Szulejmán és a bég

Látogatók száma: 40

5 szavas játék /4 (béget,aranyeső,zápor,találkozás,fényár)

Élt egyszer réges régen egy nagy szultán, akit Szulejmánnak neveztek. Hatalmas, szigorú es büszke uralkodó volt.

Történt egyszer, hogy a kémek hirt vittek a szultánnak Magyarországra egy bégről, aki még nála is büszkébb volt. Azt hiresztelte szerte az országban, hogy mennyi mindent tett a hatalmas birodalomért. Rettenetesen büszke volt rá. Valójában azonban csak azt tette, ami a dolga volt. Megharagudott Szulejmán, és arra gondolt, hogy nyomban a fejét véteti a hetvenkedőnek, de mivel a bég igen jól végezte a dolgát, úgy határozott, hogy mégis inkább megkegyelmez neki Hogy azért a hetvenkedés mégse maradjon bűntetlenül, úgy döntött, hogy megleckézteti a béget. Másnap reggeli után mindjárt ki is ment a kertjébe bizalmas tanácsadóival, hogy megbeszéljék a talákozás részleteit.

- El kell ismernem, hogy igen jó bégem nekem ez az ember, de annyira dicsérteti magát, mintha legalább is ezüstben-aranyban kellene őt fürdetnem, pedig legszivesebben inkább forró aranyban füröszteném. Hogyan leckéztethetném meg öt?

Hiába tanakodtak azonban, nem jutottak dűlőre. Éppen akkor járt a konyán a budai tejes-ember, és meghallotta miről beszélget Szulejmán az embereivel. Azonnal szólt is a pohároknak, hogy mondja meg a szultánnak, ő bizony tudja a megoldást. Igy aztán a szultán maga elé hivatta a tejes-embert.

-Rendben van, elmondhatod amire jutottál, de jól vigyázz, ha nem tetszik amit mondasz, azon nyomban a tömlöcbe vettetlek!

-Egy életem, egy halálom, felséges szultán, én azt modnom, fogadd a béget aranyesővel. - azzal elmesélte, hogyan is gondolja. Jót nevetett a szultán. Megfogadta a tanácsot, és nem vetette tömlöcbe a tejes embert.

Egy hét sem telt bele, maga elé hívatta Szulejmán a hetvenkedő béget. Ment is a bég fel Budára sietve. Amikor a fogadásra került sor, és belépett a fogadóterembe, a fényár, ami a sok aranytól odabent uralkodott, elvakitotta a béget. Azt hitte, ezt a sok gazdagságot majd mind ő fogja kapni. Odalépett középre, a szultán elé, és alázatosan meghajolt.

-Hallottam jó hiredet- mondta a szultán - es úgy döntöttem, hogy ezért a sok jóért aranysővel jutalmazlak.

Azzal intett az embereknek, akik meghúztak egy zsinórt, és csodák csodájára, a bég nyakába aranyeső virágok hullottak. A bég értetlenül nézett körbe a teremben, épp csak a szultánra nem mert nézni. Sejtette ö, hogy ez nem jutalom, hanem inkább büntetés, vagy legalább is annak kezdete.

-Bocsáss meg kegyes szultán! Mindig hű szolgád voltam!

-Hű és jó szolgám vagy, ennek köszönheted, hogy életben maradtál - dörögte a szultán. - Legyél hűséges és jó szolgám ezután is, de ha még egyszer hirét veszem, hogy dicsekedsz azzal, amiért egyebként is jól megfizetlek, akkor a fejeddel fizetsz érte

Kétségbe esett erre a bég, sirt, mint a zápor.

-Ne rijj már - lett barátságosabb a szultán. - hanem vidd magadal ezt az aranyeső hajtást, ültesd el a kertedben, es valahányszor ránézel aranyos virágaira jusson eszedbe hogy szerényen is lehetsz ertékes.