Javíthatatlanok (Mondatos játék)

Látogatók száma: 46

Amikor elolvastam az "Élete szerelme" c. írást először megdöbbentem. Mikor felocsúdtam - többszöri elolvasás után - se hittem a szememnek. Nem tudtam megállni viszont, hogy ne írjam meg a véleményemet...

Az napnál világosabb volt ugyanis, hogy valami nagy dolognak kellett történnie a háttérben, amiért ez a cikk megíródott. Nem véletlenül került fel oda. Csak úgy magától ilyen dolgok nem szoktak megtörténni. Az írónőre korábban nem volt jellemző ilyen bedühödött, goromba cikk, ismerve őt magát és akiről ez az egész szól..

Tökre értettem, hogyne értettem volna?... Hiszen magam is részese voltam kis ideig, ha nem is ilyen mélységig az előzményeknek...

Csak egy észrevételem volt, de inkább kérdés a cikk írója felé, amit természetesnek vettem, hogy válasz nélkül hagyja... - megjegyzem - nem is vártam tőle mást. Abban azért biztos voltam, h el fogja olvasni. Legalábbis magam is így tettem volna.

- Egy kicsit nem késő kiborítani a bilit? - kérdeztem a cikk írójától..

Bár elhiszem - tettem hozzá, hogy tele lett vele, nem csak a padlás. Főleg akkor, ha régóta tudta, hogy javíthatatlan fenegyerekkel áll maga is szembe...

Nem szoktam mások kárán örömködni, de most valahogy határozottan élveztem ezt a kis szösszenetet egy olyan valakitől, aki a múltban velem szemben sem fogta vissza magát. Elűzte amúgy az unalmamat és felrázott kissé.. Ezért is - meg aztán az idő is sürgetett, hiszen se egy ilyen tartalmú írás, se a hsz-ek nem igazán szokták megérni a másnapot - igyekeznem kellett tehát, ha még volt mit kiadnom magamból.. Kész csoda, hogy ebben nem akadályozott meg senki, teret adtak hozzá. Sőt. Még más is dicsérő szavakkal illette magát a cikk íróját, megköszönve ezt a ragyogó kis írást, mely határozottan élményt váltott ki a dicsérőből..

(Azt csak magamnak jegyzem meg itt, h. egy hét múlva éppen a "dicsérő" tollából olvashattam a "Fonák" c. - nem kevésbé körültekintést vagy inkább minden kíméletet nélkülöző megfogalmazásban, egy és ugyanaz a személyről szóló - írást, kiállítva saját magáról is egyben a cikk írója a szegénységi bizonyítványt.)

Azt azért előrebocsájtottam, nehogy már egy kalap alá vegyenek a "panaszosokkal"... - leszögezve ezt az előtte már sokak által kitaposott ösvényt a magam részéről már régóta kerülöm. Nem jó érzés ugyanis egy hajóban annyi evező. - stb.. stb. Mindenki másért csinálja! Unatkozó asszonyok, lányok belemennek a játékba, majd nem győzik kibogozni a szálakat. Teljes az összevisszaság, a káosz! A delikvens meg csak kapkodja jobbra-balra a fejét és jókat röhög a markába, lám ezt is sikerült, meg amazt is behúznia a csőbe... Olcsó játék! Nem mindig mulatság a vége! - állapította meg már nem először... Egyszer úgyis minden kiderül, vagy kiborul, mint esetünkben mindegy is mivel volt tele az a bili... Így is, úgy is ő húzza a rövidebbet. Aki pedig hagyta magát lépre csalni, és belekeveredett, annak úgy kell! Most együtt szagolhatják!

"Jól értesült madárkánk" azért örömmel jegyezte meg, élvezettel az orra alá dörgölve eme cikk írójának, hogy ismer olyat is, aki örömmel ment volna lépre, de őt még oda se vitte a szobára. Akit pedig igen, annak azért több is juthatott a sóvárgásnál... (kire másra, mint magára gondolhatott)..

Nem lett volna illő más cikke alatt belemenni egy akármilyen szócsatába, ezért nagyvonalúan ráhagytam ezt a feltételezést, higgyen amit akar, mert ennyi kockázatot ez az egész nem ért volna meg.

(Nem is kellett többet, mint egy hetet várni és megválaszolhattam e kis kárörvendőnek a feltett három "Neked szól!"... "Szabadság"... és a "Nem értem" c. írásaimmal. Nehogy már véletlenül is válasz nélkül maradjon ama megjegyzése. Így legalább ő is megtudta, azért mindig is képben volt és a háttérrel úgy ahogy, de tisztában.)

Na, ennyi kockázatot ez az egész számomra nem igazán érne meg! - gondoltam. Akkor inkább a magány, az legalább biztos! Bár, ami azt illeti az embernek lassan már nyugalma sem lehet. Az is csak átmeneti.., mert tegnap is, mi történt? Á, jobb is, ha meg sem említem, el se hinnéd talán...

Ismerve ugyanis a nők kíváncsi természetét úgy általában - egy ilyen "használati utasítás" sem riasztja őket vissza - kivétel erősíti a szabályt - hogy közelebbről is megismerjék őt,... meggyőződjenek e javíthatatlan, "fekete öves túlélő"... "írói" képességeiről... Kétségtelen, hogy riasztóvá kezd vállni az a tendencia, hogy immáron nem csak az egyik, de a másik is ott üti, ahol éri és ahol a legjobban fáj neki... Fura, de már szinte kezdem sajnálni... éppen ezért csatlakoztam én is egy-két szösszenettel hozzájuk, hátha még nem késő jobb belátásra bírni a panaszosokat.. - de tévedtem. Ezek sose hagyják abba! Nem fogynak el! Rájöttem, nem nekem kell irányítani mindent, jobb ha ebből kívülmaradok, úgyis minden hiába!