Boris Vian

2010. november 2. - Látogatók száma: 52

Egy cikk, mely remélem felkelti az érdeklődésed Boris Vian iránt.

Boris az ezerkilencszázhuszadik esztendőben született. Francia avantgárd művész volt. Nem csak írt, a jazz-t is nagyon szerette és kiválóan művelte.
Legelső könyv, melyet tőle olvastam, a Szívtépő volt. Ezt egy kedves barátom ajánlotta.
Ez után következett a Tajtékos napok, mely azóta is nagy kedvencem. Ez kicsit romantikus, ámbátor kellően abszurd ahhoz, hogy semmikép se lehessen csöpögősnek kikiáltani.
E két regény után szinte falni kezdtem Viant.
A Piros fű vagy a Blues egy fekete macskáért is olyan magával ragadó. De talán nem is ez a megfelelő szó rá. Vian annyi és annyi kitalált (vagy valóban létező?) alakja közül a kedvencem a vadászblézer. Ha lenne ilyenem, biztosan sétálnék vele. (Ő egy kutya-szerű lény.)
A legutóbb említett cím (Blues egy..) egy novellás kötetet takar. Címadó novellájában a macska például erős akcentussal beszél, a Farkasemberben pedig a farkasból lesz rövid időre ember. Ahj, felsorolni is képtelenség a sok abszurditást bennük. Bár szerény nézetem szerint nem is minden oly abszurd, mint aminek először tűnik. Talán a mi világunk az, csak már megszoktuk.

Boris másik típusú művei az úgynevezett Sullivan-könyvek.
Ezeket Vernon Sullivan álnéven adta ki. Kevésbé abszurd, számomra "amerikás-behatású." Inkább afféle botrányt-keltőek. Ne feledjük, hogy leginkább a negyvenes-ötvenes években alkotott. E könyvei korábban százezres példányszámban fogytak, csak úgy falták az emberek. (Míg saját nevén kiadott műveit alig vitték.)

A Köpök a sírotokra című könyvét meg is filmesítették, bár ez ellen erősen tiltakozott szegény Boris Vian, s többé-kevésbé ez okozta halálát is. E film premier előtti vetítésén f elállt, trágár megjegyzést tett a torz adaptációra, majd összeesett.
Sajnos többé nem kelt fel.

A cikket írta: RozMar

előző cikk

3 szavazat