A körülöttük élő emberek..

Látogatók száma: 25

Részlet a Julikából.

A sovány fekete hajú nő, már nagyon régóta dolgozott a cégben. Még Bálint vette fel, és nem sok idő kellett hozzá, hogy rájöjjön, micsoda kincs került a kezébe. A nő, szakmája mestere volt!
Annak idején, fiatalon férjhez ment, de pár év házasság után, férjét elvitte egy szívroham. Ildikó nem érzett késztetést egy újabb házassághoz. Ápolta férje emlékét, gondozta idős anyját, kijárt a kertjébe, ahol zöldségeket termesztett szabadidejében. Esténként, amikor a kis faház előtt üldögélt, sokszor jutott eszébe az a pár boldog év. Olyankor egy-két könnycsepp is legördült az arcán, de ott és akkor ezt senki nem látta. Sokszor járt a fejében, hogy milyen lett volna az élet, ha férje nem távozik olyan korán? Hogy lettek-e volna gyerekeik, és vajon kire hasonlítottak volna? Két kisfiút, vagy két kislányt szerettek volna. .Csupa olyan kérdés, amire sosem fogja megtudni a választ! Egy napos délutánon, jött a telefon a munkahelyére, hogy a férje összeesett az utcán, és mire odaért a mentő…
Amikor elolvasta Karcagi Bálint hirdetését, hogy ügyvezetőt keres a cégébe, rögtön jelentkezett. Kis cég volt, pár kamionnal, pár sofőrrel. A magas őszülő férfival való beszélgetés után, Ildikó úgy döntött, hogy neki éppen jó lesz ez a kis cég!
A férfi nyakigláb lányát csak később ismerte meg, amikor egyszer iratokat vitt Bálint házához. Furcsa volt az a találkozás! Juli ajtót nyitott a csengetésre, és aztán csak bámultak egymásra. Az alig 160 centis fekete hajú sovány szemüveges nő, és a magas nagyon vékony szőke Karcagi Juli. A lány meghökkent a szájában cigarettával álldogáló nő láttán, Ildikó meg nagyon nevetségesnek találta Juli fekete szemceruzával körbe rajzolt szemeit, a füleiben virító legalább tíz darab ezüst karikát.
- Hm. Az orrodba nem akarsz rakatni azokból a karikákból? - kérdezte rekedtes hangján.
Juli elmélázott a kérdésen.
- Hát így belegondolva, miért ne!
Azzal ránevetett az asszonyra, és ezzel megpecsételte évek óta tartó, a munkán túlnyúló barátságukat.
Ildikó sokszor hallott Juliról. Bálint rengeteget mesélt a lányáról. Apró-cseprő botlásait, gyerekes bolondságait. A nő látta hogy ennek a férfinak a lánya a mindene. Szemei előtt nőtt Juli nagylánnyá. Amikor a lány először indult útnak egy nagykocsival, Ildikó tiszta ideg volt, hogy nehogy valami baj érje az úton. Meg hogy a kamiont is épségben visszahozza! Amikor baj nélkül hazaért a rakománnyal, Ildikó éppen olyan büszke volt rá, mint Bálint. Látta, hogy a hebrencs lány a kamionban milyen felelősségteljesen viselkedik, tisztában van azzal, hogy milyen érték van a kezében!
Tanúja volt annak a kibontakozó szerelemnek is a nagydarab Erwinnel. A lány sokszor felkereste az asszonyt a kicsi irodában, ha éppen beszélgetni támadt kedve. Vagy ha olyan problémája volt, amit sem a barátaival, sem apjával nem akart megvitatni. Így Ildikó volt a második, aki értesült róla, hogy Juli, Erwiné lett! Neki mondta el másodjára azt az egri éjszakát, amikor az alkoholtól bódultan bekéredzkedett Erwin szobájába, ahol is aztán „letámadta” a férfit. Ildikó szélütött állapotban hallgatta, amikor a lány elcsipogta neki a történetet. Egyszerűen nem értette, hogy Juli mit akart a férfitól, ha egyszer nem is szándékozott folytatni azt a kapcsolatot. Mint mondta, a férfit túl öregnek találta magához!
- Akkor meg minek másztál rá? - kérdezte dühösen a maga darabos modorában.
- Nem tudom! - csipogta a lány szipogva.
Az asszony megcsóválta a fejét. Az emlékeiben kutatott, hogy vajon ő is ilyen kelekótya lehetett annak idején? Aztán hónapokon keresztül figyelte ő is, ahogy a férfi, mint a lepke a lámpa fényében, úgy kering Juli körül. Aztán végre valahára a lány is ráeszmélt, hogy ő is szereti Erwint!
Ildikó is fellélegzett, amikor aztán összeházasodtak! Amikor Bálint rájuk íratta a céget, biztosította Erwinnel együtt Ildikót, hogy neki mindig lesz itt helye, és hogy számítanak is rá. És később, amikor egyedül voltak, Bálint azt is megígértette a nővel, hogy ha őt valami érné, nem fogja szem elől téveszteni a lányát! És Ildikó volt az a személy is, akire Bálint rábízta azt a német bankban levő számlát, ami Julié volt, végszükség esetére. Mert hát Erwint is érheti valami, de akár válás is lehet ebből a nagy szerelemből. De Erwint figyelve, Ildikó ezt a feltevést elvetette! Lelkiismeretesen gondozta Juli számláját éveken keresztül, minden hónapban átutalva rá, egy bizonyos összeget. És gondosan elrakta az év végi összesítőket, amit a bank minden évben elküldött neki. Egyszer Erwinnek a kezébe akadt az a mappa, amiben Ildikó ezeket az összesítőket tartotta, és rákérdezett a bankszámlára. Ildikó annyit mondott, hogy azt a számlát még Bálint nyitotta Julinak! Ennyi elég volt a férfinak, többet nem érdeklődött róla.

A cikket írta: Babenko

támogatóink