A lelenc
Látogatók száma: 74
Ne dobd el, ha megadatott !!!
Rajta kívül még csak egy páciens volt a váróteremben. A molett nő látható könnyedséggel várta sorát.
- Úgy látom nem félsz! - próbált szóba elegyedni sorstársával. Ő ugyanis nagyon félt. Talán még a kételyei sem oszlottak. Nem tudom, képes lennék-e rá, hogy kihordjam? Én egyenesen irtózok - mondta. De annyira rosszul érzem magam. Nem is...
A nő karjára tette kezét.
- Képes lennél kicsikém. Persze, hogy képes lennél. Elvégre előbb-utóbb szülni kell, hiszen az a természet rendje.
Rita megborzongott.
- Te már szültél?
- Hármat, kicsikém! Három szép gyerekem van. Azokból már elég.
- Istenem, három gyerek.
- Bizony.
Bizonytalanul nézett a másik nőre.
- Nekem még egy sincs! Ettől a magzatmegszakítástól még lehet nekem is gyerekem?
Szemei megteltek könnyekkel.
A nő szélesen elmosolyodott.
- Hogyne lehetne! Nézd, én három abortuszon estem át a szülések közt. A harmadik gyerek után, ez már a nyolcadik vagy a kilencedik, már nem is tudom. A fene számolja. A tablettákat szedem hébe-hóba, de attól elhízok. Idegen tárgyakat nem bírja a testem, a méhnyak elkötése, kockázatos, mert a franc tudja mi a betegségem. De férfi nélkül sem bírok élni, a guta ott ütötte volna meg őket, ahol kitalálta.
- Még mindig ott van az óvszer!
A nő elkacagta magát.
- Te nyaltál már fagyit műanyag zacskón keresztül? - kérdőn nézett a lányra. Közelebb hajolt. Látszott, hogy választ vár. - Na?
Rita elvörösödött.
- Azt hiszem nem!
- Akkor próbáld meg kicsikém. Mert az óvszeres szex is olyan, mintha ablakon át simogatnád a tavaszt.
- Úgy értsem, hogy…
- …Nem jó! Úgy kell érteni! Nem próbáltad még soha?
Tétovázott, mintha szégyellte volna magát.
- Nem! Én még csak egyszer…
- Szegénykém! Csak egyszer mentél ágyba? Jó volt legalább.
- Nem is tudom. Milyen amikor jó? Nekem nagyon fájt!
- Szereted a pasit?
Rita zavarban volt.
- Nem nagyon! Azt hiszem, nem! De egy nagyon sármos fiú. Azt mondta, ha nem fekszek le vele elhagy. Nem tud nő nélkül élni, azt mondta.
A molett hölgy intett.
- Minden férfi ilyen, érted, kicsikém? Nem is tudnak mást, csak döböcskölni. Legalább kapnák ki még idejében, de nem. Csak gyömöszölnek, hörögnek feletted. Azt mondják az utolsó lökések a legjobbak. Súly állna bele a lökéseikbe...
Nyílott a műtő ajtaja. Az ápolónő kivezetett egy fiatal lányt.
- Ide ülj le, s még pihenj. Ha rosszul érzed magad szólj, rendben? Rájuk emelte tekintetét.
- Ki következik?
A molett nő szinte vidáman ugrott fel.
- Én! Mielőtt elindult volna még Ritára nézett. - Fel a fejjel, kicsikém - mondta. Az első a nehéz. Később majd megszokod. Na pá! - belépett.
Rita csak ült ott. Bámulta a csempézett zavaros, kopott vonalait a váróterem falán. Mindenféle gondolatok kavarogtak fejében. Még elmehetne - gondolta. Mi lesz, ha megszüli. Elvégre munkahelye van, jól keres, már huszonhárom éves, éppen ideje, hogy gyereke legyen. A fiú is ígéretet tett, hogy vele marad, ha elveteti a gyereket. Miért ne maradhatna vele, ha szülne is. Hallott már olyanról, hogy a férfiak megváltoznak, ahogy meglátják az újszülöttet.
- Az első?
Rita összerezzent. Nehezen zökkent vissza a valóságba, zavaros gondolatai után. Az imént kijött hölgy nézett felé, kérdőn.
- Igen! -válaszolta. Minden szempontból az első.
- Ne csüggedj! Majd csak átéled meglásd.
- Remélem!
A nő eléggé bizonytalan léptekkel közelebb jött. Leült mellette a rozoga, kopott székre.
- Meggondoltad, jól?
Nagyot sóhajtott, más irányba nézett.
- Úgy érzem - mondta meggyőződés nélkül.
- Az jó! A nő, mintha meg akarta volna érinteni Rita karját. Nehezen felemelkedett
- Akkor jó! - mondta még, s elbotorkált régebbi helyéhez.
Rita felállt. Idegesen járkálni kezdett. Nézegetni kezdte a falon éktelenkedő képeket. Anyaméhet ábrázoltak a női testben, benne a kis testecske, másikon egy köldökébe kapaszkodó kis emberkeforma. Hallotta, amint a másik nő felsóhajt. A világ legszomorúbb sóhaja volt. Arra nézett. Tekintetük találkozott. Lassan megindult.
- Azt, miért mondta az előbb! - kérdezte, alig hallhatóan.
- Hát csak azért.
- Mégis!
- Mert az nagyon fontos, hogy jól meggondold magad.
Úgy vélte Rita, hogy a lány kételkedik elhatározásában. Ő pedig mindig is egy határozott nőnek próbálta beállítani magát.
- Nagyon is meggondoltam!
- Meggondolhatod jobban is. Még van időd - mondta, amikor kacarászás hallatszott az ajtó mögül.
A molett nő egészen vidáman lépett ki a műtőből. Megállt Rita előtt.
- Na, kicsikém! Ennyi az egész, látod? Nem nagy dolog! A nyitott ajtóra mutatott.
- Rajtad a sor.
- Tessék csak nyugodtan - szólt az ápolónő.
Rita belépett, s becsukta az ajtót.
Nagy ajtó - gondolta később hazafelé bandukolva. Fontos, mindent megváltoztató ajtó volt az. Zavaros érzések kerítették hatalmukba. Tudta, hogy azt meg kellett tennie, csak nem volt biztos, hogy jól cselekedett. Szíve - lelke tiltakozott valami ellen.
Otthon, ahogy belépett az ajtón levelet pillantott meg a kulcstartóra az üzenőre tűzve. Béla írása. Még töltött egy üdítőt, s leült az ágyra. Béla tudta, hogy ma délután szabadul meg a terhétől. Biztosan, most tele bocsánat kérésekkel ez a levél, gondolta.Pedig már mindegy. - Én megtettem ezt érted, Bélucim - mondta félhangosan. Hogy ne legyen akadály szerelmünk útjában. Már egészen megkönnyebbültnek érezte magát. Kihajtogatta az összetűrt lapot.
Egy világ omlott össze benne.
„Ne várj haza Butuska! Most már szabad vagy, nem nyom a teher, kapcsolatunk, terhe. Mert szerelemnek nem mondanám. Úgy sem vettelek volna el, tehát ne búsulj, nem vesztettél semmit. Csak azt sem akartam, hogy később gyerektartással zaklass. Szia! Kérlek ne keress. Délben repülök. Meséltem már, nem, hogy megyek Spanyolba dolgozni? Csáó bambina.”
Megállni vélte az időt. Kirohant a lakásból becsapva maga mögött az ajtót.
Rohant, az emberek arca szétmállott, elmosódott. Forgott minden. Csak ment sietve. Nem rohant. Csak mintha sietett volna még egy ideig, később lassabbra fogta lépteit. Céltalan szédelgés szakadt rá. Lassan esteledni kezdett, de ő nem érezte tisztulni gondolatait. Igaz lehet mindez? Egyáltalán létezhet ilyesmi? Ő,aki tisztának érezte magát, aki átélte azt, hogy elhagyta az édesanyja, tizenhat évesen az apja is meghalt. Aki végre azt hitte, megtalálta élete értelmét. Hajlandó volt megalkudni érte. Neki adta, ami számára a legfontosabb volt. Neki adta a szerelmét, amit soha nem ígért még senki másnak. Lelkében ostorcsapásként sajgott vissza Béla minden szava. Ezek szerint a sok szerelmi vallomás csak képmutatás volt. Pedig olyan szépen hangzott mindig.
Szétnézett. Körül kopár volt a park, csak a magas gesztenyefák fölött rikácsoló csókasereg zaja őrizte az alkonyt. Szinte kopárnak vélte a tájat. Leroskadt egy padra, térdére fektetett tenyerébe hajtotta fejét, és sírt. Zokogott.
Nem tudta meddig ülhetett így, könnyei nem fogytak, fejében repülők szállongtak,ott látta Bélát a gép ajtajában, még csak vissza se nézett rá. Nem is int neki. Csak belép a hatalmas fehér madár hasába. Lassan a fáradt zokogásból csak szipogás maradt. Messze egy felhő ágált a nap előtt, lelopva sugarait. Gyereksírás vegyült az esti zajba.
Rita összerezzent.
A pad mögött egy kosárban nyüzsgölődő, mocskos pokrócocskát látott. Felemelte.
Megdermedt. Vörös arcú, apró ráncos kezekkel hadonászó kis emberfi volt a kosárban. Hevesen tiltakozott valami ellen.
S körül, sehol egy lélek.
A cikket írta: Gyuri
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nekem tetszett az írásod. Kicsit Anyák napi is volt. Bár mint olvastam azért nem adatott meg ez az érzés neked, mert te apa vagy! :-)
Megjegyzem: Javítsd ki a helyesírási hibákat. Betűket is rengeteget hagytál ki.
Siettél, Gyurikám? Olvasd át még egyszer és javítsd!
Bocs! :D
Pusz
Juli
Szia Gyuri!
Nekem tetszett az írásod. Kicsit Anyák napi is volt. Bár mint olvastam azért nem adatott meg ez az érzés neked, mert te apa vagy! :-)
Megjegyzem: Javítsd ki a helyesírási hibákat. Betűket is rengeteget hagytál ki.
Siettél, Gyurikám? Olvasd át még egyszer és javítsd!
Bocs! :D
Pusz
Juli
Kedves Gyuri!
Elkezdtem olvasni, de abbahagytam éspedig ugyanazért, amiért Juli. Bár ő valószínű végigolvasta. Érdekel. De, ha nem javítod ki a hibákat. Nem fogom olvasni. Tudod te milyen nehéz annak, aki .... Na mindegy. Tudod.
Éva :-)
Köszönöm megértéseteket és a segítséget!
Gyuri
Igazatok volt lányok! Átolvastam,s volt bizony néhány hiba,elütés is! Lehet,hogy még most is van. Tudom ez nem mentség de az én ismereteim ennyire elegendőek.S tanulok ma is!
Köszönöm megértéseteket és a segítséget!
Gyuri
Éva
Ui.: Elolvastam. Hát ez csúcs!! Megérne egy misét!
Tündér-segédeim kicsit besegítettek neked, kijavították helyetted a hibákat, elütéseket.
Az írásod mondanivalója sokakat megérint majd, ahogy-bevallom-engem is megérintett.
Írj még nekünk! :-)
Pussz,
Tündér
Joe
Rendkívüli hatással volt rám a cikked. Nem csak azért, ahogy megírtad, de újra átéltem a főhősön keresztül azt a napot. Mellettem nem volt senki, aki azt mondta volna, még meggondolhatod... mindig egyedül hoztam meg a döntéseket... nem volt könnyű.
Kár, hogy nem lehet még egyszer pontozni. De a valóságpont is kijár!
Éva
A témát nem volt nehéz feldolgoznom,hiszen ott az otthonban több társam volt,akiket itt-ott találtak pólyás korukban.Bennem csak érlelődött. Most egy drámán dolgozok ugyanezzel a témával. Majd esetleg részletekben megosztom veletek.
Maradok szeretettel,Gyuri
Ezt így nagyon összeraktad:-)
Félelmetesen beleélted magad a szituba. (Jó vagy csajban is;-) )
Üdv,
Pinokkió
Nagyon sajnáltam a lányt, aki nem mert kiállni amellett, amit a szíve diktált volna.
És nagyon szerettem volna egyszer én is találni egy babát...
Nagyon jó írás!
Üdv: Virág
Szia Gyuri!
Nagyon sajnáltam a lányt, aki nem mert kiállni amellett, amit a szíve diktált volna.
És nagyon szerettem volna egyszer én is találni egy babát...
Nagyon jó írás!
Üdv: Virág
Köszönöm,hogy olvastál.
Gyuri