újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A plagizátor

Látogatók száma: 68

X

A plagizátor

Pavilonoknak csúfolt emeletes házak álltak egy közepesen lepusztult parkban, és ezt az egészet úgy nevezték, kórház. A keskeny utakon autók és kerekes székek harcoltak az elsőbbségért, vidám és kevésbé vidám emberek vonultak sűrű, tömött sorokban a büfé felé. Ma kedd van, de ez itt nem Belgium, hanem fagylalt-nap. Ezen a napon hozzák a nyami-nyami fagylaltokat. Mindenki akar belőle, legalább egy nyalatot vagy nyeletet. Egy kicsit mindenki gyerek lesz, amikor fagylaltot hoznak egy ilyen szép nyári napon.

Agyonnyesett sövények, temetőbe való árvácskák, lustán napozó, kövér macskák között, ameddig ellátott a szem, egyedül Goldi igyekezett a kijárat felé, szemben az áradattal. Most jutott az eszükbe ezeknek a fehér köpenyes kontároknak, hogy kiengedjék. A markába nyomták a zárójelentést. Asszonyom, szép volt, jó volt, ennyi. Nyafogni otthon is lehet.

Az ám, nyafogni! Goldi azt remélte, hogy rendbe hozzák a csípőjét, amely az utóbbi időben sokat rakoncátlankodott. A csípő is ötven éves, nemcsak a Goldi; másként működik, mint a fiatalok. Lehet még használni, de csak lassan, óvatosan. Nem lehet föl-le szaladgálni a lépcsőn, keringőzni egész éjjel, holdvilágban szökdécselni a zsombékokon. Goldi azonban éppen ezt szerette volna, jó sok fiatalságot, amúgy csípőileg, nemcsak a szívében. Nemcsak a húszéveseké a világ! Ejnye, Goldi, nem kellene szó szerint venni minden slágerszöveget! Poroszkál-korosztály, furcsa rím, de énekelve nem is hangzik olyan rosszul.

Goldi csalódottan poroszkált a kijárat felé, a két nehéz sportszatyorral. Nincs senki, aki segítene Goldinak? Bizony nincs. A gyerekek vidéken, az osztrák határ közelében. A barátok csak akkor jönnek, ha nekik van szükségük valamire. Mondjuk egy nagy tál húslevesre, mert Goldi istenien főz, és eszébe sem jut, hogy ellenszolgáltatást kérjen a húslevesért.

Azok a nagy cupákok, vékonyan szelt húsok, külön tányérra szedett répák és zellerek! Aranyló zsírkarikák a leves tetején! Kész epegörcs, de megéri az utolsó cseppig.

A kórházban azonban nem főzhet Goldi. Akkor meg minek látogassuk meg? Kivárjuk, amíg szép lassan meggyógyul. És ha már meggyógyult, miért ne mehetne haza egyedül, gyalog? Hiszen nem csapkod ott körülötte a kaszás.

De ha ott csapkodna, akkor szaladnának el igazán a jó barátok! Mert a halál fertőző betegség. Eddig még mindenki elkapta, bár nem mindegy, hogy mikor.

¤

Goldi lakásában nagyon sok volt a tükör. A fürdőszobában, az ággyal szemközt, a konyhában, mindenütt. Alumínium keret, aranyos keret. Goldi szívesen tanulmányozta a tükörképét. Ő ugyan azt mondogatta, hogy kritikusan, de mindenki tudja, hogy Goldi legföljebb az orvosok számára tartogatja a kritikáját. Nem értenek azok semmihez se, csak elszedik az emberek pénzét. Semmivel sem lett jobb a csípőm, sőt még jobban sántítok. Még hogy nem látszik olyan nagyon? Dehogynem, én csak tudom. Mindig a kirakatablakokban figyelem a járásomat. Bizony, csak nagyon nagy jóindulattal lehet azt mondani, hogy alig látszik. Ez még várhatott volna, nem vagyok én olyan öreg.

Goldi haja, ha nem is aranyos, de legalább szőke, jó feltűnő, hogy mindenki odanézzen. Nincs is baj az árnyalattal, mert az a fodrász mesterműve. A többi inkább csak jelentéktelen. Kétszer is oda kell nézni, hogy egyszer észrevegyék. De azért mindig akad, aki kinézi belőle, ha mást nem, hát a húslevest, a malacpörköltet, a kolbászos lecsót. Szinte hihetetlen, mennyi magányos férfiember kóvályog az utcákon, és mind alig várják, hogy valaki meghívja őket vacsorára, reggelire.

Valamit valamiért. És a húsleves valuta mindig bejön.

Béla szereti Goldit. Ezt ő maga mondja, tehát biztosan igaz. Nándor nagyon aranyos ember, és milyen romantikus! Tavasszal mindig hoz egy-két orgonacsokrot Goldinak – a lakótelep szélén van egy kis park, a parkban, az árok mélyén, egy kis víz csillog, árokparton elvadult orgonabokor – Nándor ezt szokta megszaggatni, úgysem kell az senkinek. Nem nagy áldozat, de Goldi azt hiszi, Nándor az aluljáróban vásárolgat. Milyen rendes tőle! És az orgona különösen romantikus.

Bertalan is szívesen jár föl vacsorázni. Ritkán, mert ha Bertája nincs is, elég sok ostoba liba verseng a kegyeiért. Autója van. Régi Suzuki, de azért gurul. A Bertalan is. Istenem, szereti a hasát. És a malacpörkölt különösen finom.

Nézzük csak, kik keringenek még Goldi körül? Jácint, de az nem számít. Jácint nagyon fiatal. Valami gyermekotthonban vagy napköziben dolgozik, ahol a gyerekek imádják, és úgy szólítják, Jácint bácsi. Ez komolytalan, és Goldi különben sem szereti a gyerekeket. Be nem áll a szájuk – pedig Goldi maga is nagyon szeret beszélni. Evés közben, szex közben, előtte, utána, akármikor.

Józsit akár el is lehet felejteni, nagyon régen nem jelentkezett. Itt volna még a Francesco, de a Francesco inkább ne jöjjön. Valahányszor eljött, mindig eltűnt egy-két apróság, óra, pénztárca, mobiltelefon. Az ilyesmi bosszantó lesz egy idő után.

Itt-ott akadnak mások is, akik az örök szerelmet mantrázzák, és Goldi mindegyiknek elhiszi. Miért ne, amikor olyan jól hangzik. Aztán persze kiderül, és beborul a szerelemnek.

¤

Még szerencse, hogy ott áll a számítógép az asztalon. Vannak ezek a társkereső oldalak, egy csomó rózsaszín ígéret. Goldi egy nap is megír annyi levelet, mint a Mikes Kelemen egész életében. Ja, hogy ezek sokkal rövidebbek? Az lehet, de mindig benne van a lényeg. Mikor és hol találkozunk? Mert mindenkinek joga van a szerelemhez és a boldogsághoz. Mindennapi orgazmusunkat add meg nekünk, Uram. Vigyél minket a kísértésbe, jó sokszor, mert az emberi életnek ez az egyetlen kincse, be meg ki. Minden egyéb csak pótcselekvés. Persze ki beszél itt a szexről? A szex fúj, és erkölcstelen dolog. Goldi a Szerelmet, a nagybetűs, a pirosbetűs Szerelmet keresi, néha sorbanállás közben, a Tesco pénztárgép előtt, néha a villamoson vagy a társkeresőkön. Mert a szerelem csodálatos dolog. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen, de csupa rózsaszín meg lila köd, arany, bíbor és ezüst. Sánta öregasszonyok, mocskos alkeszek, pedofil nevelők, mindenhonnan kikopott nyugdíjasok, szélütöttek és zabagépek számára örök ünnep. Nehéz megtalálni, de nem lehetetlen. Nem szabad feladni soha. Valahol létezik az én duálpárom, a lelkem jobbik fele, és alig várja, hogy rózsaszirmokat hinthessen elém.

Ó-ó, Goldi, ötven év se volt elég ahhoz, hogy megismerd, milyen az élet? Egy pillanatra sem néztél józanul magad körül? Nem gondolod, hogy álmokat kergetsz?

De Goldi pontosan tudja, hogy az örök szerelem nemcsak nyál és nyálcsere. Le is írja, amikor éppen végzett a levelezéssel. Kis ömlengéseket ír, nem annyira a Pistához, a Zotyához vagy a Kelemenhez; a címzett mindig az örök szerelem. Szállj le végre arannyal átszőtt lepkeszárnyaidon, vagy még jobb, ha engem is fölemelsz a kéklő égbe, ahol szabadon repülhetünk, kézen fogva, te meg én, a felhők fölött.

Gyönyörű és megható és megindító és meg… Goldi föl is teszi ezt a sok csodát az Internetre. Lelkéből lelkedzett, szívéből szívedzett, az élet legszebb jutalma, és miegymás. Mindig akad egy-két öreglány, aki beveszi ezt a maszlagot, és elájul tőle. Aki meg nem, hát Istenem! Az ilyennek acélból van a szíve. Minekélazilyen?

¤

A baj ott kezdődött, amikor Goldi elhatározta, hogy verseket fog írni. Nem lehet az olyan nagy boszorkányság! Rövid sorok – rendben van, nem megyünk ki a lap széléig. Mi kell még? Rím! Hát persze. De olyan sok rím van, virág-világ, hív-szív, puszi-nyuszi, szerelem-gyötrelem, boldogság – na erre nem rímel semmi. Legföljebb kihagyjuk a boldogságot, vagy hexametereket fogunk írni, a hexa se rímel a méterrel, mégis milyen tökéletes.

Úgy szeretlek, megszakad a szívem,
Szeress te is engem viszont híven,

írta le Goldi, de nem volt elégedett. A sor rövid, a rím maga a tökély, tök éj, de valami mégis hiányzik, mi lehet az?

Megpróbált visszaemlékezni az iskolai magyar órákra, mije van még egy versnek, ami ennek nincsen? Semmi nem jutott az eszébe. Régen volt, igaz se volt.

Miért van az, hogy másoknak sikerül?

A súlyos léptű ősz elérkezett,
Mézízű szőlő süpped a földre,
Löszfelleget üldözött a szél,
Hosszú árnyat vet reá a tél.

Ez igen, ebben van valami, hogy is hívják, dallam? Azért olyan jó, mert el is lehetne énekelni. Tetszik nekem ez a vers, gondolta Goldi, én is ilyeneket szeretnék írni, ez már majdnem olyan, mintha én írtam volna, hiszen én is így képzelem ez a mézízű szőlőt. A löszfelleg egy kicsit erős, talán írjunk helyette port.

Porfelleget üldözött a szél.

Így már sokkal jobb lesz, porfellegből több van, mint löszből. Írjam esetleg azt, hogy kergetett?

Porfelleget kergetett a szél.

Még néhányszor átgondolta ezt a fontos kérdést Goldi, aztán föltette a netre, lösszel meg üldözéssel, mert úgy se rossz. Az ihlet szent, nem kell utólag belejavítani.

Forr az eső, és hajt az eső,
Sárpocsolyától fényes a föld.

Ez is tetszik! Ugyan mi lehet itt az elején? Csak nem daktilus?

Na igazán, né mán, ki hitte vóna, lelkendezett Nándor, te verseket is írsz?

Goldi szerényen pironkodott. Ugyan már, csak próbálkozom.

Tök jó, mondta Francesco, és a zsebébe süllyesztett egy krumplihámozót. Jól jön az otthon a háztartásban.

¤

Asszonyom, vagy kisasszony, mégis hogy képzeli ezt? Ezeket a verseket nem maga írta. Bepötyögünk néhány sort a Google keresőbe, aztán megnyomjuk az entert…

Mit akar tőlem ez a buta nick? Kit érdekel, hogy ő mire használja a keresőprogramot, mikor nyomogatja az entert? Nem lehet nagy komputerguru, mert ennyit még én is tudok. Megnyomni az entert, nem nagy ügy. Én is azt nyomogatom egész nap, aztán mégsem dicsekszem senkinek.

Ezt a verset ez írta… azt meg az.

Jól van, na, én is tudom. Nincs olyan sok szó. Mindenki ugyanazt a néhány szót variálja. Nem értem, mit vacakolnak ennyit a szavakkal, amikor a tiszta érzés a legfontosabb.

Goldi szemeiből folytak a könnyek. Mit tudnak ezek a nagy érzelmekhez? Acélszívük van, izé, gránitszívük.

Egész este csak sírni akarsz? – kérdezte viszolyogva Bertalan.

Nem akarok, zokogta Goldi, de mit tehetnék, ha egyszer ennyire lágy szívem van? Elmondjam még egyszer, hogy mi történt? Letörölték a verseimet!

Majd visszatörlik, felelte Bertalan teljesen tájékozatlanul, mert fogalma sem volt arról, hogyan működik az Internet, mire valók az irodalmi portálok, mibe lép bele az, aki belép. Mindenesetre még egyszer szedett magának a húslevesből. Felséges ez a csigatészta, de Goldi most nincs abban az állapotban, hogy kínálgassa, mint máskor: Egyél még, életem! Sok csigatésztát tettem bele, mert tudom, hogy úgy szereted!

Bertalan felfogott annyit, hogy valaki belegázolt a Goldi lelki életébe, de hiába, őt csak a testi örömök érdekelték, egy jó húsleves, Tafelspitz tormával, orbitális böfögés, aztán irány az ágy. Végül is ez az élet, le kell menni egészen a gyökerekig.

Bertalan meg se nyomta az entert, csak lement. Goldi azonban nem volt kooperatív.

Van neked szíved, nem szégyelled magad, egy ilyen napon?

Buta tyúk, gondolta Bertalan, és hazament a több mázsás kis feleségéhez, akinek szintén rossz napja volt. Hja, a nehéz napok.

¤

Goldi fel-alá szédelgett a lakásban, és nagyon boldogtalan volt. A múltkor a kórház, és most még ez is. Azt még csak el lehet viselni, hogy nem tudták a csípőjét rendbe hozni, nem is kapta meg a doktor a paraszt olvenciát. Még mit nem, a nagy semmiért? De így belegázolni a legszentebb érzelmeibe – amikor a poézis az egyetlen menedék a kőkemény valóság elől – a Pegazus és a Pindar berkei – múzsák és múzsafiak – az a forrás, most nem jut eszembe a neve, de valami ló, a lórúgta forrás. Mi lesz velem, ha kihúzzák a lábam alól a költészetet?

És mi lesz azokkal, akiknek tetszett? Mert többen is hozzászóltak, megírták, hogy ügyi vagy, csak így tovább, esetleg gratularemekpussz. Nem igazság, hogy egyetlen gombnyomással elküldik a semmibe az egész munkásságomat.

Nincsen szív az emberekbe’! Ki írta ezt? Ja, én.

Goldi csupán megszokásból kapcsolta be a számítógépet. Hogy tud hiányozni a monitor gyenge fénye, a diszkrét háttérzajok! Végigolvasta a levelezését, megint a szokásos, Péter vacakol, hogy ő most igazán, de igazán nem tud felutazni Pestre, inkább Goldi látogasson el hozzá Külső-Disznófalvára, háromszori átszállással, és ha lehet, hozzon magával két üveg konyakot, mert azt nem kapni náluk. Normál esetben Goldi legalább fontolóra vette volna a ragyogó ajánlatot, de most csak legyintett. Már megint egy alkesz, úgy látszik, vonzom az alkeszeket. De aztán még egy-két kattintás, és ott volt a levél: Költeményei nagy szenzációt keltettek a szerkesztőségben – a löszfelleg és a bagolyburukkolás egészen különleges – manapság is lehetségesek még a nagy felfedezések – kérem, közölje, milyen feltételekkel engedi át a közlés jogát – maradok őszinte híve – kelt helyben.

Goldi arcvonásai egyszerre kisimultak, a szoba megtelt napsugárral és boldogsággal, az se baj, ha egyik se rímel semmivel.

Vannak még, akik értékelik az igazi művészetet, suttogta Goldi, és megsimogatta a számítógép billentyűzetét.

A cikket írta: Müszélia

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Müszélia!
Nem tudom ki változott, én biztos nem, csak talán jobb lett a hangulatom kissé. Ez lehet az oka, hogy egészen más szemszögből nézve értékelem az írásod. Nagyon is jó. Nem is tudom miért nem vettem eddig észre. Talán azért, mert nem olvastam végig. Képzeld! Most is a végétől haladtam felfelé, és érdekes! Nem hagytam abba. Te tényleg Müszélia vagy, én pedig ki lehetek más? Én.
Szeretnék tőled még sokat olvasni.
Szia,
Éva
:)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Pinokkió!
Hát itt kell találkoznunk?
Ha müszis kedved van akkor Müszéliát, ha cicus kedved van, akkor engem olvass.
Éva

Jóóóó:-) és ha neked van cicás kedved?
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Látom nem írsz?! Se hsz-t se se... Akkor mit olvassak, amikor müszis kedvem van?

Szia Pinokkió!
Hát itt kell találkoznunk?
Ha müszis kedved van akkor Müszéliát, ha cicus kedved van, akkor engem olvass.
Éva
Szia Müszélia!
Kb. a feléig jutottam. Nem olvastam tovább, gondoltam inkább megkérdezem, mert olyan hosszú, hogy na. Te, ki az a Goldi?
Lehet, hogy csak fáradt vagyok, az a baj?
Látom nem írsz?! Se hsz-t se se... Akkor mit olvassak, amikor müszis kedvem van?
 
Kedves Műszélia

Akkor most valahol meg kell keresnem a szellemességedet, mondjuk ebben a hsz-ben .( „ Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni”.) Na, ez szellemes: Idézőjel, és Ceasar nélkül, mintha nem is Antonius (Shakespeare) mondta volna, hanem te. Hahaha. Az, hogy kisbetűvel írod a nevem, (meg mindent) még szellemesebb. Mintha én is a Pál utcában fociznék. Grat. Hahaha.
Mindnyájan irigyelünk a kiváló humorodért. Nem hiszen, hogy idetartozna, de elmondom tavaly valami amatőr humor okosságra, beneveztem. Öt írást lehetett beküldeni. Megtettem. Ebből három került be a nyolcas döntőbe. A személyes fellépést nem vállaltam, így a döntő néhány utolsó helyét foglaltam el. (Természetesen az oklevél azért a birtokomban van.) Mindenki csodálkozott, hogy a zsűrinek ( Litkey, Dolák-Saly, Maksa ) mennyire nincs humorérzéke.
Tamás

megtekintés Válasz erre: Müszélia

helló tamás.
temetni jöttem, nem dicsérni.
nemrég volt ezen a fórumon egy kis botrány, valakinek a 60 versével kapcsolatban. mintha te is észrevettél volna ezzel kapcsolatban valamit. gondoltam, megpróbálok utánagondolni, milyen lehet a lelki élete annak, aki így cselekszik, sőt netalán ez érdekel valakit.
sajnálom, hogy nincs humorérzéketek. akkor talán olvasgassátok a gildia értékes műveit.

Engem érdekelt. Már 3x* olvastalak. Gildiát más okból kellett olvasnom:-( Akkor már Dosztojevszkijben is otthon vok...



* jav.: Pinokkió, 12:16, 2-ről 3-ra
helló tamás.
temetni jöttem, nem dicsérni.
nemrég volt ezen a fórumon egy kis botrány, valakinek a 60 versével kapcsolatban. mintha te is észrevettél volna ezzel kapcsolatban valamit. gondoltam, megpróbálok utánagondolni, milyen lehet a lelki élete annak, aki így cselekszik, sőt netalán ez érdekel valakit.
sajnálom, hogy nincs humorérzéketek. akkor talán olvasgassátok a gildia értékes műveit.

megtekintés Válasz erre: Müszélia

és még azt is tudom, mit mondott Tolsztoj, amikor panaszkodtak, hogy túl hosszú a Háború és béke :DDD

Szia Műszélia
Én tudom, hogy Tolsztoj azt mondta, ha nem fér bele egy könyvbe, akkor tömörítsed RAR-al.
Minek után priviben felhívtad a figyelmemet az írásodra, csak arra tudok gondolni, hogy valami közöm van ehhez az íráshoz. Vagy dicsérni akarsz, vagy cikizni, de ebből nem derült ki semmi. Ha csak az nem, hogy ez egy bánatosan hervadt írás szerintem. Mivel az én műveltségem is eléggé egyketted, azt is el tudom képzelni, hogy ez Tolsztoj egyik korai műve, és ezt olvasta fel a seremetyjevói reptéren mikor kiátkozták a pravoszláv egyházból.

megtekintés Válasz erre: Müszélia

és még azt is tudom, mit mondott Tolsztoj, amikor panaszkodtak, hogy túl hosszú a Háború és béke :DDD

Ez kimaradt a műveltségemből, én csak elolvastam.
Mit mondott?

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Te tudod, segíteni akartam:-(
Pinokkió

és még azt is tudom, mit mondott Tolsztoj, amikor panaszkodtak, hogy túl hosszú a Háború és béke :DDD

megtekintés Válasz erre: Müszélia

bocsi, de aki az egyperceseket írta, az az Örkény István volt, én meg a Müszélia vagyok.

Te tudod, segíteni akartam:-(
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Müszélia!
Komolyan mondom, hogy bosszantasz. Egész jó stílusod lenne, ha sikerülne kicsit lerövidíteni magad és összébb szedni a gondolatokat -tömöríteni-. Néha rakj már bele egy kis könnyedséget is az írásaidba, a kedvemért;-)
Puszi: Pinokkió

bocsi, de aki az egyperceseket írta, az az Örkény István volt, én meg a Müszélia vagyok.
Szia Müszélia!
Komolyan mondom, hogy bosszantasz. Egész jó stílusod lenne, ha sikerülne kicsit lerövidíteni magad és összébb szedni a gondolatokat -tömöríteni-. Néha rakj már bele egy kis könnyedséget is az írásaidba, a kedvemért;-)
Puszi: Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: