újabb események régebbi események további események
23:59
Ilona új cikket töltött fel
17:55
Orsolya új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:41
Orsolya új bejegyzést írt a naplójába
18:58
Ilona módosította a naplóbejegyzését
15:32
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:08
L. Alexa módosította a cikkét
10:39
L. Alexa új cikket töltött fel
07:37
Virág módosította a naplóbejegyzését
07:36
Virág új bejegyzést írt a naplójába
07:33
Virág módosította a naplóbejegyzését
05:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:25
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
15:41
Ilona új cikket töltött fel
07:56
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:32
Zsüsztin új bejegyzést írt a naplójába
20:57
hheenniiaaa regisztrált a weboldalra
19:38
Janó új cikket töltött fel
10:22
Zsüsztin új cikket töltött fel
17:55
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
15:22
Janó módosította a cikkét

Álom a megbocsátásról...

2010. május 30. - Látogatók száma: 57

A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben úszó fényektõl megcsillantak lágy hullámai....
Egyszercsak azt kérdezted:

- Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?

Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem, mintha egy ajtót nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel... Nem is szólaltam meg rögtön, annyira magával ragadt az egész...

- Elvileg igen. - mondtam késõbb.

- És gyakorlatilag?

- Tudod, az ember érdekes teremtmény. Ragaszkodik még saját fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé...félti... mert mi lesz, ha elengedi...? Megszûnik valami... Azt már nem látja, hogy nemcsak önmagán segítene....

- De miért van így?

- Mert a fájdalom, a sértõdöttség elhomályosítja a lényeget...

Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el ne szálljon. Vigyáztam rá....hisz tõled kaptam...
Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólaltam:

- Figyelj csak ..... a fájdalom is pont ilyen.... - mutattam a léggömbre.

- Milyen? - néztél rám kérdõn.

- ...mint ez a léggömb. Ha elengedem, messzire száll, majd eltûnik....s csak az emléke marad...de nem lesz már a kezemben. A fájdalommal is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.

- És ez ennyire egyszerû?

- Nem - mosolyodtam el -, mert ragaszkodom hozzá... Nem akarom elengedni. Hiszen tõled kaptam... De késõbb rá fogok jönni, hogy amíg fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert igényel... Addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet ... megsimogatni az arcod ... de ez csak fél ... a félig-dolgok életképtelenek... És közben mozdulna a másik kéz is, de a léggömb ..........
Ekkor jön el a pillanat, amikor eldöntjük, melyik a fontosabb; mert a kettõ egyszerre nem tud mûködni. Ha két kézzel akarlak téged, a zsineget el kell engednem... Én pedig szeretlek, és nem érdekel tovább a léggömb...
De sokan gyûjtögetik a fájdalmat, és képesek szinte belefulladni, teljesen ellepi õket, ám elengedni nem akarnak egyet sem...

- Pedig minden könnyebb lenne... - mondtad, és szorosan hozzámbújtál, én két karommal átfontam a nyakad, s a léggömb elszállt....

A cikket írta: gleam

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 2. 14:55
...és az egyik legnehezebb is!
2010. szeptember 2. 11:26
A megbocsátás az egyik legnagyobb emberi érték!
2010. május 31. 17:05

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 31. 10:21

Tökéletesen írtad le az embereket is meg az érzést is. Gratulálok ez egy nagyon jóra sikerült írás....írj még!

Örülök, hogy így gondolod, kedves Ginesz!
...néha önmagamról is ilyen képet látok... (sajnos)

Köszönöm.....


Szeretettel: Kata
2010. május 31. 16:57

megtekintés Válasz erre: Monchery - 2010. május 31. 08:46

Nagyon jó a hasonlat! És az írás is!

Köszönöm, kedves Monchery! :)

Szeretettel: Kata
2010. május 31. 16:54

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 30. 19:46

Tanulságos történet!
Nagyon nehéz megbocsájtani de ha meg tudjuk tenni falak omlanak le azáltal hogy megkönnyebbülünk.

Köszönöm, hogy olvashattam!

üdv:anita

...jó, ha megkönnyebbül a lélek... :)
Köszönöm, hogy itt jártál!

Szeretettel: Kata
2010. május 31. 10:21
Tökéletesen írtad le az embereket is meg az érzést is. Gratulálok ez egy nagyon jóra sikerült írás....írj még!
2010. május 31. 08:46
Nagyon jó a hasonlat! És az írás is!
2010. május 30. 19:46
Tanulságos történet!
Nagyon nehéz megbocsájtani de ha meg tudjuk tenni falak omlanak le azáltal hogy megkönnyebbülünk.

Köszönöm, hogy olvashattam!

üdv:anita
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: