Dér az ablakon

Látogatók száma: 56

2. rész

Szegőcspuszta az egyetlen település a környéken, amely alkalmazkodott a gyorsan változó, egymással ellentétes előjelű új gazdasági körülményekhez, tekintettel arra, hogy Tarajos Tóni, a matematika tanár, tizenhárom évvel ezelőtt az iskolaigazgatói székét a polgármesterire cserélte. Tanárként megtanulta, hogy jó szóval, jutalmazással a gyerekek bármire rávehetők, és a felnőttek sincsenek másként, csak számukra a jutalmazás kissé nehézkesebb, de nem megoldhatatlan.

Az első ténykedéseinek egyike az volt, hogy a faluból elszármazott vállalkozókat megkereste és megkérte őket, hogy szülőfalujukban legyen cégük telephelye, ezzel Szegőcspusztát tetemes adóbevételhez jutatva távolból is segítség az itt élőket. Évente kétszer hatalmas bált rendez a kultúrházban, ahová díszvendégként meghívja őket, és közülük az adott évben legmagasabb adót fizető díszes oklevelet kap.

Tarajos Tóni már tanár korában is csavaros eszéről volt híres, sőt, mondhatni hírhedt, s azt is mindenki tudta róla, hogy hadilábon áll a pártokkal, egyikbe sem lépne be, még akkor sem, ha az élete múlna rajta. Őt aztán senki se korlátozza pártfegyelem címszó alatt, vallja nyíltan és sikerült elérnie azt, ami ritka, mint a fehér holló, hogy egyformán tisztelik minden oldalról, jobbról, balról, középről, szélről.

A többszörösen hátrányos település polgármestereként felkutatott valamennyi EU-s pályázatot, melyen jó eséllyel elindulhattak, mint önkormányzat, vagy indulásra inspirálhatták a helyi vállalkozókat, főleg a munkahelyteremtő beruházásokat illetően, mert Tarajos egyetlen munkanélkülit sem akart a faluban. Bajszot akasztott a romákkal, velük igencsak nehezen boldogult volna, ám az erőfitogtatás helyett egyezséget kötött a vajdával, melynek részletei nem szivárogtak ki. Tény, hogy a vajda rövid időn belül három vállalkozást is tető alá hozott, elsőt a temető gondnoki feladatokra, másodikat a polgárőri ténykedésre, a harmadikat pedig kertészeti tevékenységre és roma ember nem került a munkanélküliek közé, és még tyúkot, sem mert senki lopni. Igaz, néha túlbuzgónak bizonyult, mert látta, hogy Alföld közepén az egyik kisvárosban még az üresen álló temető területén is gazdálkodnak, ezért mire a Tarajos észbe kapott volna, a cigányvajda teletűzdelte a temetőt fóliasátrakkal.

Lett is ribillió a faluban, szó szót követett, hatalmas dunnaként dagadt a botrány, márpedig a dunna minden háztartás számára ismert, ezért valóságos szócsatákat vívtak egymással a különböző pártokhoz tartozó, vagy azokkal szimpatizáló emberek, csak abban értettek egyet, hogy mondjon le a polgármester. Csakhogy Tarajos Tóni, összeszorított foggal ugyan, de megmaradt pozíciójában, annak köszönhetően, hogy gyümölcsaszaló üzemet létesített, amely a dolgozni akarók mindegyikének munkát adott. Az üzem és az üzemhez kapcsolódó logisztikai vállalkozások, mint szivacs a vizet, úgy szívták fel a környék munkavállalóit.

Ugye, milyen rózsaszínre sikerült ez a mese? Pedig nem az. Csak a történet esszenciáját elmesélve tűnik annak, hiszen miért teregessem ki a részleteket, azt, hogy megfenyegette az egyik párt prominens tagja, ne bújjon a romák mögé, azok úgysem tudják megvédeni, ha egy sötét este véletlenül beleköt valaki, a másik párt szinte követelte, hogy az aszalóüzem vezetőjének az ő emberét nevezze ki, mert ha nem teszi, akkor annak reá nézve szomorú következményei lesznek, és hasonlókkal bombázták a harmadik és a negyedik párt helyi vezetői is.

Tarajost mindössze a falu egyszerű lakosai kedvelték, mert látták, amint reggel hétkor gyalogosan ment a polgármesteri hivatalba és délután hatnál korábban sohasem indult haza. Természetesen itt is, mint mindenütt, a testületi ülésekről kiszivárogtak a történések, pontosan lehetett tudni, ki milyen álláspontot képviselt, és Tarajos, mint gyakorlott iskolaigazgató, rendre ügyesen leszerelte ellenlábasait. Érvelt, magyarázott, nem emelte fel a hangját, ha kellett, ugyanazt tízszer is elismételte, egészen addig, míg nem látta a reá figyelő szemekben felcsillanó értelmet. Érdekes módon, ahogyan jöttek az eredmények, éppen azok vindikálták maguknak a sikereket, akik a legnagyobb kerékkötők voltak. Ezen csak mosolygott Tarajos, bár abban már vidámság nem volt egy szál sem, mert estileg, lelkileg elfáradt a tizenhárom év szakadatlan munkája során, keveset mozgott, napközben nem ebédelt, kinek volt arra ideje, bezzeg este jól bevacsorázott, és gyakran éjfélig dolgozott a laptopján. Felszedett huszonhat kilót, felesége elhidegült tőle, s amint kirepültek a gyerekeik, beadta a válópert. Akkor kapott sztrókot. A kórházból egyenesen egy rehabilitációs szanatóriumba ment, ahonnan két hónap múlva került haza, soványan és kedvetlenül.

Futótűzként terjedt a hír a faluban, hogy Tarajos albérletet keres, mert képtelen abban a házban lakni, amelyben boldog családfőként él, ráadásul nem akarja naponta látni a volt nejét. Ebédelni Jakab Piroska éttermébe járt, ahol elérhető áron kapott menüt és a séta is a javára szolgált. Sokáig volt betegállományban, majd leszázalékolták.

Jakab Piroska energikus, karcsú asszony, aki húsz évvel ezelőtt megjelent a faluban, megvett egy nagy házat, átalakította és nyitott benne egy kifőzdét, amelyből idővel étterem lett. Mindig egyedül élt, és úgy tartották róla, hogy a munkájába szerelmes. Valóban sokat dolgozik, csak egy gyengéje van, az utazás. A gyógyszerész házaspárral és a postamester asszonnyal négyesben szinte bejárták már az egész világot.
Egy tavaszi napon, amikor a kertekben lehajtott fejjel szerénykedtek a hóvirágok, Piroska maga szolgálta fel Tóninak az ebédet és megkérte, hogy keresse fel, amint ideje lesz. Egy hét múlva sor került a beszélgetésükre, melyen nem tudni mi hangzott el, ám bizonyára hosszú volt, mert pár nap múlva Tarajos Tóni beköltözött Jakab Piroska szoba, konyhás, fürdőszobás vendégházába, amely a telek hátsó részében, önálló épület volt, mintegy hat méter választotta el az utcafronti hatalmas L alakú háztól, melyben az étterem üzemelt, és melynek az udvar felőli szárnyában lakott a tulajdonos. Elindult a pletyka és a találgatás, vajon milyen kapcsolatban áll egymással a negyvenöt éves asszony és a tíz évvel idősebb férfi, ám hiába vizslatták őket árgus szemekkel, semminemű kivetnivalót nem találtak a kapcsolatukban, azon kívül, hogy tegeződtek.

Szerencsére Tarajos kigyógyult a betegségéből, anélkül, hogy az maradandó károsodást okozott volna, csak nagyon fáradékony lett, ezért délutánonként egy-két órát kénytelen volt szundikálással tölteni. Délután két óra körül pórázra kötötte Piroska Labradorját és elment sétálni. Angol-magyar szakos tanárként órákat adott a gyerekeknek, viszonylag kedvező díjazás mellett. Ezzel azonban kivívta az általános iskolai tanári kar rosszallását, mert úgy érezték, hogy elorozta előlük a könnyű pénzkereseti lehetőséget, az eszükbe sem jutott, hogy a volt iskolaigazgató kiváló tanár. Bezzeg a cigányvajda pontosan tudta, ezért szombatonként délelőtt tízkor érte küldött egy kocsit, amellyel elvitték hozzá, hogy a megyeszékhelyen tanuló középiskolás lányait korrepetálja, mert úgy döntött, hogy gyerekeiből diplomás emberek lesznek, és érettségi előtt leteszik angolból az első nyelvvizsgájukat.

Tarajos Tóni békésen tengeti életét, csak egy bánata van, az, hogy gyermekeivel csak telefon tartja a kapcsolatot, mert nem hajlandók meglátogatni őt, mintha anyjuktól való válása kizárólag az ő hibája lenne. Eleinte arra gondolt, hogy elmagyarázza gyerekeinek, hogy egy párkapcsolat megromlása ok okozatok láncolata, melyhez mindkét fél odateszi a maga maréknyi láncszemét, s ritka eset, ha csak az egyik fél a hibás. Talán majd az idő kiforogja az alkalmat, amikor mindezt megbeszélheti velük, addig marad a kialakított új életmódja.

Jakab Piroskának is felpezsdült az élete azzal, hogy tudja, az udvari épületben ott él Tóni, akinek jelenlétét szinte csak áttételesen érzékeli, például olyanokon, hogy kertjébe egyre többféle virág került, takaros kis ágyásokba, mert Tóni bizony délelőttönként szívesen kertészkedik.
Idilli kép, idilli környezetben. Ez már olyan szép, hogy érdemes megérinteni tükörsima felületét, hátha rozsdállik a fényes, zománcos felszín alatt.

Folyt.köv.