újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Húzd meg, ereszd el…

Látogatók száma: 50

„A vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata) mászó képességét még pókember is megirigyelné, hiszen tapadó korongjai segítségével szinte bárhová képes felfutni…”

Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor elhatároztuk, megszabadulunk az addig általam féltve őrzött, szemeimet gyönyörködtető, látványnak különösen szép, ősszel csodás színekben pompázó, vadszőlő indáitól, lehetőleg gyökerestől, hogy írmag se maradjon utána… Hogy erre a brutális beavatkozásra miért volt szükség? Egyszerű magyarázat rá, hogy mára szinte kezelhetetlenné vált számomra… Erről nem a vadszőlő tehet, á, dehogy! Egyedül és kizárólag engem terhel a felelősség a gondatlan tartása miatt, mert én naivan azt hittem, semmiféle beavatkozást nem igényel, vagyis ez egy igénytelen kúszónövény, ami mindent kibír és eltakar…
Azzal nem számoltam, hogy a körülötte lévő élő kultúrnövények, a fák és díszcserjék és én idővel megsínylik, de még a kerítés sem bírja ki. Tetejébe, ha még időben utánanéztem volna mire is képes, nem hagyom csak úgy kedvére futkározni, akkor, talán nem ér meglepetésként, hogy ennek a növénynek „a mászó képességét még a pókember is megirigyelné, hiszen tapadó korongjai segítségével szinte bárhová képes felfutni…” – olvasom róla - többek között, amit tudni kell - de ezzel egy kicsit elkéstem…

Megérne egy misét az is, hogyan szabadultunk meg a szilvafától, annyira bekebelezte ez a kúszó, mászó micsoda, hogy képtelenség volt, hiába próbáltuk kiszabadítani a fogságából és csak nagy-nagy erőfeszítések árán sikerült, amolyan húzd meg, ereszd el kétemberes segítséggel, mire egy-egy több méter magasra felkapaszkodott inda végre engedett a kitartásunknak… Talán megérted, hogy minderre nem tudok kitérni elég hosszan,… elég az hozzá, hogy a végén a már hasznavehetetlen szilvafától kellett megszabadulni, tehát a helyzet igenis komoly volt… A lényeg, hogy egyre kevésbé élveztem a dolgot, magam is. Szerencsére közbejött a tél és egy kis időre elfelejthettem az egész kálváriát… Látókörömbe akkor került ismét, amikor kitavaszodott végre és csupaszon emlékeztetett rá, legutóbb hol is hagytam abba, miért is tartok ugyanott.

Mondanom sem kell, hogy ez a nem éppen vonzó feladat rám várt. És jól figyelj, mert ez nem az a sztori, amikor rám tör a derékfájásom késő este, és sötétben tapogatózva a lányom polcáról leemelem az első kezem ügyébe került tubust és a tartalmával jó alaposan bedörzsölöm a fájós testrészemet és csak akkor veszem észre, hogy nem azt a kenőcsöt használom, amit kellett volna, és aminek pontosan olyan a szaga, mint a nemrég vásárolt Pritt általános ragasztónak?…, mire rájöttem, és sikerült levakarnom magamról, nem is volt szükség a másik kenőcsre, ami természetesen mellette volt, csak kicsit arrébb, mert elállt a derekamban a fájdalom is… Ez most egy másik sztori…

Egy szép tavaszi napon, háttal a napnak végeztem ezt a húzd meg, ereszd el műveletet, immáron magam… Akkor is erősen fújt a szél, de legalább sütött a nap, akár, mint ma is… Mire végeztem a kerítés kiszabadításával, bele is melegedtem kissé… Az elhatározás, hogy nem adom fel könnyen, már régi keletű, mint ahogy én sem vagyok egy minden bajok nélkül lévő ember, aki csak úgy megfutamodom a legelső nehézség láttán. Nem vallhatok kudarcot! Menni fog! Mint, ahogy annak a két önkéntesnek is a nap huszonnégy órájában, akik állandóan őrjáratoznak, és ettől nem lehet őket eltántorítani se szép szóval, meg egyébként sem… Nagyon jól őrzik a szomszéd területeket, beleértve az enyémet is. Fáradhatatlanok. Ha nekik sikerül átbújni a kerítés alatt, akkor nekem miért ne?!...

Másnap, vagyis ma, ugyanolyan gyönyörű napsütéses idő volt, mint előtte, de, ha lehet még erősebben fújt a szél… A lányom szélvédett helyre visszahúzódott. Tanúm az ég! Nekem mindenképp át kellett jutnom valahogyan a szomszédos telekre, hogy folytassam a munkát, megszabaduljak a vadszőlő maradékától, és a hatalmasra nőtt sás miatt egy kis tereprendezésre is kedvem szottyant. Csak a kerítés választott el bennünket egymástól… Amikor minden szerszám együtt volt, - azoknak persze könnyű, egyszerűen áthajítottam a kerítés fölött - akkor következtem én, de nem ám akárhogyan, mert az már nem ment volna úgy, mint a két „gézen-gúznak”, lábon, derékfájás nélkül, hanem, mint a teknőc, akit a hátára fordítottak, kezem, lábam az égnek, valami kapaszkodót keresve és a kerítés alján, a drót alatt, mintha csak nekem hagyták volna ki azt a kis rést, áttornásztam magam a szomszéd telkére…, ahol vért, verejtéket izzadva, - büszkén mondhatom – ez a nap sem múlt el hiába!

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Sanda

Én a borostyánnal jártam így.
Pedig csak az erkélyen futtattam.

Hát, a kúszónövényekkel óvatosan kell bánni és ez alól a trombitafolyondár se kivétel... most azt is alaposan visszavágtam, elkerülendő, hogy a diófa tetejéről csüngjön alá a sárga virága... bár, nem mondom, szép látvány volt, mint ahogy a lila akác is, amit egyelőre nem bolygatok... :-)
Én a borostyánnal jártam így.
Pedig csak az erkélyen futtattam.

megtekintés Válasz erre: Ilona

Szia, Évi!

No, én tudom, mennyi munka van az igénytelen vadszőlővel. Mert az csak fut magától..Viszont ősszel, mikor pirosodnak a levelek, gyönyörű!

Köszönöm, hogy a versem eszedbejutott és feltetted.

Puszim :-)

Szia, Ilike!

Mondta is tegnap a kertszomszédom, az Ede, hogy ügyes voltam, egyben megnyugtatott, úgyis ki fog hajtani... Nem riasztott el, ellenkezőleg... már sokkal felkészültebb leszek és nem hagyom, hogy ennyire elburjánozzon, mert ősszel hiányozni fog a szép piros levele... Közben felajánlotta a segítségét a telkén hagyott két kupacom elégetésére, aminek igen örültem... Nem akartam elriasztani, hogy jártam, amikor egyedül álltam neki az égetésnek... Jobb, ha nem bízza rám! :-)

Puszi
Szia, Évi!

No, én tudom, mennyi munka van az igénytelen vadszőlővel. Mert az csak fut magától..Viszont ősszel, mikor pirosodnak a levelek, gyönyörű!

Köszönöm, hogy a versem eszedbejutott és feltetted.

Puszim :-)
"Piros vadszőlő levél (2014)
szonett

Vigyázz, ha erre jársz, földem ölében
lépkedsz, a kedvesem ő, boldog voltam,
csókolt nyári rét, tüzes voltam ifjan,
vetettem, arattam ez áldott földben.

Nem siettem, e szép világ enyém volt,
ifjú szívvel dolgoztam, majd fáradtan
az árnyékban fű kebelén aludtam,
tücsök zenére a nap velem táncolt..

Ma már fáradt lábakkal vonszol a lét,
"leverte álmaim vackor gyümölcsét"
még élek, "de nézd, a napom oly kevés"..

A vadszőlő az ősz- ruhát felvette..
Szeresd, ápold a drága földet már te,
nem őrlődik bennem szerelem féltés..

Ilona B.T"
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: