Santa Montefiore - A Francia kertész
Látogatók száma: 108
Szeretem a kertet, a földet. Szeretek a virágoskertemben munkálkodni kora tavaszi estéken, már lámpafénynél, amikor már minden olyan békés és nyugodt, csendes. Amikor a férjem vagy azt kérdezi, hogy mikor jövök már be, vagy azt, hogy látok-e még egyáltalán valamit. Nagyon jó dolog amikor másnap reggel kilépek a ragyogó napsütésbe és látom, hogy mit alkottam már villanyfény mellett, a sünök neszezése mellett. Szeretem azokat a regényeket is, amelyek idegen kertekbe repítenek... olyan mint egy varázslat...
Ava két kisfiú és egy kislány boldog édesanyja, a nála tizenöt évvel idősebb férjével él vidéki birtokukon. Egyedül gondozza a kertjét, míg a férje egy nap be nem jelenti, hogy egy fiatal francia kertész tanulót nem hoz neki segítségül. A tanuló nem sokkal fiatalabb mint Ava. Hamarosan szoros lelki barátság alakul ki köztük, Ava kezdeti ellenszenve ellenére is...
Miranda Claybourne nagyvárosi feleség, aki családjával Londonból Dorsetbe költözik. Férje, David Londonban dolgozik, csak hétvégére jár haza, miközben a vidéki földbirtokos szerepében tetszeleg. Miranda nem bír hétéves fia, Gus agresszív természetével, csalódást okoz ötéves kislányának, Stromnak, mert sosem ér rá vele foglalkozni. Közben szabadúszó újságíróként ír cikkeket a vidéki élet szépségeiről, amit igazából nem élvez. Fejére nő a háztartás, a kert, a birtok.
Férje javaslatára felvesz egy szakácsnőt, egy házvezetőnőt és kertészt keres. Egy nap Strom eltéved, és egy mezőn tehenekkel barátkozik meg, egy jóképű, idős francia férfi segítségével. A férfi hazakíséri a kislányt és elszomorodik az elburjánzott kert láttán. Felajánlja a segítségét, Miranda örömmel elfogadja, és amíg a férfi egy hónapra elutazik, előkészíti számára a nyári lakot, ahol egy naplót talál. Még csak nem is sejti, hogy mennyire megváltoztatja majd az életüket a napló és Jean-Paul...
Idézet a könyvből:
"Finom ujjait a nő ajkára szorította.
- Ne mondd ki! Kérlek! - intette gyengéden, és lemondóan mosolygott. - Még akkor se, ha csak egy gyönyörű szivárványt adott nekünk.
Ava nem tudta átkozni Istent, amiért Phillipet rendelte neki. Képtelen volt elmagyarázni Jean-Paulnak, hogy szereti a férjét. Hogy mindkettőjüket szereti, de másképp."
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem olvasom el, mert csak fájdítaná a szívem. Még képes lennék azonosítani magam a szereplővel... azt meg nem akarom...
Egyébként, hogy "miért mondta"?... azt nem tudom, csak érzem, hogy bennünket a munka, a természet, a kert szeretete tart fiatalon! :-)
Puszi,
Éva
Van ebben valami. :)
Talán mert nem csak tespedünk a karosszékben nassolva és brazil sorozatot nézve, és egyre csak hízva. Tegnap én is kidolgoztam a belem. :)
:)
Egyébként, hogy "miért mondta"?... azt nem tudom, csak érzem, hogy bennünket a munka, a természet, a kert szeretete tart fiatalon! :-)
Puszi,
Éva
Nem mondom...., mert tegnap is azt mondta egyik lakó, olyan vagyok mint egy kislány. :-) Most képzeld el! :-) Én nem öregszem... csak a szemem fárad.
Ha azt mondod, hogy öregszünk, hát megharagszok! :)
Változnak az idők és változnak az emberek. Hol van már az, amikor egy este, vagy éjszaka le se tettem a kezemből, míg ki nem olvasom? Ez van. :-)
Á, ha én félbehagyom... talán nem is érdemes folytatni. :)
De lehet, hogy nálad máshogy van. :)
A bőség zavarában szenvedek! Csak szépen sorban. :-) Először a félben hagyott könyvek!
De lehet, hogy nálad máshogy van. :)
Olvasd el! :D
Nem ér!!!! :-) Mert, amit te már tudsz, én még nem. Előnyt élvezel és most hagyod, hogy őrlődjek!...
Én is nehezen bírom már a bezártságot!!!!
Puszi,
Éva
Hát... próbáltam nem felfedni minden összefüggést. :)
Én is nehezen bírom már a bezártságot!!!!
Puszi,
Éva
Kedves Virág!
Nagyon sejtelmes és érdekfeszítő ahogyan a könyvről írtál! Ki is Ava és ki is ez a Jean-Paul? Nagyon érdekes! Azt hiszem a kertészek tudnak valamit! :)
Pussz Tündér
Nagyon sejtelmes és érdekfeszítő ahogyan a könyvről írtál! Ki is Ava és ki is ez a Jean-Paul? Nagyon érdekes! Azt hiszem a kertészek tudnak valamit! :)
Pussz Tündér
Nagyon szeretem azt, ahogy szereted a kerted, a természetet!
A franciák pedig, sok minden "mást" is tudnak!
cso-csók
Maresz
Már nagyon elegem van ebből a szobafogságból. Ha kisüt a nap, máris rohanok szőlőt metszeni, meg mindenfélét csinálni. :)
Itt az ablakban meg kihajtott az aranyvessző, csak azt nem tudom, hogy miért levelet hozott, holott virágot kellett volna neki először. Na mindegy. Szerintem ki is fogom ültetni, remélem a levendula is meggyökeresedik mellette.
Egyszer udvarolt nekem egy srác, aki franciául tanult az egyetemen, és olyan édes volt, ahogy beszélt úgy! :))
A franciák pedig, sok minden "mást" is tudnak!
cso-csók
Maresz
A franciák tudnak valamit...:)