A patkány sajtja
Látogatók száma: 65
Volt egy diákom, már elballagott, aki év közben érkezett. Régebben úgy kezdtem az órákat, ha ingerlékenyebbek voltak a tanítványaim, hogy egy rövid mesét felolvastam nekik. Egyszer csak úgy odavetette: "Ez tud írni?!" S kért egy verses mesét, ezt.
Egyszer volt egy uraság,
Egy nagy fekete patkány.
Uralkodott kevélyen,
Dühösen és mérgesen.
Volt egy kincse, rejtélyes,
Kerek sajt, mélyfekete.
Minden ember és állat
A csodájára járt nála.
Örült neki igazán,
S kiadta parancsba lám:
Kötelező volt azt nézni,
Megcsodálni, megbámulni,
Mert a király így akarta,
A fekete patkány maga.
Minden évnek egy napján
Udvarában volt vigasság,
Hálát mondanak királyuknak,
No meg a nagy fekete sajtnak.
Hoztak sok-sok ajándékot,
Dicsérték az urat nagyon,
De egyetlen szó sem volt
A szájukból, mely igaz vagyon.
Nagyra hízott a teste-lelke,
A hamis szavakat fülelte.
Elhitte, hogy nagy király,
S a népe meg oly silány.
Egyszer aztán híre jött,
Hogy egy rab elszökött.
Ő volt a legnagyobb gaz,
Országában legvadabb.
Azt is tudta ám a nép,
A sajtra feni fogát épp.
Ekkor patkány, a király,
Körbe vette önmagát,
Katonával és fegyverrel
Megvédi fekete aranyát.
Vigasságnak vége lett,
Mindenki haza mehetett.
Bezárkózott a király,
Vitte magával a sajtját.
Betakarta, elrejtette,
Ablakokat jól megnézte,
Őrizte a nagy kincsét,
Életét és szeme fényét.
Eljött a tizenkettő,
Az óra nagyot ütött,
Itt volt már a sötét éjfél,
Patkány-király nagyon félt,
Azonban az álom-manó
Őt mélyen elaltatta.
Szuszogott az ágyában,
Két nagy kéz betakarta,
Elkobozta a kulcsát,
Mely őrizte aranyát.
Kinyitott egy ládikót,
Kivette a nagy sajtot,
Megszagolta, megnézte,
Majd rögtön visszatette.
Eltűnt gyorsan, ahogy jött,
Az ablakon kiszökött.
Nem hallotta őt senki.
Ekkor a fény kialudt,
Minden sötétbe borult.
Eltűnt a csodás palota,
Nem volt itt más csak
Egy sötét csatorna
Patkány-király fekszik lent,
A nagy sajtja előtte,
De nem mozdul, nem néz fel,
Örök álomra hajtotta fejét.
„Mondtam neki, ne tegye,
A fekete sajtot, ne egye!”
„Nem hitt neked sohasem,
Életének így hamar vége lett.”
„Látod, figyelj a másikra,
Mert nem tudhatod soha,
Mikor lesz sorsod rosszabb,
Melyet megváltoztatni
Nem áll módodban!”
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, tanulságos volt!
Pussz, Tündér
Válasz erre: Pinokkió
Szia Kiki!
Kapsz még egy párat tőlem is...
Tetszett:-)))
Üdv,
Pinokkió
:)
Kapsz még egy párat tőlem is...
Tetszett:-)))
Üdv,
Pinokkió
:)