A meghívást elfogadom!... (1)
Látogatók száma: 52
"Több, mint valószínű, ha addig nem keres meg senki sem, vagy nem találok valakit, akkor egyedül fogok menni..." https://www.youtube.com/watch?v=zWecbtFkW_I
Már évek óta szerettem volna részt venni egy hagyomány tisztelő mezőgépes összejövetelen "bulin"..., de, mert nem minden buli, ami összejövetel, és fordítva sem biztos, hogy az... Több, mint valószínű a helyszínen fog kiderülni ki, mit von le belőle. Mennyire kulturált, visszafogott, csili-vili, avagy éppen konzervatív, valóban a hagyományokat tisztelő e, vagy valami más. Nem tudhatom. Jómagam, mint gyerekcipőben járó "első bálozó", igenis komolyan vettem volna a meghívást, mint akinél megállt az idő. Egyszer biztosan megállt. De nem én készültem erre rá.
*
1995-ben felszámolták a mezőgépet. Jómagam és még néhány társam, pontosan heten maradtunk a végére, mint a gonoszok, akik még tartottuk a frontot abból a sokezer emberből, a mezőgépes csapatból.
Ajjaj mennyi minden megelőzte ezt, és mennyi minden követte?
Leírhatatlan 29 évet töltöttem el közöttük, velük együtt. Nem azon embernek vallottam magam már akkor sem, aki túl gyakran váltogatja a köpönyegét. Le is maradtam egy brosúrával e miatt sok-sok mindenről. Már ami a társasági életet illeti.
Nem jártam se moziba, se színházba, se semmiféle összejövetelre, már buliba sem, miután nem kaptam rá meghívót. Vagy, ha kaptam is, valami mindig visszatartott.
Ezért, vagy másért, már alig-alig emlékszem rá, de azt bizton tudom, hogy az őszintét, a véleményemet valamiről már akkor sem rejtettem véka alá.
Így történt nem egyszer, de megtörtént, hogy sok meghívásra nemet mondtam.
Ennek igen egyszerű magyarázata volt, maga a szervező. Aki hiába küldte nekem a meghívókat, mindig az volt az első kérdésem:
- OZ. ott lesz?... Nem az ÓZ a csodák csodájából, hanem O. Zoltán?
Talán nem kellett volna összekevernem a szezont a fazonnal, de mindennek ez volt akkortájt a mozgató rugója, mert miféle mezőgépes összejövetel az, ahol a mezőgépesek egymás között szelektálnak? - gondoltam én.
Első gondolatomat aztán követte a második és az összes többi.
Ezért nem kerülhetett sor hosszú éveken keresztül, hogy találkozzam a "régiekkel", mert sem ő nem volt jelen, sem én nem lehettem közöttük a szervező jóvoltából.
Zoltán a barátom volt! Még akkor is, ha a szervezőnek nem volt éppen az esete. Az egyik mérnök, a másik megrögzött hithű kommunista. Hogy mi mindent takart ez, azt csak ő és én tudtuk.
Telt, múlt az idő. Évek évekre, és az érzéseim mit sem változtak. Kitartó egy fajta vagyok és voltam a múltban is. Ebbe csak az idő szólhatott bele. Mígnem egy őszi alkonyon meghívó levelet kaptam a szervezőtől egy "aktuális" összejövetel alkalmából. Mint utóbb kiderült minden évben azonos időpontban zajlódó esemény-sorozat volt ez a mezőgépes "buli", vagy nevezzük összejövetelnek. Már oly mindegy.
Minden tiszteletem a szervezőé, mert ő mindvégig következetes maradt, akárcsak én. Mint ahogy jómagam is úgy éreztem, már nem tartozom közéjük, de a hivatali élet sem lett a szívem csücske, mint ahogy neki sem a nyugdíjas élet.
Úgy a kettő között lavíroztam. Amolyan ide-oda, sehová sem tartozónak éreztem magam akkortájt. Tehettem, mert minden összeesküdött ellenem. Az élet könyörtelen ritkította az egykor volt hithű barátokat, ismerősöket, egykor volt munkatársakat.
Így került sor a meghívóra adott második válaszomra sok-sok év után, a hivatalban eltöltött 13 évem után, már mint nyugdíjas:
"Szeretnék részt venni e hagyomány tisztelő mezőgépes (összejövetelen) bulin.
Még nem volt részem ugyan benne, de az ok elhárult - sajnos. OZ-nak elege lett!
De most a legnagyobb gondom, hogy nincs mit felvennem!
Hiszed vagy sem, régen volt, hogy kimozdultam itthonról.
De mint szervező biztosan tudnál némi instrukcióval szolgálni?
- Ja, hogy férfi vagy? Az bizony nagy gond. Mi a trendi mostanság? Sportos? Alkalmi? ...
Azt hiszem a konzervatívnál maradok.... Mi a meglátásod, a csajok mennyire szoktak manapság kirittyenteni?
- Ja, hogy te azt sem tudod?
Mindenki velem együtt öregedett volna meg, még te is? Ó Jaj j.... arra emlékszem, amikor még húszéveseké volt a világ! Akkor voltam én tizennyolc.
- Emlékszel?
A jobbik eset, ha addigra leesik a hó, legalább beöltözhetek télapónak...
Mikor induljak? Meddig maradjak? És mikor érkezzek?
Több, mint valószínű, ha addig nem keres meg senki sem, vagy nem találok valakit, akkor egyedül fogok menni.
- Hogy egyedül jövök e vissza, haza? - kérdezed? Az nem olyan biztos.
Főleg, ha van még ilyen facér volt mezőgépes a láthatáron. Apropopo mint te és én?!
- Hát nem könnyű az élet Tomikám! Sok a bizonytalansági tényező.
Azért vágjunk bele! A meghívást elfogadom!"
Folyt.köv.
https://www.youtube.com/watch?v=zWecbtFkW_I
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ebbe a csúnya időben jó volt végig nézni. Köszi ... :)
https://www.youtube.com/watch?v=zWecbtFkW_I
Este hat órakor már sötét volt. Ezek a színek nem érvényesültek igazán... Mindez csak utólag ad egy kis hangulatot ehhez az egészhez és ebbe próbálok emlékeimen keresztül belehelyezkedni...
Hát igen. Mindannyiunkra rá férne. Nagyon le vagyok eresztve... Még szedem össze a gondolataimat, aztán hadd szóljon! Egyelőre a kísérő zenéje. :-)
https://www.youtube.com/watch?v=zWecbtFkW_I
https://www.youtube.com/watch?v=zWecbtFkW_I
Évám!
Én biztatlak,ahogy mást is,amikor úgy érzem erre van szükség és most ezt éreztem,hogy rád fér egy kis biztatás.
Puszi
https://www.youtube.com/watch?v=zWecbtFkW_I
Nem tudom érzed e ezen az írásomon, mennyire unatkozom? Ilyenkor aztán belekapaszkodom a múltba, még jó hogy van mire emlékeznem... Azt se tudom mivel folytassam, hogy egy kicsit az érdeklődést növeljem a történéseknek, mert az volt... Na mindegy. Csak hangosan gondolkodtam. :-)
Tőled legalább kaptam egy kis biztatás-félét...
Puszi,
Éva
Én biztatlak,ahogy mást is,amikor úgy érzem erre van szükség és most ezt éreztem,hogy rád fér egy kis biztatás.
Puszi
Hajrá!:)
Tőled legalább kaptam egy kis biztatás-félét...
Puszi,
Éva