újabb események régebbi események további események
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Fehérke története

2011. szeptember 8. - Látogatók száma: 84

Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szögletében élt egyszer egy kicsi bagoly, akit Fehérkének hívtak.

Azért hívták így, mert hófehér színével élesen elütött testvéreitől, akik apró, szürkésbarna tollgombócok voltak mellette, miután kikeltek a tojásból. Fehérke gyönyörű bagollyá serdült, akinek csak egy bánata volt, a mamája sosem engedte, hogy a többi állattal játsszon a mesebeli kerek erdőben. Bagoly mama azért féltette olyan nagyon, mert gyönyörű, tömött fehér tollaival nem tudott úgy beleolvadni az erdő színeibe, mint testvérei, és az erdő többi lakója. Tudjátok, az erdei állatok bundája azért hasonlít a fák, bokrok, lehullott levelek színéhez, hogy el tudjanak bújni veszély esetén.
Fehérke sokszor volt szomorú, mert mindig egyedül kuksolt fenn az ősi bagolylakban, Bagoly mama szárnyai alatt, játszótársak nélkül.
De eljött az ősz, és ősz után a tél, és egyik nap, vakító fehér pelyhekben hullani kezdett a hó. Beborította a bokrokat, a bokrok tövénél földszínűvé fakult avart, és a kopár fák ágait. Fehérke, ahogy kitekintett kerek szemeivel az odú ablakán, azt látta, hogy fehér lett az ég, és fehérek a hegyek, mint a porcukorral hintett ünnepi kalács.
- Juhé! – kiáltotta örömében, ahogy belenézett a tükörbe, és összehasonlította magát a kinti világgal. – Most már én is játszhatok kinn a szabadban, mint a többi állat! Már nem kell félnem attól, hogy észrevesz a vadász, vagy elragad a róka, mert feltűnő vagyok.
Hamar sapkát, sálat vett fel, kiugrott az odúból, és boldogan hempergett a frissen hullott, ropogós hóban. Azám, de hiába hívta Mókus Marcit, Borz Bertát, és Sün Sámuelt, akik nyáron mindig a vén tölgyfa alatt játszottak, senki nem felelt.
- Gyere vissza, kicsim! – kiáltott le neki a mamája az odúból. – A többiek ilyenkor pihennek, és téli álmot alszanak. Süni Samu is alszik, hiába hívod.
Fehérke kicsi szíve megsajdult a vastag tollbunda alatt és szeméből egy kövér könnycsepp hullt a hóra. Ahogy a könnycsepp megfagyott, kerek lett, mint a labda, és csillogott, villogott, ezer színben pompázott a vastag hótakaró tetején. A kis bagoly csodálkozva nézte, azután óvatosan megfogta a szárnya végével, és felemelte.
Abban a pillanatban a könnycsepp szétpattant, mint a szappanbuborék, és egy csodaszép tündér állt előtte. Vakító fehér ruháját bársony díszítette, hajában ezüstcsillagok szikráztak.
- Te ki vagy? – ámult el Fehérke.
- Jégvirág vagyok – mondta mosolyogva a tündér, és könnyedén megrázta ezüstös haját. – Az erdei tündérkirály negyedik lánya.
- De hogy kerültél ide? – csodálkozott a kis bagoly.
- Hívtál, hát itt vagyok – mondta mosolyogva a tündér.
- Én hívtalak? – csodálkozott Fehérke.
- Sírtál – mondta Jégvirág. – Ahol szomorúságot, bajt látok, ott az én helyem. Én vigyázok télen az erdőre, és az állatokra.
- Ezt nem tudtam – mondta.
- Most már tudod – mosolygott a tündér. – És most meséld el gyorsan, miért sírtál!
Hófehérke nagyot nyelt, aztán kibökte:
- Mert nincs senki, akivel játszhatnék.
- Ó, hát ez a baj? – kacagott a tündér.
- Igen – mondta Fehérke. – Süni Samu téli álmot alszik. A Mókus gyerekek is benn pihennek a jó meleg odúban. A Borz gyerekeket sem látom. Egész évben fenn kuksoltam az odúban, egyedül. A mamám mindig azt mondta, hogy én nem játszhatom a többiekkel a fehér tollaim miatt.
Jégvirág elgondolkodva hallgatta a kis baglyot.
- Ha igazi tündér vagy, varázsolj nekem játszópajtásokat – kérte Fehérke.
A tündér bizonytalanul elővette a varázspálcáját, aztán újra a köpenye zsebébe dugta.
- Sajnos nem tudok segíteni. A mamádnak igaza van. Az erdei állatok ilyenkor pihennek, erőt gyűjtenek tavaszra. Aki pedig nem alszik, annak veszélyes most kinn lennie. De, tudod mit? – derült fel az arca. - Ezentúl minden nap meglátogatlak, és játszom veled. Tavasszal pedig kitalálunk valamit, megígérem.
Így történt, hogy ezután Jégvirág minden délután meglátogatta Fehérkét az ősi bagolylakban. Társasjátékoztak, pirított tökmagot eszegettek, és Jégvirág csodaszép történeteket mesélt neki az erdőről.

A cikket írta: Bianka

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 11. 09:09
Támogatom az előttem szólót...
Pinokkió
 
2011. szeptember 11. 01:13
Téged mindig szívesen olvaslak. Neked igazi újságírást kell tanulnod. Ebben találhatod meg a hivatást.
2011. szeptember 10. 09:05

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 10. 08:50

Hát, pedig sztem annyira nincs is...vagy a fene tudja:)

Pedig nagyon is van. Szerintem ezt a "külsősök" jobban láthatják. :)
2011. szeptember 10. 08:50

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 10. 08:48

Köszi! :) Gyakorlat teszi az írót. :)

Nagyon pozitív értelemben irigylem a fantáziádat. :)

Hát, pedig sztem annyira nincs is...vagy a fene tudja:)
2011. szeptember 10. 08:48

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. szeptember 10. 08:33

Köszi, ...azért irkálj:) ne add fel:)

Köszi! :) Gyakorlat teszi az írót. :)

Nagyon pozitív értelemben irigylem a fantáziádat. :)
2011. szeptember 10. 08:33

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2011. szeptember 9. 20:44

Jajj de széééép!
Köszönöm.
Postáska

Hát:)igazán nincs mit:) Én köszi:)
2011. szeptember 10. 08:33

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. szeptember 9. 22:36

Tündéri! :)

Pussz, Tündér

Az te vagy:P:)
2011. szeptember 10. 08:33

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 8. 13:33

Ez nagyon szép! :)

Mindig szerettem volna mesét írni, de már rég rájöttem, hogy nekem az nem megy. Neked viszont annál inkább! Szeretem ahogy mesélsz. :)

Köszi, ...azért irkálj:) ne add fel:)
2011. szeptember 9. 22:36
Tündéri! :)

Pussz, Tündér
2011. szeptember 9. 20:44
Jajj de széééép!
Köszönöm.
Postáska
2011. szeptember 8. 13:33
Ez nagyon szép! :)

Mindig szerettem volna mesét írni, de már rég rájöttem, hogy nekem az nem megy. Neked viszont annál inkább! Szeretem ahogy mesélsz. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: