újabb események régebbi események további események
15:10
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
10:58
Kőnig új cikket töltött fel
08:19
Új cikk került fel a weboldalra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába

Az anya (2)

2011. december 27. - Látogatók száma: 64

Szonja fáradtan nyitotta az ajtót. Éjszakai műszakból, kemény virrasztás után tért haza. Csomagolt egész éjjel, már félálomban is csak járt a keze megszokott monotóniával, kikapcsolt aggyal szenderegve a munka felett. Alig várta a zuhanyból áradó frissítő, illatos ébredést, a kávét, a híreket. Még teríteni is megjött a kedve a reggelihez, mikor észrevette Mézi levelét.
- Nocsak - mosolyodott rá. Mézi levele. Neki. - No, mit szeretnél kicsi Mézem?
Felnyitotta, majd megfordította a lapot. Nem pár sor, pedig arra számított. Előbb enni szeretett volna, hiszen éjfél óta égett a gyomra.
A televíziót bekapcsolta és kent egy vajas kenyeret magának. A levél az asztalon feküdt, amíg evett. Csak a hírek érdekelték, figyelt, nézett, harapott.
Az egyetlen jó hír egy fiúról szólt, aki eszméletre tért hat hét után. Persze, discó-baleset. Még jó, hogy Mézi nem ezzel a fiúval jött. A többi hír csak bajt, gondot és rossz közérzetet adott. Kezébe vette a levelet, az ablakhoz állt és olvasni kezdte.

Anya!
Igazad volt. Te tudtad, hogy senki mástól nem kell féltened önmagamon kívül. Én nem hittem neked. Bizonyítani akartam, főleg mert megbíztál bennem és elengedtél. Bizonyítottam. Az igazadat.
Mert senki nem bántott, és bár új meg furcsa volt a discó fénye, csupa vidámság és nevetés, a társaság se volt riasztó, mégis idegen volt nekem. Te nem úgy neveltél engem, hogy igazán jól érezzem ott magam.Lármás, zajos tombolás… Látod, írom neked ezt a levelet, mert annyi bátorságom sincsen, hogy leüljek veled szemben és az arcodba mondjam. Pedig kell majd, fontos, hogy most is megérts!

Kicsi Mézim, csak nem történt mégis valami baj? – aggódott egyre erősebben Szonja. Homlokán ráncba futottak a redők, ahogy tovább olvasta a sorokat.

Anya, én nem tudom mi történt velem azon az éjjel. Keveset táncoltam, szinte vágytam haza, mikor jött az a fiú. Kedves volt, ahogy te mondanád „udvarias” és komoly. Beszélgetni kezdtünk, kimentünk a discóból, ő is unta. És csak dumáltunk, dumáltunk, annyira jó volt! Jó volt érezni, hogy mennyire egyet gondolunk dolgokról. Közelebb engedtem magamhoz, mint kellett volna. Anya, még csak nem is bánom, pedig szerinted biztosan kéne, hiszen még a nevét se tudom (pedig mondta). Emlékszel? Mikor hazahozott mennyire boldog voltam. Pedig féltem, hogy meglátod rajtam a változást és azt mondtam nem történt semmi. De nem volt igaz.
Hat hete már ennek és tudom, beszélnünk kell. Anya, én úgy hiszem állapotos vagyok.
Most, hogy ezt leírtam érzem is ennek a súlyát, és tudom azt is,mit érezhetsz te most.

- Istenem Mézi! – szólt halkan a levélhez.

Te igaz embernek neveltél, ez vagyok. Tudom, most megijedtél, hiszen előttem az érettségi vizsgák és a felvételik. De bízom benne, hogy megértesz. Én nem fogom megöletni azt a parányi életet, ami bennem elindult, ha igaz. Ahogyan te se ölettél meg engem. S az élet önmagában is egy ajándék annak akit szeretnek.
Emlékszel? A vemhes anyakutyára, Rózira akit hazahoztam kislányként neked? Hat apró új élet lett belőle. Mennyire szerettük és hogy örültünk neki! Anya! Én nem akarok ilyen levelet kapni a gyerekemtől, mégis kérlek, kérlek érts meg és segíts nekem.
Nagyon nagyon szeretlek téged!
Mézid

Percekig csak nézte a lapot kezében. A fáradtság óriásléptekkel távozott elgyötört tagjaiból, s az álom vágya is messze táncolt már puha talpacskáin, talán még várat is magára a mai napon. Nem tétovázott sokáig, azonnal nyúlt a telefonért. A nőorvosa kedélyes hangon nyugtatgatta, nehezen fogva fel, hogy nem abortusz miatt hívja. Délutánra már nem, de estére tudja majd fogadni. A kórházban várja, ügyeletes lesz és szívesen megnézi Mézit.
A délelőttöt átházimunkázta, főzött, mosott, porszívózott. Ha már ennyire friss lett, ne menjen pocsékba a nap. Majdnem kifutott az időből miatta, hiszen feltétlen menni akart lánya elé az iskolához. Ne rettegjen addig se amíg hazaér, s ő is már annyira várta.

A cikket írta: Zsomwin

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 28. 10:29

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. december 27. 23:32

Szia Zsomwin!

Anyu mindig azt mondta, hogy a gyerek a legkisebb gond, ami érhet. Igaza volt…

Olvasom tovább…

Puszi! V.

De jó mondás! Még eddig csak azt hallottam, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek...
Köszönöm a figyelmed.
Zs.
2011. december 27. 23:32
Szia Zsomwin!

Anyu mindig azt mondta, hogy a gyerek a legkisebb gond, ami érhet. Igaza volt…

Olvasom tovább…

Puszi! V.
2011. december 27. 19:07

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. december 27. 16:53

Kedves Zsomwin!

Hát igen, a szülő, aki szereti a gyermekét így gondolkodik. Nem pánikol, és az első ijedségen túljutva már a tettek mezejére lép...
Az élet olyan helyzetek elé állít bennünket, amire nem lehet idejekorán felkészülni. Így volt ezzel az én anyám, és én is így voltam az én lányommal. Helyzet volt, amit meg kellett oldani. És ahogy anyám annak-idején állt a dolgokhoz velem kapcsolatban, úgy álltam én is a helyzet magaslatán akkor, amikor ennek megelőzésére volt szükség a lányom esetében.
Egyik sem hasonlít ehhez a történethez a kimenetelét illetően, de mint lehetségest előrevetített és a fontos lépést a szülő támogatása mellett mégis csak a gyerek (lány) hozta meg. A lány azzal, hogy elmondta (megírta), az anya pedig, hogy segített.

Jó a cikked! :-)
Éva

Köszönöm Éva! Nekem is van lányom és nagyon nagyon remélem, hogy nem törik meg soha a köztünk lévő bizalom. :) Hiszen semmi olyan nem történhet, ami a kettőnk szeretetét kockára teheti, ha őszinték vagyunk egymáshoz...és önmagunkhoz is. :) Nagyon örültem soraidnak!
Zsomwin
2011. december 27. 16:53
Kedves Zsomwin!

Hát igen, a szülő, aki szereti a gyermekét így gondolkodik. Nem pánikol, és az első ijedségen túljutva már a tettek mezejére lép...
Az élet olyan helyzetek elé állít bennünket, amire nem lehet idejekorán felkészülni. Így volt ezzel az én anyám, és én is így voltam az én lányommal. Helyzet volt, amit meg kellett oldani. És ahogy anyám annak-idején állt a dolgokhoz velem kapcsolatban, úgy álltam én is a helyzet magaslatán akkor, amikor ennek megelőzésére volt szükség a lányom esetében.
Egyik sem hasonlít ehhez a történethez a kimenetelét illetően, de mint lehetségest előrevetített és a fontos lépést a szülő támogatása mellett mégis csak a gyerek (lány) hozta meg. A lány azzal, hogy elmondta (megírta), az anya pedig, hogy segített.

Jó a cikked! :-)
Éva
2011. december 27. 16:24

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. december 27. 14:04

Kedves Zsomwin!

Példás anya-lánya kapcsolat eddig. Nem vádaskodik az anya sem, hanem figyelembe veszi Mézit. Valóban ismerheti a lányát.

Pussz, Tündér

Pont azért az a címe, ami! :) Megtisztelő a figyelmed Tündér, köszönöm!
Zs.
2011. december 27. 16:23

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. december 27. 11:03

Kíváncsian várom a folytatást.

Köszönöm a figyelmed, Mindenható! Megtisztelő.
Zs.
2011. december 27. 14:04
Kedves Zsomwin!

Példás anya-lánya kapcsolat eddig. Nem vádaskodik az anya sem, hanem figyelembe veszi Mézit. Valóban ismerheti a lányát.

Pussz, Tündér
2011. december 27. 11:03
Kíváncsian várom a folytatást.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: