Talpalatnyi föld… 1.

Látogatók száma: 47

Magasan járt már a nap és én nem tudtam megállni, ellentétben az intelemmel, hogy ne nézzek vissza, de egy idő eltelte után nem bírtam tovább. A végeláthatatlan nem engedte, hogy ne lássam, tudnom kellett, hogy értelme volt az eddigi erőfeszítésemnek.

Nem ez volt álmaim netovábbja, földet művelni, ültetni fákat, virágokat, bokrokat, cserjéket. Lesni, várni vajon lesz-e eredménye a rengeteg befektetett munkának, de el kell ismernem, az olykor rossz között akad egynéhány előre nem látott jó döntés is és az nem más, mint egy talpalatnyi föld megvétele.

Nem voltunk már annyira fiatalok huszonévesen, és a kényszerű házasságban eltöltött unalmas napjaink enyhítésére, ha nem is egyszerre pattant ki mindkettőnk agyából, mégis valami földhöz ragadt ötlettel hozakodtunk elő, elég nagy gyakorisággal.
Ekkor születhetett meg az az ötlet, hogy legyen egy kis darabka földünk, amit aztán a magunk kénye-kedve, szája íze szerint beültethetünk ezzel, meg azzal.

Nem kis meglepetést jelentett számomra mégis, bármennyire is közel állt hozzám gondolatban, hogy legyen valamivel több, a munka szeretete nem állt messze tőlem, de szembesülve mivel is jár ez, már kevésbé nyerte el a tetszésemet.

Örülnöm kellett volna, amikor a párom az orrom alá dugta az adásvételi szerződést, hogy egy darabka föld birtokosai lettünk.
Nem volt mit tennem, ha kész tények elé lettem állítva, mint elolvasni a szerződés tartalmát. Első megdöbbenésem után, hogy talán meg kellett volna velem beszélnie, még mielőtt megvásárolja azt a darabka földet, a következő gondolatom máris gyakorlatiasba fordult.
Nem ismertem az évszakok változásával felmerülő mezőgazdasági tevékenységek menetét, hogy mikor, mit, mennyit,… egy gondolat azért rögtön kipattant az agyamból. Hol van az a talpalatnyi föld? Milyen évszakban is vagyunk? Igen. Nyár volt.

Máris célja lett az életemnek. Tudtam, hogy vége van az áldott semmittevésnek. Helyette nyakamba vettem a város határát és elindultam felfedező körutamra, hogy a saját szememmel győződjek meg arról milyen gazdag vagyok is én, akinek már nem csak kényelmes, drága otthona van, de földbirtokossá is válhatott kedves párja jóvoltából, még ha csak egy talpalatnyi föld is az, amit mostantól magáénak tudhat.

Eleget koptattam már addig is azt az utat, ami odáig vezetett. De most valahogy észre se vettem a távolságot, hiszen hajtott a kíváncsiság. Nagyjából, körülbelül tudtam mire számíthatok, de az, amit láttam, hát az kegyetlen volt...

folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink