A vándorlás
Látogatók száma: 50
Egy kifestőkönyv mesebetétje, mely a magyarok vándorlásáról szól, s annak is egyik időszakáról. Minden egyes tanítványomnak - s természetesen nekem is - Árpád kori neve van.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas puszta, melyet törzsek népesítettek be. Ők voltak a magyarok. Levédiából érkeztek, itt, Etelközben telepedtek le. A nagycsaládok közül kitűnt a legutolsó, amelyik vállalta a többiek védelmét a vándorlás során.
895-öt írtunk ekkor. Hatalmas változások előtt álltak a magyarok. Elterjedt az a hír, hogy hamarosan útra kell kelniük.
Botond, a nagycsalád feje összehívott mindenkit; Áldáskát, a csikóst, Delint, a kárászt, Jóleánt, a juhászt, Elmért, a méhészt, Hajnát, a szűcsöt, Virágot, a fazekast, Báturt, a solymászt, végül a legbölcsebb és a legöregebb asszonyt, Lellét.
- Üdvözlöm családunk tagjait. Azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk, miképp induljunk tovább – kezdett mondanivalójába Botond.
- Mi késztet bennünket erre? – vágott közbe Bátur.
- Talán kevés a fű a legelőkön? – kérdezte Delin.
- Csak nem veszély fenyeget minket? – tudakolta Jóleán.
- Vállaljam, a gyerekek védelmét, mint mindig? – szólt közbe Áldáska.
- Nyugalom! Nyugalom! – emelte fel hangját a családfő. – Semmi ok az aggodalomra. Kérdéseitekben ott van a válasz.
- Kérdezzük meg Lellét, a javasasszonyt! – mondta Virág.
- Úgy van! – kiáltottak fel egyszerre.
Rögtön elindultak Lelle jurtája felé, bekopogtak az ajtó félfáján, és vártak a bebocsátásra. Sokáig nem jött válasz.
- Talán elszenderült? – kérdezte Hajna. – A tegnapi varázslat biztos, sok erejét elvette.
Ekkor csoszogó léptek hallatszottak a jurta mögül. Megpillantották Lellét, aki ezt mondta:
- Itt az ideje, hogy elinduljunk. Megtaláltuk országunk helyét. Hegyekkel körülvett, végtelen síkság. Álmomban láttam, vannak ott folyók, mocsarak, jó termőföld, legelők az állatainknak.
Botond és a többiek szeme elkerekedett.
- Épp ezért szerettünk volna veled beszélni – mondta a nagycsalád feje.
- Asszonyok, akkor bontsátok le a jurtákat! – szólalt meg Elmér.
- Férfiak, ti pedig tereljétek össze az állatokat! – kérte Jóleán.
- Ne feledkezzetek meg azonban az élelemről sem – javasolta Delin.
- Amint ígértem, vállalom a gyermekek védelmét, és a csikók terelését – közölte Áldáska.
A nagycsalád tagjai csak pakoltak, csomagoltak, hogy másnap hajnalban, mikor még a harmatcseppeket sem itták fel meg az aranyló nap sugarai, útnak indulhassanak.
A csillagos eget hamar felváltotta a reggeli napsütés. Lelle varázsszavakkal és dobpergéssel áldotta meg a nagycsalád minden tagját. Ezután Botond előre lovagolt. Leghátul Áldáska a gyerekekkel és két harcossal követte őket.
Napokig mentek-mendegéltek, csak esténként pihentek meg. Azután újra lóra pattantak, haladtak tovább. Mikor megpillantották a magas hegyeket, terjedt el az a hír, hogy Árpáddal, a magyarok vezérével átkelnek rajta. Fiatal lovasok megkeresték azt a hágót, melyen könnyedén át tudnak haladni.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szép, de olyan befejezetlen érzésem volt, vagy inkább, olyan gyorsan befejezett.
Folytatod?
Üdv,
Pinokkió
Szia Kiki!
Szép, de olyan befejezetlen érzésem volt, vagy inkább, olyan gyorsan befejezett.
Folytatod?
Üdv,
Pinokkió
Már - igaz magamban - folytatom a meséket, s persze rovásírással is le fogom írni. A következő rész az lesz, mikor átkelnek a magyarok a Vereckei hágón. Csak még adj egy hetet, mhogy lezárjam a tanévet, s akkor felszabadulnak a gondolataim, és időmilliomos leszek.
:)