A csíkos nyakú királymadár - I.

Látogatók száma: 39

Gyermekek alkotta levélrajzokból született mese első része.

Az elválás

Élt egyszer egy sötét erdőben egy madár, akinek a taraja úgy nőtt, mintha királyi korona lett volna. Mélykék színe is ezt sugallta mindenki számára.
Azonban, ahogy cseperedett, a nyaka egyre hosszabb és hosszabb lett. Ráadásul a szivárvány minden színében pompázott.
Amíg óvodába, majd iskolába járt, édesanyja nem győzte kötögetni a szürkés sálakat, hogy eltakarja azt a kíváncsi szemek elől. Ám nyáron igencsak szenvedett a meleg nyakvédőtől, de ha levette, aki látta, mind kinevette.
Az egyik este, hosszú töprengés után így állt az édesanyja elé:
- Drága édesanyám, amit most mondok, nagyon fog fájni a lelkének, de el kell, hogy hagyjam a falunkat, nem találom itt a helyem.
- Egyetlen egy madárkám, mit mondhatnék én erre? Láttam és látom, ahogy szenvedtél és még mindig is szenvedsz. Hova visz az utad? – kérdezte az édesanyja.
- Hallottam, hogy van egy ország, melyben csak is nagy madarak élnek. Még az öreg sas mesélt nekem erről, mikor kicsi voltam – válaszolta a királymadár.
- Mikor indulsz, drága gyermekem? – sopánkodott az anya.
- Úgy gondoltam, hogy megvárom a reggelt – válaszolta remegő hangon.
- Azt jól teszed! Addig is sütök neked finom magvas pogácsát, melyből igen csak keveset kell enned, ha megéhezel. Arra vigyázz, hogy mindig legyen nálad víz, vagy legalább víz mentén repülj!
- Megfogadom tanácsát, kedves édesanyám, úgy lesz, ahogy mondta – nyugtatta meg anyját a királymadár.
A királymadár alig tudott aludni az éjjel. Rossz álmok gyötörték. Mikor megpillantotta a nap első sugarait, kiugrott az ágyból, felöltözött, csendben kilopózott a konyhába, ahol édesanyja már várta.
Alig szóltak egymáshoz. Az édesanyja kikísérte a kapuig, majd ezt mondta:
- Vigyázz nagyon magadra! Tudod, hogy csak te vagy nekünk egyedül a világon.
A királymadár szorosan magához ölelte édesanyját, teste remegett a visszatartott sírástól. Felvette a tarisznyáját, mely tele volt finomabbnál finomabb elemózsiával, majd ezt mondta:
- Visszajövök még, meglátja!
Ezzel elindult a hosszú útra.

(Ezt a rajzot Szabó Renáta készítette.)