkám, aztán felőlem fújhat…
Bőven van mit nézni most is a kertben. Kora tavasz van, március… A természet éledezik, és mint ilyenkor lenni szokott egyszerre szakad rám a sok teendő, ahogy mindig egy kicsivel tovább tart a napsütés…Addig is, míg nem tudok rámenni a vizes földre, gyönyörködöm a kora tavasz virágaiban… A krókusznak is pont ott kell pompáznia, ahol a legkevésbé érvényesül- méltatlankodom - a vizeshordó mellett? - de vétek lenne elmozdítani a helyéről, úgysem tart ez már sokáig. Hamarosan elvirágzik, mint ahogy a hóvirág és a kankalin, a másik, amit még nagyon szeretek, de kevés van belőle.. Felváltja az ibolya, a nárcisz, a tulipán, a játszint és az aranyeső, ami szinte egyszerre mutatja magát. De mind között a legszebb ilyenkor a japánbirs a piros virágaival! Végre sikerült kiszabadítani a vadszőlő fogságából, ami igencsak elnyomta volna, ha még időben nem lépünk, és a trombitafolyondárt vissza nem metszem, így már teljes pompájában díszeleg, elvégre díszcserje, vagy mi a szösz? A százszorszép már egész nagy telepeket birtokba vett a füvesített részen… Már messziről virít az ősszel duggatott hagyma, fokhagyma, nagyon jót tett neki az enyhe tél és a jó talajelőkészítő munkálatok… Végre valami, amit ketten együtt műveltünk, a duggatás!… Szinte sajnálom, hogy most nem láthatja azt, amit én, pedig van bőven néznivaló!…
Az ősszel elültetett krizantémokra nagyon kíváncsi vagyok, akkor nagyon szépek voltak, tele rózsaszín, sárga, és fehér virágokkal, de most vissza vannak vágva… Türelmesnek kell lennem, mire újult erőre kap és megmutatja hogy érzi magát az új földben,… mint ahogy a rózsák mindegyike, amit elültettünk, kihajtott… Piros- és sárga színű virágai lesznek… Bújik a bazsarózsa, meg a pünkösdi rózsa is, a tereprendezéskor szépen megtisztítottam alatta, körülötte a talajt, és az írisz hajtásai is megjelentek már…Kapkodom a fejem, annyi lett hirtelen a felfedeznivaló…
Késő ősszel még sikerült kiásni a szőlőt tartó oszlopokat, így már akadálytalanul közelíthetem meg a vastag árnyékot adó diófát, szabad az út balról az aranyeső, jobbról az ezüstfenyő és a japánbirs között…Hány év bújócska után végre ezt is elértem, hogy nem kell akkorát kerülnöm, hogy egy kis hűvös helyre érjek, ha majd bejön az igazi forróság!…
Egyelőre még csak ott tartok, hogy felszáradjon végre, legalább annyira a föld, hogy az ősszel felásott talajra rá tudjak menni.., még mielőtt bejön a szárazabb idő, meg tudjam kapálni, elgereblyézni és bevetni borsóval, zöldséggel, miegymással... A magokat már megvettem, de még várnom kell. Ez a legnehezebb! A várakozás!… Hogy a hosszú téli tétlenség után végre birtokba vegyem a kertnek azon részeit is, amihez még nem tudok hozzáférni…
Már alig győztem egyedül a sok teendőt, amikor hosszú évek után végre segítséget kaptam. Nagyon sok mindent be kellett pótolni, de meg tudtuk együtt valósítani. Hónapokon át energiát, pénzt és időt nem kímélve hoztuk ki a kertből a legtöbbet, amit lehetett. Ebben csak a tél szabhatott gátat és most, amikor mindennek a gyümölcsét learathatnánk, megint csak egyedül élvezhetem… Kinek a hibájából nem valósíthatom meg már soha többé az elképzelésemet? Nem tudom. Vagy mégis, és ez az, ami bánt. Nem lehet minden tökéletes, tudom, de mi az, ami ebben mindig megakadályoz? A természetem. Ennek a felismerése nem könnyű, de elkerülhetetlen, ha szembe akarok nézni saját magammal és az elkövetkezendő egyedüllétemnek tudjam az okát.
Megtanultam, hogy az élet padlóra küldhetett nem egyszer, de rajtam kívül idáig sem dönthette el más, hogy felálljak…
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jo volt olvasni az irasodat arrol, hogy hogyan eledezik a termeszet. Koszonom!
Annak felismerese, hogy neha a sajat termeszetunk a legnagyobb akadalyunk, az igen dicseretes, erre csak kevesen kepesek.
:-)
Annak felismerese, hogy neha a sajat termeszetunk a legnagyobb akadalyunk, az igen dicseretes, erre csak kevesen kepesek.
Én ne tudnám? Nekem ez a szerelem. :)
Tudom, hogy rajtam kívül vagyunk még jó páran, akik képesek lennénk órákig lelkesen mesélni a kerti munka szépségeit..., mert igaz. Ezért nem sajnálok se időt, se fáradtságot,... ha a kertről van szó... Az egyetlen hely, amiben, ahol, ha csalódok is, másnapra kiheverem..., tiszta romantika.
Én tudom, hogy tudod... :-)
Szia!
Jó olvasni ilyeneket! :)
Nekem is lett végre segítségem. Ennek köszönhető, h még december elején fel lett rotálva a földem és mostanra tele is van vetve. A borsó februártól bújik, de már látom a salátákat, a tarlórépákat, azt szeretik a disznóim, és egy-egy merészebb hagyma is kidugta a csücskét. A kis aranyosak. Ma láttam, h az üvegházba vetett egynyáriak közül is van már, ami csírázik. És ez annyira jó, de csak azt tudja, aki maga is csinálta már. :)
Én tudom, hogy tudod... :-)
Jó olvasni ilyeneket! :)
Nekem is lett végre segítségem. Ennek köszönhető, h még december elején fel lett rotálva a földem és mostanra tele is van vetve. A borsó februártól bújik, de már látom a salátákat, a tarlórépákat, azt szeretik a disznóim, és egy-egy merészebb hagyma is kidugta a csücskét. A kis aranyosak. Ma láttam, h az üvegházba vetett egynyáriak közül is van már, ami csírázik. És ez annyira jó, de csak azt tudja, aki maga is csinálta már. :)