Álom a megbocsátásról...
Látogatók száma: 57
A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben úszó fényektõl megcsillantak lágy hullámai....
Egyszercsak azt kérdezted:
- Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?
Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem, mintha egy ajtót nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel... Nem is szólaltam meg rögtön, annyira magával ragadt az egész...
- Elvileg igen. - mondtam késõbb.
- És gyakorlatilag?
- Tudod, az ember érdekes teremtmény. Ragaszkodik még saját fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé...félti... mert mi lesz, ha elengedi...? Megszûnik valami... Azt már nem látja, hogy nemcsak önmagán segítene....
- De miért van így?
- Mert a fájdalom, a sértõdöttség elhomályosítja a lényeget...
Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el ne szálljon. Vigyáztam rá....hisz tõled kaptam...
Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólaltam:
- Figyelj csak ..... a fájdalom is pont ilyen.... - mutattam a léggömbre.
- Milyen? - néztél rám kérdõn.
- ...mint ez a léggömb. Ha elengedem, messzire száll, majd eltûnik....s csak az emléke marad...de nem lesz már a kezemben. A fájdalommal is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.
- És ez ennyire egyszerû?
- Nem - mosolyodtam el -, mert ragaszkodom hozzá... Nem akarom elengedni. Hiszen tõled kaptam... De késõbb rá fogok jönni, hogy amíg fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert igényel... Addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet ... megsimogatni az arcod ... de ez csak fél ... a félig-dolgok életképtelenek... És közben mozdulna a másik kéz is, de a léggömb ..........
Ekkor jön el a pillanat, amikor eldöntjük, melyik a fontosabb; mert a kettõ egyszerre nem tud mûködni. Ha két kézzel akarlak téged, a zsineget el kell engednem... Én pedig szeretlek, és nem érdekel tovább a léggömb...
De sokan gyûjtögetik a fájdalmat, és képesek szinte belefulladni, teljesen ellepi õket, ám elengedni nem akarnak egyet sem...
- Pedig minden könnyebb lenne... - mondtad, és szorosan hozzámbújtál, én két karommal átfontam a nyakad, s a léggömb elszállt....
A cikket írta: gleam
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tökéletesen írtad le az embereket is meg az érzést is. Gratulálok ez egy nagyon jóra sikerült írás....írj még!
...néha önmagamról is ilyen képet látok... (sajnos)
Köszönöm.....
Szeretettel: Kata
Nagyon jó a hasonlat! És az írás is!
Szeretettel: Kata
Tanulságos történet!
Nagyon nehéz megbocsájtani de ha meg tudjuk tenni falak omlanak le azáltal hogy megkönnyebbülünk.
Köszönöm, hogy olvashattam!
üdv:anita
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kata
Nagyon nehéz megbocsájtani de ha meg tudjuk tenni falak omlanak le azáltal hogy megkönnyebbülünk.
Köszönöm, hogy olvashattam!
üdv:anita