újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A köddé vált habkarikák története -karácsonyi pályázatra-

Látogatók száma: 69

El is feledte a nap folyamán a dolgot, csak néha látta meg a kék, rózsaszín, zöld függőket a fán. Olyankor kis agya gyorsan motoszkált keresve a megoldást az ígéret és a csábítás erőssége között.

A kislány éppen felébredt. A sarokban állt a karácsonyfa. Csupa csillogó dísszel és rugókkal, cukrokkal és csillagokkal volt tele. A kiságyban békésen szuszogott az öccse, a húga az ágy másik végén aludt, köztük az üres paplan felhajtva, ott feküdt éjjel az anyja. A kis szoba hűvös volt, de barátságos, és a gyantaszagtól ma kicsit különleges is. Az öt éves kislány kimászott az ágyból, fejét a kiságy két rácsa közé nyomta, úgy figyelt. Előbb a babára, aztán a karácsonyfára. Előző este csodás ajándékokat kaptak. Anyuka mondta, hogy a fát a Jézuska hozta, és ő határozottan látta maga előtt, ahogyan ült a kis Jézus az asztalon fehér ingben, pelenkában, majszolta a kitett süteményt, és kinyújtott kézzel dirigált az angyaloknak: a zöld gömböt ide előre tegyétek, a habkarikát meg alulra.
Amikor hazaértek apjukkal a szánkózásból, ott állt a nagy fa, a megrágott sütemény, és az ajándék - ezek voltak a legékesebb bizonyítékok; no meg anyja szava, amiben kis lénye tökéletesen megbízott. A fa este csak úgy csillogott-villogott a lámpa fényében, és csodálatos volt. Még inkább megközelíthetetlen, amit jelentős anyai szigor tett bizonyossá.
- Nem nyúlhatok a fához, ha nem vagyok a szobában, megértettétek?
A kislány este engedelmesen bólogatott, de a kiságy rácsán át most másként szemlélte a dolgot. Először: a fa ma reggel már nem is volt olyan fényesen szép. Másodszor: megközelíthetetlennek sem tűnt, mert tegnap este a játékokat le tudta tenni alá. Harmadszor: az ágain megpördíthető rugók voltak, és – legfőképpen – habkarikák. Édes, roppanós habkarikák, amiket hárman együtt kötöztek meg: anyuka, hugica meg ő, és volt a dobozban törött, amit meg lehetett enni… A kislány nagyon szerette a habkarikát. A csábítás tehát ott lógott a fán, egyben ott hallotta anyja kissé szigorú hangját a fülében, és az ígéretet, amit tettek. A fához tehát nem lehet nyúlni.
El is feledte a nap folyamán a dolgot, csak néha látta meg a kék, rózsaszín, zöld függőket a fán. Olyankor kis agya gyorsan motoszkált keresve a megoldást az ígéret és a csábítás erőssége között.

Az anyuka még elmosogatott ebéd után. A lányok a szobában játszottak, a kisfia mellette volt a konyhán. Be-benézett az ajtón a gyerekekre, akik fejüket összedugva pusmogtak néha, vagy az új babaágyakat rendezték, majd kockáztak. Késő délután került beljebb ő is. A díszes karácsonyfa mellé ült le az ágyra, és megdöbbenve látta, hogy a fa alján nyálas végű, rózsaszín és zöld színű cérnaszálak lógnak a habkarikák helyén. Mérges lett, de tudta, hogy csak akkor okul a két kislány a történetből, ha ők maguk vallják be a dolgot. Rá is kérdezett rögtön a két, padlón kucorgó gyerekre.
- Hozzányúltatok a karácsonyfához?
A kisebbik csak forgatta a fejét, míg a nagyobbik erős hangon, határozottan mondott nemet. Látszott, hogy nem hazudnak. Az anyuka felállt, kiment a konyhára, ivott, majd visszatért, és leült játszani a kicsikhez. Már jó ideje ott volt velük, amikor csak úgy mellékesen megkérdezte tőlük:
- Finom volt a habkarika?
A két kislány arca felderült. A kisebbik teljes őszinteségével és pöszeségével válaszolt:
- Finyom!
A nagyobbik is bólogatott, majd az arca aggódóvá vált. Ráébredt, hogy anyjuk átlátott a turpisságot. Anyuka mosolyogva faggatózott tovább. Itt már nem lehetett tagadni.
- Tényleg nem nyúltatok a fához?
- Mi nem. – csóválta fejét őszintén a nagyobbik gyerek.
- Akkor hogyan ettétek meg a karikákat?
- Hát… Aláfeküdtünk, és leettük a cérnáról.
Az anya mosolyogva állt fel, már értette, hogy miként történt a dolog. Mégsem fért a fejébe, hogy ha aláfeküdtek, miért nincs semmi nyom a padlón. Még egyszer megnézte a fa alját, majd értetlenül fordult vissza.
- Miért nincs morzsa a fa alatt? – kérdezte a kicsiktől.
A nagyobbik lehajtotta a fejét, míg a kisebbik lány egyenesen rá mutatott:
- Az Ájdi fejnyajta! – közölte vidáman a jó hírt.
Az anyuka kicsit meglepődött, majd kacagásban tört ki. Hát igen, gondolta, a gyerek találékonysága. Levett két karikát a fáról, a lányainak adta, és este mosolyogva mesélte el hazatérő férjének ez elveszett habkarikák történetét.


http://www.youtube.com/watch?v=AH8Wx1hZCmU&feature=player_embedded

A cikket írta: lencsésági

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Ági!
Tényleg édes sztori:-) Tetszett.
Üdv, Pinokkió

Köszönöm szépen :)
Szia Ági!
Tényleg édes sztori:-) Tetszett.
Üdv, Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Reve2

Ez nagyon jó történet. ( mint mindegyik, mait tőled olvastam ) :D:D:D:D

:D
Ez nagyon jó történet. ( mint mindegyik, mait tőled olvastam ) :D:D:D:D
Kedves Éva! Köszönöm a hozzászólásodat. Természetesen a történet igaz volt. A videó a kedvenceim közé tartozik, szegény Zsolt úgy össze van keveredve a Télapó és az angyal között, mint annak idején én voltam, amikor a külföldi filmek "bejöttek" kicsiny hazánkba.
Szia Ágnes!
Megkapó kis történet. Aranyos. Nekem nagyon tetszett. A videót - és ez nem a te hibád - amikor meghallgattam, nekem kicsit berobbant, mert úgy felejtettem a hangszórót. De akkor is nagyon jó.
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: