újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szalmaszálba kapaszkodva

Látogatók száma: 35

5. rész: Lendkerékben

Tihamér számára a nyugdíjas lét felér egy időutazással, melynek során lelassul az idő, mintha az ember dinamikus futásból hirtelen lassú poroszkálásra váltana. Az első két hétben úgy érezte, mintha szabadságon lenne, a második két hétben azonban hiányozni kezdett a munka, és nem találta helyét a villában. Mit kezdhet magával egy tetterős, egészséges férfiember, akinek eddig sok dolga volt a világban, most pedig belecsöppent a kiszuperált nyugdíjasok névtelen tömegébe, és mintha megváltozott volna a külseje, vagy a homlokára lenne írva, nagy betűkkel: NYUGDÍJAS VAGYOK! – egyszerűen mindenütt levegőnek nézik, és senki sem látja benne a tiszteltre méltó sebész főorvost.

Legnagyobb csalódást a felesége okozta azzal, hogy állandó jelleggel kötözködik vele, mert bármit csinál, szinte semmi sem nyeri el a tetszését, szexuális életük a nulla felé konvergál, sőt, Karola másik hálószobába költözött, mondván, Tihamér maradjon a megszokott helyén, nyugodtan olvasson, vagy nézzen filmet akár reggelig is, de neki szüksége van a pihenésre, mert napközben egész nap a Fesztiválzenekarral próbál, külföldi turnéra készülnek. Az utóbbi napokban rendkívül zaklatott Karola, hiába kérdezgeti, nem mond semmit, pedig látja, hogy rágja magát valamin, és szívesen segíteni neki, ha tudná, hogy mit kellene elsimítani a lelkében. Semminek sem tud örülni, ráadásul Koppenhágába sem akar vele menni, biztatja, hogy menjen csak egyedül, akár hosszabb időre is kinn maradhat, Párizsba sem tart vele, felesleges, a barátnője úgyis hazajön karácsonyra, majd akkor találkoznak. Arról pedig hallani sem akar, hogy költözzenek le Balatonfüredre, ekkora áldozatot nem kérhet tőle, hiszen ingáznia kellene a koncertjei miatt. Tihamér nyelvén volt, hogy milyen koncertekről beszél, amikor tudomása szerint önálló hangversenye nem lesz ebben az évben, de jobbnak látta, ha nem szól semmit.

Lassan elkerülhetetlenné válik áttekinteni az anyagi helyzetüket, mert megkapta a nyugdíjáról szóló értesítést és háromszázhúszezer forintból nem lehet fenntartani a villát, a két autót, fizetni a takarítónőt és a kertészt. Karola fizetésére nem számíthat, eddig nem volt rá szükség és mindent elkövet, hogy továbbra is így maradjon. Egyébként sem tudja, mennyit keres a felesége, azt Karola számlájára utalják, igaz, azt sem tudja, mire költi az asszony, mert egy tucat gyufa nem kerül sokba, de annyit sem vesz a közös háztartásba. Ma lesz a napja, amikor törölteti bankszámlájáról Karola hozzáférési lehetőségét, és a nyugdíján kívül nem lesz több pénz rajta. A megtakarítását egy bécsi bankban tartja, ahhoz nincs Karolának hozzáférése, és a villa meg a balatoni nyaraló is az ő nevén van, mert azokat még a házasságkötésük előtt vásárolta. Szerencsére ügyvéd barátja nyomására, mindkét ingatlant belefoglalták a házassági szerződésbe, így azok kizárólagos tulajdonát képezik, forduljon bármerre a sors kereke.

Reggel nyolckor megreggelizett, a kertben kávézott és itt ragadt a hatalmas eperfa alatti padon, az éppen aktuális könyvével, mert imád olvasni és évtizedes lemaradást kell behoznia. A megvásárolt könyvek ott sorakoznak a polcokon, éppen ideje naponta kétórás olvasási periódust beiktatni a programjába, hogy valamennyi sorra kerüljön.

Ebédelni a kétsaroknyira lévő sörözőbe jár, melyben egyre otthonosabban érzi magát, miután összebarátkozott néhány sorstársával, akik többnyire özvegyek vagy elváltak, Közös sorsuk lényege, hogy otthon nincs asszonynép, aki főzne rájuk. Persze, Tihamér bölcsen hallgat arról, hogy neki huszonhét évvel fiatalabb a felesége, szép és kívánatos asszony, hatalmas lélekkel megáldva, ám repertoárjában nem szerepel a szakácstudomány, ezért kénytelen előfizetni az ebédre. Olcsó a háromfogásos menü, kilencszázhúsz forint és elég tisztességes adagot adnak. Juhász Lacival rendszerint együtt sétálnak hazafelé, útközben megállnak a presszónál, isznak egy kávét, utána betérnek vásárolni a közértbe, majd elválnak útjaik. Egyre többet tudnak meg egymásról, és Tihamér jót mulat újdonsült barátja azon tervén, hogy szerez magának a menhelyről egy kiskutyát, ezzel biztosítva magának a napi háromszori sétát, amelyre egészségügyi okokból szüksége lenne, ám céltalanul nem szeret kóborolni, s a kutyust meg muszáj sétáltatni, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is.
- Két magányos eldobott lélek, pontosan összeillünk a kutyussal! Hanem eljöhetnél velem a menhelyre, mert egyedül képtelen leszek választani a sok kutya közül, és addig meditálok, hogy végül rám sóznak egy öreg jószágot, nota bene meglátok egy keserves tekintetű négylábút, és nem bírom otthagyni.

Végre egy elfoglaltság, örül a felkérésnek, csak egy kikötése van, hogy ne menjenek kocsival, feltúrták a fél várost a villamosmegállók átépítése miatt, egyébként is olcsóbb nyugdíjas bérlettel közlekedni és közben nézelődni, mi történik a metropoliszban. Tihamér kedveli a nyugalmazott középiskolai tanárt, aki lelke mélyén megmaradt tiszta lelkű gyereknek, aki képes rácsodálkozni a világra, mert olyan események megesnek vele, amit elképzelni sem tud.

Ma délután mennek a menhelyre, és Tihamér igyekszik ennek megfelelően öltözni. Farmerben, pólóban indul útnak, egyik zsebébe a bérletét meg a lakáskulcsát teszi, a másikban meg ott lapul a pénztárcája, s az elmaradhatatlan mobilja. Bezzeg Laci barátja felkészült a nagy kalandra, elvégre nem cipelheti kezében a kis jószágot, ezét megkereste volt felesége bevásárló kosarát, kibélelte egy puha törülközővel és azzal indult útnak. Az étteremben a pincér gyanús pillantásokkal illeti az alkalmi kutyahordozót, amely az ebéd ideje alatt Juhász Laci lábánál díszeleg. Alig várja, hogy vendégei végezzenek az ebéddel, mert a főnök nem tűr semmiféle állatot az étteremben.

A menhelyen sok az állat, kevés a gondozó. Laci ragaszkodik ahhoz, hogy kizárólag 3-4 hónapos kiskutyákat mutassanak nekik, annál idősebb nem érdekli őket. Enyhén szólva is nagy a bűz a telepen, persze, az is lehet, hogy a két férfi orra nincs hozzászokva az állatok szagához. Tihamér fintorogva nézi, amint Lacit körülveszik a kiskutyák, mint megannyi négy lábon járó kis gombóc ott gurulnak körülötte. Nehéz választani közülük, mert közben az állatgondozó sorolja, hogy az a kis fekete spániel, a zsemleszínű meg Labrador, és így tovább. Arra a kérdésére, hogy kis testűt vagy nagytestűt akar, kinn tartja az udvaron, vagy lakás lesz az élettere, nem válaszol a barátja. Nem udvariatlan, pusztán el sem jutnak tudatáig a kérdések, annyira koncentrál a szőrgombolyagokra, melyekhez hol egy rózsaszín nyelvecske, hol pedig hegyes fülecske tartozik, sőt, van közöttük egy fehér alapon fekete foltos fiúcska, amelyik ártatlan szemeit Juhász úrra vetve, egyszerűen levizeli a szandálját, mintha ezzel akarná megjelölni az idegent, mint jövendőbeli gazdáját. Azonnal csatlakozik hozzá egy vele szinte teljesen egyforma leányka kutyus, megszagolja Laci lábát, odébbáll, majd Tihamérét tanulmányozza, lehasal elé és rágcsálni kezdi a lábujját.
- Mit akarsz, szőrgombóc, és nem akarok kiskutyát! – nevet Galambos doktor, mégis lehajol és kezébe veszi a négylábút.
- Uraim, jól választottak! Ők ketten testvérek, angol rocker spániel kölykök! Jöjjenek, elintézzük a papírmunkát.

Jót mulat Tihamér a dolgon, és amikor meglátja az örökbeadási szerződést, hogy visszahozhatja a kiskutyát, belemegy a játékba, annál is inkább, mert chippel, féregtelenítő és első védőoltással ellátva kerülnek elő a kis jószágok. Megkapják az oltási könyveiket és nevet kell adni nekik, a Juhász Lacié a Foltos, Tihaméré pedig a Füzike nevet kapja. Bár az örökbefogadók ingyen elvihetik a kutyákat, a többiek fenntartásához illik némi készpénz adománnyal hozzájárulni. Tihamérnak csak ötezrese van, és Laci sem akar lemaradni mögötte.

Az állatorvos sorolja az etetésre, oltásra, tartásra vonatkozó instrukciókat, és az új gazdák lelkére kötik, hogy otthon azonnal fürdessék meg őket.

Mire nem képes a kaskában összebújó két kis jószág! Kihozzák a két férfiből a gyereket, akik vásott kölyökként vihognak örömükben, s majdnem összekapnak azon az igen fontos dolgon, hogy kinél ejtsék meg az első fürdetést, mert az nem kétséges, hogy egyszerre és együtt végzik ez ezt a fontos ceremóniát. Végül Lacihoz mennek, azon egyszerű oknál fogva, hogy ő lakik közelebb a megállóhoz.

Elég annyi idő a két kutyagyereknek, míg a gazdik egy nagy műanyag kádat negyedéig megtöltenek langyos vízzel, és öntenek bele némi sampont, keresnek hozzá két szivacsot és törülközőt, és az egészet kiviszik a teraszra, hogy kimásszanak a kaskából és eltűnjenek a nappaliban. Hiába hívogatják őket, még nem tudják a nevüket, ezért nem hallgatnak rá, majd tíz percbe telik, mire előkerülnek őkelmék. Foltos lepókhálózta a könyvespolc alatti területet, nemhiába, mert megtalálta gazdája unokájának a tömörgumi labdáját, amiért pedig többször felforgatták már az egész házat. Füzikét, kislány létére, nem érdekli az ilyetén házimunka, beveszi magát a házigazda cipői közé és aprócska fogaival körbe harapdálja a vadonatúj bőrpapucsát. De csak a ballábast. A jobblábasra már nem jutott idő, mert érte megy a testvére és papucsostul kihúzta a szekrényből.
Nehéz egyszerre két kutyagyereket megfürdetni, de nem reménytelen! Igaz, hogy a gazdik is vizesek lettek, de ez nem számít, megszáradnak a napon, ahogyan a kiskutyák is, mert a törülközést nem tűrik. Egyébként is, működésbe lép a féregirtó, meg éhesek és szomjasak, vegyék már észre a gazdik!

Mit esznek a kiskutyák? Egy biztos, a hideg tejet nem szeretik, a párizsit pedig apróra kell nekik vágni, és szájukba kell tenni, hogy rájöjjenek az ízére, mert a menhelyen ilyet nem kaptak.
- Azt hiszem, kedves barátom, itt hagyom a kutyusomat! Elmegyek a legközelebbi kutyaeledelt árusító boltba és hozok nekik némi elemózsiát. Megadnád, Lacikám, a mobil számodat? Hátha egyeztetnem kell veled.

Füzike rá sem néz a gazdájára, éppen a birkózik a testvérével, melynek eredményeként ahol fehér lenne a bundájuk, már mindkettőjüké átvette a fűtől a zöldes árnyalatot.
Jó kereskedő az állateledeles fiatalember, azonnal látja a snájdig öregúron, hogy életében most először próbálkozik a kutyatartással, s rásóz vesszőből font kutyakosarat, belevaló szivaccsal tömött párnát, etető és itató edényt, nyakörvet és a hozzátartozó pórázt, azonnal megduplázva, hiszen két kutyáról szól a történet, csak utána ajánlgatja a három hónapos csemeték táplálásához szükséges étkeket.
Galambos Tihamér lelkesen vásárolgat, végre egy feladat,amely annyira különbözik az eddigi életének kihívásaitól, hogy ezt csak örömmel és élvezettel lehet csinálni, és látja magát, amint Füzikével játszanak a kertben. Apropó, játék!
- A gyereknek játék is kell, de olyan, amit rághat kedvére!
További néhány ezrest otthagy, de ez nem számít! Mindent a gyerekért!
Mennyire meglepődik Karola, ha meglátja Füzikét! Az új családtag új fényt visz az életükbe, lesz kit dédelgetni, tanítgatni, lesz kiről gondoskodni és ez általában összehozza a házaspárokat.
Laci boldogan fizeti a saját részét és figyelmesen hallgatja az eladótól a kutya neveléshez kapott tanácsokat, melyeket Tihamér pontosan idéz. Végre jól lakhatnak az ebek, isznak is rá rendesen, majd odatelepednek gazdáik lábaihoz és szinte egyszerre kezdenek nyüszíteni, hogy vegyék fel őket, elvégre szükségük van a gazdik szeretetére.
- Tihamér, megkínálhatlak egy pohár konyakkal?
- Megérdemeljük! Köszönöm!
Nem lehet kivételezni Füzikével, és hagyni, hogy Foltos magányosan hasaljon a terasz kövén, ezért a főorvos mindkét kiskutyát az ölébe veszi, megsimogatja őket, közben duruzsol nekik. Elhallgat, mert összebújnak ölében a gyerekek és egyenletes szuszogással elalszanak.
Megcsörren zsebében a telefon, gyorsan előveszi, nehogy felébredjenek az alvók. Földházi Béla keresi, hogy azonnal menjen be a kórházba, vészhelyzet van a kettes műtőben. Küldik érte a taxit, az is lehet, hogy már ott várja a kapu előtt.
- Ugye, nem hagysz cserben, Tihamér?
- Jó, bemegyek, de szóljatok a taxisnak, hogy a Galagonya 10-be jöjjön, mert ott vagyok.
Kisebb manőver áttenni Laci ölébe a két alvót, akik fel sem ébrednek, csak nyújtózkodnak, elhelyezkednek és tovább durmolnak.
- Bocsáss meg, hogy elmegyek, de ha megengeded, visszajövök Füzikéért! Bár, ha elhúzódik a műtét, akkor csak reggel jönnék érte!
- Ugyan, barátom, akár éjjel kettőkor is jöhetsz! Ne félj, ellátom őket!
- Köszönöm, Lacikám!

Fut a taxihoz, és útközben észreveszi, hogy a farmerján nyomot hagytak a kiskutyák. Kellemetlen, de nem mehet haza átöltözni, mert volt Béla hangjában valami, ami nyugtalanította, és minden perc számíthat. Útközben felhívja Karolát:
- Szervusz, kedvesem! Behívtak a kórházba egy műtéthez, nem tudom, mikor érek haza! Lesz számodra egy meglepetésem! Csókollak!

Lukács Karola hónapok óta nem hallotta ilyen vidámnak a férjét. Vajon milyen meglepetést tartogat számára? Lehet, hogy Köves doktor elárulta a délutáni vizsgálat eredményét? Ha megtette, kikaparja a szemét, még akkor is, ha jó barátjuk a nőgyógyász. Az orvosi titoktartás rá is vonatkozik, mint minden betegére, nem tehet kivételt! Nincs kizárva, hogy Tihamér annak örült, hogy szükség van rá, nyilvánvalóan kollégái nem boldogulnak a műtéttel.
Tóni doktort is behívták a szabadnapján, hogy ügyeljen az osztályon, mert minden épkézláb orvosra szükség van a műtőben, ám azt nem tudta megmondani, hogy mi történt. Annyit azért elpletykált Tihamérnak, hogy egyre több a gond a műtétek körül, Diósi főorvost egy lapon sem lehet említeni a főorvos úrral. Meg azt is mondják, hogy ön kapja a következő Magyar Szent István- rendet. De ez még titok!
Legszívesebben azt mondaná Tóni doktornak, hogy az lesz az igazi, amikor jobban műt, mint ahogyan pletykálni tud, de nem bosszankodik, szükség lesz az erejére, ha valóban igaz, amit ez a gyerek mondott, hogy tudni illik minden épkézláb orvos a műtőben lebzsel!
Ledobálja magáról a ruhát, és hagyja, hogy az egyik műtősnő sterilbe öltöztesse, közben különösen nagy gonddal sikálja a kezét, kétszer is elvégzi a protokollt, hiszen húsz perce még a kutyagyerekeket simogatta.
- Kérem, nővérke, nézze meg, elég steril-e a kezem!
- Biztosan az, főorvos úr!
- Csak a halál biztos! No, tegye, amit mondtam!
Igaza lett, kezdhette elölről. Hiába, a sebészet nem olyan, mint a kőművesség! Ha kicsit görbe a fal, majd több vakolatot tesznek rá, ezzel korrigálva a silány munkát. Az elrontott műtétet nem lehet szép matyó hímzéses varrással korrigálni!
Galambos Tihamér nem hazudtolja meg magát. Meghallgatja a műtét állását és a felesleges lebzselőket kizavarja a műtőből.
- Uraim, nekem nem kell segítség ahhoz, hogy eltegyem láb alól a beteget! És kerítsék elő nekem Hamvasné Jutkát! Megbocsásson, kollegina, de számomra Jutka a főműtősnő! Negyven éve összeszokott párost alkotunk!
A nyugalmazott főorvos számára megszűnik a világ. Csak a beteg létezik, akit meg kell gyógyítani! Mindenáron! Annyira elmerül a munkájában, hogy azt sem veszi észre, amikor Jutka nyújtja neki a szükséges eszközöket. Versenyt fut az idővel. Maximum másfél óráig altathatják a beteget.

Diósi főorvos átrendezte az irodát, hogy az ne emlékeztessen senkit az előző lakójára. Csakhogy nem ez a lényeg, és erre senki sem figyelmeztette, mert éppen az ellenkező hatást érte el vele. Látszólag a kollégák teszik a dolgukat, mégis futótűzként terjed a kórházban a hír, mely szerint a II. számú sebészeten képtelenek megbirkózni egy hasnyálmirigy műtéttel, ezért Földházi berendelte Galambos főorvost. Az előbb tette le a telefont, a nőgyógyászatról kereste Köves főorvos, hogy Tihamér mindenképpen keresse fel, amint végzett a műtéttel.

Vánszorog az idő, jó lenne túl lenni ezen a kaszaboláson, mert a beteg úgysem éli túl. Hiába tiltakozott, hogy felesleges behívni Galambos főorvost, Földházi igazgató ragaszkodott régi barátjához, mintha az csodát tudna tenni. Igaz, még egy évet várni alkart Földházi kiiktatásával, de nem vár tovább, a hét végén ünneplik sógora névnapját és éppen jó alkalom lesz ahhoz, hogy megemlítse neki az orvos igazgató életkorát, amely szintén elérte a nyugdíj korhatárt. Ki tudja, milyen a lapjárás a minisztériumban, még a helyébe is léphet. Abban a pozícióban nem kell műtenie, csak irányítani, az meg nagyon megy neki. Pimaszkodnak vele a nővérek, megjegyzik, hogy Galambos főorvos ilyen esetben milyen gyógyszert ír fel a betegnek, meg hasonló megjegyzéseket tesznek, melyekből kezd elege lenni, pedig az öreg székét jóformán még fel sem melegítette a segge. Alig van ideje napközben leülni, szemmel kell tartania a személyzetet. Nem neki kell megváltozni, hanem a nővéreknek, akik azt hiszik magukról, hogy vállukon hordják az egészségügy összes gondját, pedig nagyot tévednek.

Mi a csudát csinál a műtőben az öreg? Már régen megállapíthatta volna a halál beálltát, és mehetne haza. Még jól is jött neki, első Diósi főorvosnak, hogy Galambos doktor fejezi be a műtétet, még csinálhat ebből egy balhét, hogy az öreg nem áll munkaviszonyban a kórházzal, akkor pedig milyen jogon végez műtétet, lám, meghalt a beteg. Lehet, hogy így is tálalja a sógorának az esetet, és meglehet, hogy jobban profitál a dologból, mintsem gondolta volna. Bukik a teljes vezetői garnitúra és akár főigazgató is lehet belőle.

Kopogtatnak és belép az ajtón kedves Tóni barátja:
- Gyere, légy szíves, valami történt Gálos nénivel, és fogalmam sincs, mit tegyek.
Véletlenül Diósinak sem jut eszébe semmi, azon kívül, hogy fontoskodik az öregasszony ágya mellett. Végül fájdalomcsillapítót és altatót adat neki, azzal kibírja reggelig, majd akkor jön Galambos és kitalálja a jó terápiát. A fenébe is, nem jön Galambos, mert most ő maga a főorvos, neki kell megmondani a tutit!
Besötétedett odakinn, leszállt az est. Kivágódik a műtő előterének ajaka és kivágódik rajta Tihamér, immár a koszos farmerját viseli és szeretne mielőbb kiosonni a kórházból.
- Főorvos úr! – fut utána Bianka nővér. – Már háromszor kereste Kövesdi főorvos úr, és kéri, hogy mindenképpen legyen szíves felkeresni.
- Köszönöm az üzenetet! Nyugodalmas jó éjszakát, Bianka!

Esze ágában sincs átmenni Kövesdi Samuhoz, mert annak nem lenne jó vége. Megint rábeszélné egy utazásra, és neki semmi kedve Ausztráliába menni, pedig lehet, hogy barátja már megszervezte az egész nyaralást. Inkább felhívja, míg a taxira várakozik.
- Szervusz, Samu! Ne haragudj, nincs időm bemenni hozzád, sietnem kell haza! Várnak a lányok!
- Tudom, öregem, csak gratulálni akartam a gyermekedhez!
- Honnan tudsz róla?
- Ne viccelj, kettőt találhatsz!
- Ha látnád, milyen szép! No, megyek, mert várnak! Szevasz!
Miről beszélt Samu? Honnan tud Füzikéről? Á, semmiképpen nem tudhat a kutya gyerekről! Akkor pedig Karoláról beszélt? Karola gyereket vár? És ki az apja?
Juhász Laci az első csengetésre nyitja az ajtót.
- Gyere, ezt látnod kell! Újra megfürdettem őket. Komolyan mondom neked, olyanok, mint a gyerekek. Most éppen alszanak.
Mindketten a saját kosarukban, tiszta bundával, békésen alszanak.
- Maradt még a konyakodból?
- Természetesen. Tölthetek?
- Köszönöm, most valóban jól esne.
- Hogyan sikerült a műtét?
- Túlélte a beteg.
- Oké, nem kérdezgetlek. Míg kezet mosol, tálalom a vacsorát. Gondoltam, hogy éhes leszel, és összedobtam egy jó kis lecsót!

Hosszan időszik Tihamér a fürdőszobában, egyre csak mossa a kezét, minta ismét műtétre készülne. Kicsorbulnak a műanyag körömkefe tüskéi, mégis úgy érzi, hogy még mindig nem tiszta a keze. De az lesz. Egyszer.
Nagyon ízlik neki az enyhén csípős lecsó. Jóllakottan mindjárt szebbnek tűnik a világ.
Vajon mennyi időt adjon Karolának az elköltözéshez?
- Nagyon elfáradtál, barátom! Igyunk egy pohár bort!

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: