újabb események régebbi események további események
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

A sors keze. 1 rész.

2011. augusztus 1. - Látogatók száma: 58

Paul és Khaty egy társaságban ismerkedtek meg. Ahogyan bemutatták őket egymásnak mindketten elmosolyodtak. Ez a mosoly a barátságukra teljesen ráillett. Nagyon sokat nevettek és beszélgettek.

Nem találkoztak sokszor, de ha összefutottak, akkor kiadósan és őszintén beszéltek egymással. Megosztották a gondjaikat, és bajaikat egymással.
Paul amiben tudott segített.
Egyszer a barátoknak feltűnt, hogy Paul sokszor elviszi autón Khatyt vásárolni a nagy áruházba, és rendszeresen segít neki a kertészkedésben is.
Paul hiába mondta ez barátság, a többiek csak nevettek.
Khaty csak annyit mondott kár magyarázkodni, aki elhiszi jó, aki nem az magának hisz butaságot. Majd egyszer rájön.
Khaty imádott főzni, és tudott is. Nagyon jókat főzött. Paul szerette, ha a barátokkal felhívta őket, mert tudta nagyon jó laktató és kiadós kajálás lesz.
Khaty nem ivott alkoholt, a saját részükre maguknak vittek sört, Khatynek pedig szénsavmentes üdítőket.
Ilyenkor mindig nagyon jó hangulat volt, beszélgettek viccelődtek, vagy volt, hogy egy jó filmet néztek meg a dvd-n.
Pault, Karl ugratta, miért nem kap bele a nőbe, hiszen lassan már csak neki nincs családja,
de Paul erre csak azt válaszolta, hogy egy jó barátságot miért rontson el. ez így tökéletes, hiszen láthatja ha akarja, beszélhet vele, de többet nem szeretne még egyenlőre, ha lesz valami az majd kialakul.
Karlnak már volt egy fia, és szerette volna, ha barátja is megtalálja az ideális nőt maga számára. Khaty pedig kedves, aranyos nő volt. Özvegy asszonyka volt, de nagyon fitt. A társaságba is általuk, vagyis neje által került be, mert egy helyen dolgoztak, s Maya azt gondolta jöjjön csak el, és ne szomorkodjon otthon mindig egyedül.
Maya és Karl már nyolc éve voltak házasok. Fiuk öt éves volt, és nagy csibész.
Maya kedvelte Khatyt mióta megismerte, mert szerény kedves és segítőkész nőnek látta. Ezért is hívta el a baráti társaságba. Imádta a gyerekeket, és a gyerekek is Őt. Szerettek Khatyvel játszani. Benne volt a fogócskában a bújócskában és minden gyerek játékba, birkózott velük, labdázott, a lányokkal babázott, főzőcskézett.
Paul szerette ha Khaty is ott van a társaságban, mert akkor sokat nevettek. Khaty vicces és kedves is volt egyszerre.

Karl egyszer a Maya születésnapján beszélgetett vele, mielőtt a többi vendég megérkezett.
-Miért nem mentél férjhez a férjed halála után? - kérdezte Karl.
-Tudod az én szerelmemet már nehezen viselné el élő ember.- mondta kissé nevetve Khaty.
-Miből gondolod? -kérdezett vissza kérdőn Karl.
- Tudod én már megtanultam, hogy mindent amit érzel azt azonnal mondd el, s ne várj a holnapra, mert lehet soha nem mondhatod el senkienk, s ez sokszor nyomasztó lehet annak, aki még nem veszítette el azt, akit nagyon szeretett, vagy a támasza volt.- válaszolta Khaty könnyezve.
Karl nem faggatózott tovább, nehogy a születésnap sírásba torkolljon.
Azt tudta, hogy Khaty szülei messze vidéken laknak, s csak ritkán tud elutazni hozzájuk, mert rossza közlekedés, s nincs jogosítványa és kocsija Khatynek. Ezt Maya mesélte neki, hogy erről ne kérdezősködjön, s hogy a férje is ott van eltemetve, mert egy településen éltek a házasságuk megkötéséig. Később költöztek ide a nagyobb városba.
Khaty férje egy üzleti út során szenvedett halálos autó balesetet. Amit nagyon nehezen dolgozott fel, s nagyon magányosan élte az életét, míg Maya el nem hívta magukhoz barátkozni egy kicsit. Khaty a gyerek láttán felvidult és jól érezte magát rögtön.
Khaty elmesélte Mayának, hogy ők is nagyon szerettek volna gyereket, de a férje halála ebben végleg meggátolta őket. Így nincs férj, s nincs gyerek sem az életében.

Még a nagynénjétől örökölt a városhoz közel egy kis telket, így magányos óráiban oda jár ki, s kertészkedik, és olvas, napozik és várja, hogy elmúljon a fájdalom a lelkéből.

Egy nap, mikor Karl és Paul elmentek Maya és Khaty elé a munkahelyre, Khaty szólt, hogy haza kellene utaznia, mert az édesapja eltörte a lábát, s kicsit segítenie kellene az édesanyjának.
Paul kicsit halkan mondta, hogy ráér, és nincs különösebb munkája és dolga, s ha kell szívesen elviszi, és segít ha kell.
Khaty bátortalanul elfogadta az ajánlatot. Visszalépett és beszélt a főnökével, hogy elmenne egy hát szabadságra, ha lehet.
A főnöke tudta megbízható és jó munkaerő, elengedte.
Másnapra Khaty összepakolta a cuccait, amiről gondolta kellhet, s várta Paul érkezését.
A férfi a megbeszélt időpontra pontosan jött. Csengetett és türelmesen várt.
Khaty igyekezett, ne kelljen sokáig rá várnia.
Aztán beültek az autóba és elindulta.
Paul nagyon óvatosan és megbízhatóan vezetett.
Mikor több órás autózás után megérkeztek a kis mezőségi városkába, látta Khaty arcán a megkönnyebbülést és az örömöt.
Legelőször is a szülőkhöz mentek, ahol lepakoltak, ittak egy pohár hűs vizet, S bemutatta szüleinek Pault, mint az egyik városi barátját a baráti társaságból. Kicsit beszélgettek, majd Khaty mondta elmegy meglátogatja volt férje szüleit is.
-Elkísérhetlek?- kérdezte Paul.
-Eljöhetsz nyugodtan, ha van kedved, de onnan a temetőbe is szeretnék elmenni.- válaszolta Khaty.
- Nem gond, legalább szétnézek itt egy kicsit.- válaszolta Paul.
Khaty eg táskába tette, amit volt férje, Peter szüleinek hozott, s a kertből szedett pár szál virágot a sírra, majd elindultak.
Peter szülei nem messze laktak, így nem volt idő különösebben beszélgetésre.
Peter szülei kissé meglepetten fogadták, főleg Paul miatt. Jim, Peter apja nézegette, méregette is a fiatalembert, hogy ugyan mit keres, az Ő menye mellett, de nem szólt.
Mikor bemutatkoztak, s megtudta nem udvarló, hanem csak barát, akkor kicsit megkönnyebbült, hogy nem hódítják el a menyét.
Teresa, az anyós is érdeklődéssel figyelte, de sejtette nem lehet szerető, mert Khaty nem olyan fajta lány, meg még azért nem volt olyan régen, hogy elvesztették Petert.
Még csak két éve, s hát ugye nem lehet hat év házasságot elfelejteni ennyi idő alatt.

Azt azért magában megállapította, hogy derék, jóvágású fiatalember a Paul, s illik is a Khaty mellé.
Megkínálta süteménnyel és hellyel a vendégeket, majd beszélgettek is kicsit, s sírdogált, hogy így egyedül éldegélnek nehezen ők is.
A fiatalok nem időztek sokat, mert a temető messzebb volt, s nem akartak későre maradni. Lassan elindultak. A két öreg sokáig nézett utánuk.
Jim csak annyit mondott halkan, hogy hátulról is szép pár lenne. Teresa kicsit megcsapta a hátát,mosolyogtak és bementek.
A temető a városka határába volt. A sír nem messze a temető kaputól. Szép, gondozott sír volt, látszott, hogy mindig járnak ki rá gondozni.
Khaty szeme könnyes lett, ahogyan elhelyezte a virágokat a vázában. Csendesen elimádkozta magát, majd sírdogált kicsit. Halkan mondta, hogy sajnálja hogy így történt.
Paul kicsit odébb állt és nézelődött, nem akarta a fájdalmában zavarni a nőt.
Khaty lassan megtörölte szemeit, majd megsimogatta a márvány táblát, és elindult Paul fele, hogy menjenek haza.
Majd haza felé menet gyengén belekarolt Paulba. Halkan mondta:
-Nagyon szerettem a férjemet, és valahol belül magam is vele haltam. A lelkem a mai napig nem heverte ki az elvesztését, s olyan sok dolgot nem mondtam el Neki, hogy belefájdul a lelkem ha csak bele gondolok. Talán ezért is jövök ritkán haza, hogy ne fájjon annyira a lelkem.
Paul kicsit magához szorította a nő karját, s csendesen ennyit válaszolt:
-Megértem, bár én nem vesztettem el senkit, de látom rajtad, hogy megvisel még a temetőben való találkozás is. Sőt a szüleit és még úgy szólítod, mintha a párod még most is élne. Ma is családodnak érzed őket.
-Igen, mert azok is, sokat gondolok rájuk is, de nehéz a szívem a gondolatoktól is. -válaszolta csendesen.
Mikor haza értek, az édesanyja Suzan vacsorához terített az asztalon.
Az édesanyja elmondta, hogy Paulnak a kis szobában készített fekhelyet.
Megvacsoráztak, majd lepihentek.
Másnap mindenki korán kelt. Suzan és Khaty reggelit készített.
A reggeli után aztán kimentek a kertbe és az állatokat is megnézték, hogy mit kell csinálni. A munkákat serényen végezték, s keveset beszélgettek.
Khaty édesapja, John ült egyedül a fél árnyékos teraszon a törött és gipszelt lábával.
Onnan belátta az egész helyet, s szólhatott, ha valamit másképpen szeretne, hogy végezzenek.
Suzan az ebéddel volt elfoglalva, de a fiatalok tevékenykedtek.
Amikor valami nem úgy sikerült elsőre ahogyan kellett volna, jókat nevettek.
A szabadság lassan fogyott, a munka is a vége felé járt. Sikerült mindent rendbe tenni, ami szükséges volt. Khaty örült és jó kedve is volt.
A szabadság vége felé anyósáék átjöttek és együtt főztek az anyjával egy nagy ünnepi ebédet.
Suzan jól kijött Teresaval, és mozdulatokból is tudták mit akar a másik.
Finom ebédet főztek.
Jim és John kibeszélgették magukat az árnyékos teraszon.

Folyt köv.

A cikket írta: Divi Éva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. augusztus 4. 16:42
Szia Éva!
Látom készíted elő az esküvőt;-)
Majd megyek a lagziba is!
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: