újabb események régebbi események további események
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Rőtmancs és Szaffy

Látogatók száma: 10

A szomszéd kislány megkért arra, hogy írjak egy olyan mesét, melyben nemcsak az ő családja, hanem a mi kis családunk is szerepel, no meg az ő két kis kedvence.

Rőtmancs és Szaffi


Lilinek, aki mai mesém főszereplője, volt egy kismacskája és egy aranyos kutyusa. A macskát Rőtmancsnak, a kutyát Szaffinak hívják.
Nyár volt. A levegő még késő estére sem hűlt le. Lili szülei kint ültek a teraszon. Beszélgettek. A szomszédos terasz is megtelt, ott beszélgetett Dávid, Dorka és Kiki.
A leveli békák épp koncertet rendeztek, mikor Lili felkiáltott.
- Anya, apa! Hova tűnt Szaffi és Rőtmancs? Sehol sem találom.
- Hisz még az előbb itt sertepertéltek! – hangzott egy tanácstalan válasz. Lili anyukája volt.
- Ne aggódjatok, tegnap is elkóboroltak, s reggelre előjöttek – mondta Lili apukája.
Azonban Lili nagyon nyugtalan volt. Kiment a kertbe, hívogatta kedvenceit. Addig-addig tette ezt, míg az apukája hirtelen felállt, kiment a garázsba, elővett négy elemlámpát.
- Akkor keressük meg! – javasolta, s mindenkinek átnyújtott egyet-egyet.
- Még maradt egy lámpa – mondta Lili. – Hívjuk át a szomszédokat is! Akkor hamarabb meg tudjuk őket találni.
A szomszéd teraszon feszülten figyeltek. Ekkor Kiki felállt és ezt kérdezte:
- Segíthetünk valamiben?
- Úgy néz ki, hogy a két kis kedvenc messzire elkóborolt. Gyertek velünk megkeresni őket, mert Lili nagyon el van keseredve – mondta Lili apukája.
- Csak keresünk egy zseblámpát – válaszolta Dávid.
- Nem kell, már hoztunk elő a garázsból – szólt Lili anyukája.
- Anya, szórjál be szúnyogok ellen – kérte meg anyukáját Dorka.
Teljes harci díszben felsorakoztak a szomszédok, s együtt indultak fel a gátra. Ekkor Lili anyukája ezt mondta:
- Ha együtt megyünk, akkor kevesebb az esélyünk, hogy megtaláljuk őket. Váljunk szét! Megkerüljük a Holt-Tiszát, s pont odaát találkozunk.
- Rendben – vágta rá mindenki egyszerre.
- Azonban van egy versike, ami elő tudja őket csalogatni – mondta Lili. – Inkább Dorkával és Dáviddal mennék, mert még ők nem ismerik, s útközben meg tudom nekik tanítani.
- Jó ötlet – mondta Lili apukája. – Betti megtanítja Kikinek, s akkor mi is együtt hívogathatjuk elő a két kóbort.
Ahogy eltávolodtak egymástól már hallatszott az a versike, melytől az esti csodát várták. Így hangzott:

„Kedves Rőtmancs, feleljél,
Tőlünk aztán ne féljél!
Érted jöttünk békével,
Egy kis tálban finom tejjel.
Kedves Szaffi, gyere már,
A gazdid csak téged vár.
Táladban sok falat, finom,
Lili vár téged, de nagyon!”

Begyakorolták, megtanulták, s szinte egyszerre skandálták a kis versikét.
A gyerekek balra mentek, a felnőttek pedig jobbra.
Már majdnem elérkeztek a felnőttek a megbeszélt hely közepére, mikor hangos kiáltásra lettek figyelmesek. A zseblámpák fényéről lehetett tudni, hogy futottak. Betti, Attila és Kiki még a lélegzetüket is visszafojtották. Ahogy a hangokat közelebbről hallották, öröm sugárzott ki belőle.
- Anya, apa! – kiáltott fel Lili. – Megvannak! Megtaláltuk. Azaz…
- Mi az, hogy azaz? – kérdezte Betti, Lili édesanyja.
- Mondogattuk a versikét, s egyszerre ott termett előttünk Szaffi és Rőtmancs – mondta Dávid.
- És? – faggatta tovább őket Lili édesapja.
- Azonban beszaladtak egy bozótosba – válaszolta Lili.
- S ekkor – folytatta Dorka – Dávid lapos kúszásban, csendben megközelítette őket.
- És? Mi történt ezután? – firtatta Kiki.
- Dávid halkan szavalni kezdte a versikét, pedig nem is ismételte egyszer sem velünk – mondta Dorka.
- Addig-addig mondogatta, hogy Rőtmancs és Szaffi odament hozzá. Dávidhoz. Ő meg csak simogatta őket és abba sem hagyta a verselést, míg oda nem értünk.
- Látszott, hogy nagyon fáztak és éhesek voltak – fejezte be Dorka.
Ekkor Lili édesanyja átvette Rőtmancsot, Szaffit meg az édesapja.
Mikor hazaértek, ott várta a két kóborlót kedvenc tálkája telis tele finomságokkal.
Azonban az este nem ért véget. A szomszédok elmesélték, ki hogy szavalta a versikét. Nagyon sokat nevetgéltek, ám nagyon örültek, hogy megkerültek azok, akik annyi sok örömet csempésznek az életükbe.
S most már egyre több ember életébe hoztak vidámságot.

A cikket írta: kiki64

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

örülök, hogy tetszett
de még az a kislány, akinek írtam, jó volt látni a szemét

:)
De aranyos történet!!!!!!!!!!!!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: