Álom a megbocsátásról... | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel

Álom a megbocsátásról...

2010. május 30. - Látogatók száma: 57

A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben úszó fényektõl megcsillantak lágy hullámai....
Egyszercsak azt kérdezted:

- Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?

Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem, mintha egy ajtót nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel... Nem is szólaltam meg rögtön, annyira magával ragadt az egész...

- Elvileg igen. - mondtam késõbb.

- És gyakorlatilag?

- Tudod, az ember érdekes teremtmény. Ragaszkodik még saját fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé...félti... mert mi lesz, ha elengedi...? Megszûnik valami... Azt már nem látja, hogy nemcsak önmagán segítene....

- De miért van így?

- Mert a fájdalom, a sértõdöttség elhomályosítja a lényeget...

Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el ne szálljon. Vigyáztam rá....hisz tõled kaptam...
Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólaltam:

- Figyelj csak ..... a fájdalom is pont ilyen.... - mutattam a léggömbre.

- Milyen? - néztél rám kérdõn.

- ...mint ez a léggömb. Ha elengedem, messzire száll, majd eltûnik....s csak az emléke marad...de nem lesz már a kezemben. A fájdalommal is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.

- És ez ennyire egyszerû?

- Nem - mosolyodtam el -, mert ragaszkodom hozzá... Nem akarom elengedni. Hiszen tõled kaptam... De késõbb rá fogok jönni, hogy amíg fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert igényel... Addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet ... megsimogatni az arcod ... de ez csak fél ... a félig-dolgok életképtelenek... És közben mozdulna a másik kéz is, de a léggömb ..........
Ekkor jön el a pillanat, amikor eldöntjük, melyik a fontosabb; mert a kettõ egyszerre nem tud mûködni. Ha két kézzel akarlak téged, a zsineget el kell engednem... Én pedig szeretlek, és nem érdekel tovább a léggömb...
De sokan gyûjtögetik a fájdalmat, és képesek szinte belefulladni, teljesen ellepi õket, ám elengedni nem akarnak egyet sem...

- Pedig minden könnyebb lenne... - mondtad, és szorosan hozzámbújtál, én két karommal átfontam a nyakad, s a léggömb elszállt....

A cikket írta: gleam

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 2. 14:55
...és az egyik legnehezebb is!
2010. szeptember 2. 11:26
A megbocsátás az egyik legnagyobb emberi érték!
2010. május 31. 17:05

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 31. 10:21

Tökéletesen írtad le az embereket is meg az érzést is. Gratulálok ez egy nagyon jóra sikerült írás....írj még!

Örülök, hogy így gondolod, kedves Ginesz!
...néha önmagamról is ilyen képet látok... (sajnos)

Köszönöm.....


Szeretettel: Kata
2010. május 31. 16:57

megtekintés Válasz erre: Monchery - 2010. május 31. 08:46

Nagyon jó a hasonlat! És az írás is!

Köszönöm, kedves Monchery! :)

Szeretettel: Kata
2010. május 31. 16:54

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 30. 19:46

Tanulságos történet!
Nagyon nehéz megbocsájtani de ha meg tudjuk tenni falak omlanak le azáltal hogy megkönnyebbülünk.

Köszönöm, hogy olvashattam!

üdv:anita

...jó, ha megkönnyebbül a lélek... :)
Köszönöm, hogy itt jártál!

Szeretettel: Kata
2010. május 31. 10:21
Tökéletesen írtad le az embereket is meg az érzést is. Gratulálok ez egy nagyon jóra sikerült írás....írj még!
2010. május 31. 08:46
Nagyon jó a hasonlat! És az írás is!
2010. május 30. 19:46
Tanulságos történet!
Nagyon nehéz megbocsájtani de ha meg tudjuk tenni falak omlanak le azáltal hogy megkönnyebbülünk.

Köszönöm, hogy olvashattam!

üdv:anita
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: