Martin két új barátja

Látogatók száma: 49

Egy elsős kérte mese, mert szereti hallgatni, mikor édesanyja felolvas. Azonban ő is benne akart lenni. Űgy is lett.

Martin egy verőfényes vasárnap az állatkertben sétálgatott. Meleg volt, de kellemes szellő fújdogált.
Már ismerte az összes állatot, némelyiknek még nevet is adott. Ahogy elhaladt az oroszlán ketrece mellett, figyelmes lett egy kis foltos macskára. A biztonsági sávban, egy bokor alatt húzta meg magát. Martin odalépett hozzá és ezt kérdezte:
- Eltévedtél? Visszavigyelek az anyukádhoz?
Martin csodálkozására a jaguár emberi hangon válaszolt:
- Meg szeretném látogatni a legkedvesebb barátomat, de most olyan sok ember van itt.
- Ki az? – kérdezte Martin.
- A pingvin! – vágta rá azonnal a jaguár.
- A pingvin? – kerekedett el Martin szeme.
- Igen! Sosem tudom neki azt meghálálni, hogy megtanított korcsolyázni.
- Aha, korcsolyázni! – ismételte meg Martin.
- Tudod, Martin, mikor még tél volt, nagyon unatkoztam. Mindig bent kellett lennünk a fűtött ketrecben. A szüleim már hozzászoktak, de én minduntalan ki akartam jutni. Vonzott az a nagy fehér valami odakint.
- A hó? – kérdezte Martin.
- Csodálatos dolog, s olyan pihe-puha.
- No, meg jó hideg.
- Egy este nyitva felejtették a ketrecünk ajtaját. Kisurrantam. Ahogy ugráltam a hóban, valaki megszólított. S tudod, ki volt az?
- Szerintem a pingvin – válaszolta Martin.
- Hogy találtad ki? – kérdezte a jaguár, de máris folytatta törtnetét. – Még soha életemben nem láttam olyan furcsa madarat. S az az öltözék, amiben volt, megnevettetett. Persze ő meg az én bundám pöttyein. Hamar összebarátkoztunk, s megígérte, hogy megtanít korcsolyázni. Alig vártam azt a napot. Közben felfedeztem egy kis kijáratot, ahol bármikor ki- és bejárhattam. Nagyon hideg volt. Mire odaértem a pingvinhez, megtisztította a befagyott tavacska jegét.
- Hogy tanultál meg korcsolyázni, jaguár? – tudakolta Martin.
- Rögtön elmesélem. A pingvin bemutatta, hogy kell a jégen siklani. Ezután megpróbáltam, de mintha a lábaim önálló életet éltek volna. Elindultak a négy égtáj felé. Ekkor azt javasolta a pingvin, hogy használjam karmaimat. Úgy is tettem. Tudod, milyen jó érzés volt szállni a jégen? Tényleg, te tudsz korcsolyázni? – kérdezte a jaguár.
- Még nem tudok – válaszolta Martin.
- Ha tél lesz, gyere el, és megtanítunk. Ám most kérlek, kísérj el a pingvinhez! – kérte a jaguár.
- Akkor gyere szorosan mellettem, akkor nem vesznek észre – mondta Martin.
Így történt, hogy Martinnak egyszerre lett két új barátja, s a következő télen Martin is megtanult korcsolyázni az állatkert tavának jegén.

A cikket írta: kiki64

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

kiki64

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Ez is tetszett. Látom milyen éberek a fiúk. Az a jó szemük, meg... :-)
Puszi,
Éva

köszönöm, kedves Éva


:)

zsoltne.eva

Ez is tetszett. Látom milyen éberek a fiúk. Az a jó szemük, meg... :-)
Puszi,
Éva

kiki64

de
igazad van! kedves Pinokkió
javítom
:)

Pinokkió

Szia Kiki! Aranyos történet:-) Kis hiba, ha jól olvastam: "- Hogy találtad ki? – kérdezte a pingvin", nem a jaguár?
Üdv, Pinokkió

kiki64

:)
örülök

regicka

aranyos történet :)) korcsolyázást is szeretem úgyhogy nekem átjött :D

kiki64

ja, egy helyen a leopárd
ennyi!
köszike!
:)

kiki64

nem értem, nem egyszer végigolvastam, de még mindig a szereplőkre koncentráltam, hol a hiba???

:)

Aerwin

Kedves Kiki64!

Nagyon kedves mesét írtál. Szeretnék azonban javasolni neked egy kis javítgatást, ha megengeded. Annál is inkább, hogy az elsős, aki a mesét kérte ne rosszul tanuljon meg dolgokat. A jaguár akiről írsz az elején még leopárdként, később egy helyen pingvinként szerepel. Ezeket ki kellene javítanod:
"Martin csodálkozására a leopárd emberi hangon válaszolt:"
"- Hogy találtad ki? – kérdezte a pingvin, de máris folytatta törtnetét." Innen egy é betű is hiányzik.
Gratulálok a történeten, én a "másodikos" nagyon jól szórakoztam.

Üdv: Ervin