A sors keze. 2 rész.

Látogatók száma: 41

A terasz hűs árnyékában Jim és John beszélgettek csendesen, míg az asszonyok a konyhában főztek, a fiatalok pedig a kert végében tevékenykedtek. Paul hordta a vizet, Khaty pedig locsolt serényen. Igyekeztek tenni - venni, hogy minden rendben maradjon.

Kint Jim, bent a konyhában Teresa kérdezte Khaty szüleit, hogy mit gondolnak a fiatalemberről, akivel jött, hogy milyen? és ők mit gondolnak, lesz-e kettejük között tovább, vagy csak valóban barátság az egész?
A két szülő egyértelműen mondta, hogy a gyerekek külön alszanak és soha semmilyen közeledés nem történik egymás felé, s valóban barátság van közöttük.

Erről több szó nem esett. Mikor behívták a fiatalokat és leültek enni a nagy asztalhoz, jó hangulat volt a társaságban. Ez maradt a szabadság végéig.
Az ebéd sikerült, a szülők is és a fiatalok is jól érezték magukat.

Aztán eljött a búcsú ideje, ami mint mindig nehéz és fájó volt. Khaty sajnálta, hogy messze laknak, és nem tud gyakrabban jönni. Mindkét család örült, hogy elhozta és megismerték Pault.

A hazafelé vezető út ugyan olyan hosszú volt mint oda, csak most sem beszéltek túl sokat. Paul ugyan próbált témát keresni, de egy idő után felhagyott, mert észrevette, hogy Khaty figyelme elrévedezik az emlékeken.

Mikor megérkeztek, akkor nem tartott sokáig, míg Khaty kipakolt az autóból, és felvitték a csomagokat. Paul indult haza, s Khaty nem tartóztatta, mert érezte jó lesz most egyedül a csendben lenni kicsit.
Lepihent, és kényelmesen elaludt. Reggel ébredéskor szét nézett és alig találta magát. Otthon nagyon tartotta magát, de érezte valami nem jó, mert mintha lázas lenne. Gyorsan megmérte, hogy meggyőződjön az érzésének helyességéről, majd bevett egy szem gyógyszert, s indult dolgozni.
Nem volt jó kedve egész nap, s levertnek érezte magát.
Maya próbált faggatózni, hogy milyen volt otthon, de látta barátnője nem alkar ma barátkozni valamiért.
Miután hazaért egyre rosszabbul érezte magát, tusolt, és gyorsan lepihent. Aztán az éjszaka megébredt és nagyon lázasnak érezte magát. Ellenőrizte, majd hívta a mentőket.
A mentő gyorsan kiérkezett, majd beszállították a kórházba. Kapott injekciókat és hamarosan elaludt.
Délelőtt mikor felébredt már kicsit jobban érezte magát, de kába és szédült volt.
Felhívta Mayát, és elmondta mi van vele. Maya megijedt a barátnője végett, és hívta gyorsan Karlt.
Karl és Paul rohantak a munka után Mayáért, és szaladtak a kórházba.
Az orvos komoran mondta, hogy vírusos fertőzés, és infarktus sajnos egyszerre, de a katéterezés és a további vizsgálatok majd még sok mindent eldöntenek.
Mikor a hármas belépett a szobába látták, ahogyan legyengülve szinte teljesen elsápadva fekszik az ágyon Khaty. Alig látott a bágyadtságtól.
Nemigazán tudtak vele beszélni, mert csövek lógtak belőle, és fáradtan pihegett.
Paul azért megkérdezte:
- Értesítsük a szüleidet?
Khaty halványan megrázta a fejét, s alig hallhatóan ennyit mondott:
- Nem szükséges, majd jobban leszek, ezzel nem akarom őket idegesíteni.

A barátok lassan elmentek és hagyták pihenni.
Másnap Khaty állapota tovább romlott, és többet volt eszméletlen, mint magánál. Az orvosok aggódtak, S felhívták Mayát, hogy értesítse a szülőket, mert nem javul az állapota Khatynek.

Maya szólt Paulnak, aki azonnal elment autóval a szülőkért, és megígérte haza is viszi őket. Tudta John nem tudna a lábával vonatozni.
Útközben vázolta Khaty állapotát, és kérte a szülőket, legyenek erősek, s ne sírjanak Khaty előtt, ne érződjön a fájdalmuk, nehogy rosszabb legyen az állapota Khatynek.
Suzan végi sírta a kocsiban az utat. John csak morgott, és próbálta csitítani, de nem sikerült. Paul Hallgatagon vezetett, maga sem tudta mit is kellene mondania.
Szíve mélyén maga is szomorú volt. A vigasztalás saját lelkének is el kellett volna, így nem tudta mi lenne jobb, ha szól, vagy inkább csendben vezet. Ez utóbbit választotta.

A kórházba érve a szülők könnyeiket nyelve álltak lányuk ágya felett, és hallgatták az orvost.
Paul egy ideig kint várt, aztán bement és Ő is figyelte mit mond az orvos.
Nem értette hogyan kaphatott el bármilyen fertőzést is, hiszen mindig igyekezett kezet mosni, soha nem evett koszos kézzel, vagy semmi hasonlóra nem emlékezett az elmúlt napok alatt.
Az orvos elmondta, lehet már benne lappangott a betegség, csak most egy meghülés előhozhatta belőle, s a gyengült szervezeten eluralkodott a baj.

Mindannyian megdöbbentek mennyire rosszul van Khaty, de tehetetlenül szemlélték a helyzetet tenni egyikük sem tudott érdemlegeset, csak az orvosok.

Este Paul a szülőket haza vitte Khaty lakásába, hogy aludjanak, és majd másnap a kórház után, ha akarják haza viszi őket, de ha akarnak maradhatnak, s majd ha a lányuk jobban lesz hazaviszi őket akkor.
Az öregek szívesen vették, hogy törődik velük. Még vacsorázni is elvitte őket, egy kellemes csendes helyre, ahol nyugodtan ettek.
Suzan agyon aggódott a lányáért, mert nem volt jó érzése úgy látni.
John is lehangolt volt, de nagyon köszönte Paulnak a törődést, és a figyelmességet.
Este elhelyezkedtek a lakásban és kényelmetlenül aludtak a lányuk betegsége miatt.
Reggel Paul beugrott és hozott friss reggelit, mondván nem tudja Khatynek mi van itthon, és nem akarta, hogy éhezzenek.
Aztán elnézést kért, de el kellett mennie elintézni pár dolgot a munkájával kapcsolatban, de megígérte siet vissza és beviszi a szülőket a kórházba.

Folyt. köv.

A cikket írta: Divi Éva

támogatóink