Dér az ablakon

Látogatók száma: 47

6. rész

Lukács alaposan körülnéz, amint belépnek a telekre és megállapítja, hogy az L alakú fő épület hosszú, utcafronti részében üzemel az étterem, míg a kisebb, a telekre benyúló szárnyban lakás lehet, amely így kívülről nézvést cirka kétszobás, komfortos lehet. Ezzel átellenben, a telek hátsó részén, önálló, takaros házikó áll, arrafelé tereli őket Tarajos úr, komótosan ajtót nyit és bátorítja a fiatalokat, menjenek csak be.
Az egyszobás komfortos lakásban kellemes meleg fogadja őket, rend és tisztaság honol mindenütt. Senki sem gondolná, hogy ez egy magányos férfi lakhelye, mert barátságos és meleg otthonnak tűnik, olyannak, melyet rendszerint női kezek képesek varázsolni.
Kornélia barátként mutatta be apjának Lukácsot, jelentsen az bármit is az öreg szemében, semmi jelét sem mutatja a kíváncsiságának, hogy közelebbről megtudja a lánya és e szimpatikus fiatalember közötti kapcsolat mibenlétét. Kornélia is először jár az apjánál, aprólékosan körülnéz, hogy ne kerülje el semmi a figyelmét, majd kimegy a mosdóba, jobbára azért, hogy szemrevételezze a mellékhelyiségeket, hátha lát valamely idegen nőszemélyre utaló nyomot, de se egy köntös, se egy papucs, se egy hajpánt, semmi sincs. Ettől még lehetséges, hogy az apja és Jakab Piroska között dúl a szerelem, legfeljebb nem itt bújnak össze, hanem az asszonynál, akinek legalább kétszer ekkora alapterületű lehet a lakása.
- Megkínálhatlak benneteket egy teával? Leszoktam az ásványvízről. Hozok nassolni valót, édeset is, sósat is. Szerencsétek van, hogy a kutyasétáltatásból hamarabb hazaértem, mert máskor legalább három óráig bóklászunk a barátommal. Megkért Piroska, hogy nézzek utána a neten néhány étel receptnek, s megígértem neki, hogy mire hazaér, addigra kinyomtatom neki. Bement a megyeszékhelyre, valamelyik szállítóval hadakozik, de nem tudom a részleteket.
Kornélia kérdezni szeretne, mégis inkább lenyeli a kérdéseit, és Lukácsnak úgy tűnik, hogy jobban is teszi.
- Gondolom, Tarajos úr, hogy Piroskával sokat segítenek egymásnak.
- Úgy van, fiam! Bevallom, nincs közöttünk tulajdonos és bérlő viszony, még csak barátság sem, ha jellemeznem kellene kettőnk viszonyát, akkor azt mondanám, hogy az inkább a nagybácsi és az unokahúg közötti kapcsolathoz hasonlítanám. Kislányom, nagyon boldoggá tettél, hogy felkerestél és elhoztad bemutatni a barátodat.
- Nem a barátom! – vágja rá azonnal Kornélia.
- Mi csak barátok vagyunk – tompítja Lukács a lány heves reakcióját. – Tetszik tudni, Jakab Piroska az édesanyám húga, csak nem tartják a kapcsolatot és úgy gondoltam, hogy felkeresem, hátha sikerül kibékítenem a családdal.
Tarajos Tóni rezzenéstelen arccal figyeli Lukácsot.
- Mindenki hallgat Piroska néniről, mintha nem is létezne. A szüleim és a nagyszüleim a hallgatás mintaképei. Szerencsére nagyapa elszólta magát, és onnan tudok a nagynéném létezéséről. Tóni bácsi, mesélne nekem róla?
Pókerarc, öreg, biztatja magát Tarajos, mert kavarognak benne az egymással ellentétes indulatok. Elsősorban leforrázva érzi magát, mert Kornélia kizárólag a fiú miatt kereste fel, nem pedig önszántából, másodsorban pedig mit mondhatna ennek a gyereknek, akit nem is ismer, illetve, ha jól érzékeli, Kornéliának sem lehet régóta a barátja. Hiányolja a két ember közötti közös hullámhosszt, amely a felek között barátság esetén is automatikusan kialakul, ám ennek semmi nyoma, s úgy tűnik, hogy lánya számára is új Lukács minden szava.
- Felteszem forrni a teavizet és utána szívesen elmondom neked, Lukács fiam, hogy én milyennek ismertem meg Piroskát. Szubjektív leszek, s nem titkolom, hogy egyszer, s mint elfogult is. Tartozom neked, hiszen elérted azt, amit nekem fél évtizeden keresztül nem sikerült, felkeresett a lányom.
Hosszan babrál apja a teafőzővel, bizonyára közben gondolkodik, véli Kornélia, miközben szégyelli magát, mert valóban jól mondta édesapja, ha nem találkozott volna Lukáccsal, akkor most nem ülne itt. Barátságos ez a kis lakás, otthon érzi magát benne, pedig alig van szabad hely a közlekedésre. Igazi egyszemélyes otthon, puha és meleg fészek, mely a legkisebb rendetlenség esetén azonnal elvesztené a varázsát. Látszik, hogy édesapja megbékélt a sorsával, hosszú távra berendezkedett és megpróbálja jól érezni magát az otthonában.
- Nézzétek, hoztam száraz süteményt, vegyetek. Tehát, ifjú barátom, lássuk, mit tudok a nagynénédről.
Húsz évvel ezelőtt, egy borús, téli napon egyedüli utasként leszállt a buszról egy csinos, vékonyka lány, kezében egy szál bőrönddel és egyenesen a falu egyetlen kocsmájába ment. Csikorgott talpa alatt a fagyott hó, és a buszmegálló meg a kocsma közötti kétszáz méteren meg-megcsúszott vékony talpú csizmájában. Csörögi bácsi, az öreg kocsmáros, igencsak csodálkozott, hogyan kerül italboltjába egy fiatal leányka, akiről lerítt, hogy egy deci bortól is alaposan becsípne. A törzsvendégek zömének már nem forgott beszédre a nyelve, de inni még tudtak, míg a pénzük tartott, és amikor meglátták Piroskát, a széplány látványától még a nyáluk is kicsordult. Csörögi bácsi alacsony, kövér, hatvan felé járó özvegyember volt, csillogó szemmel főzte a kávét a fiatal vendégének. Szóba elegyedtek, s kiderült, hogy Piroska albérletet és munkahelyet keres. Az öreg nem sokat totojázott, ajánlatot tett a lánynak, költözzön hozzá, dolgozhat nála a kocsmában, tisztességes fizetésért, még albérleti díjat sem kell fizetnie, ha rendben tartja a háztartását és időnként főz neki egy tányér levest. Eddig olyan, mint egy mese. Vigyázott a lányra az öreg Csörögi, hiába akart neki bárki udvarolni, mind feladta, mert apa annyira nem féltette a saját lányát, mint a kövér kocsmáros. Hogy ebben a nagy ragaszkodásban-mennyiben játszott szerepet az öreg kényelem szeretete, azt senki sem tudja, de az biztos, hogy Piroska becsülettel ellátta az öreg háztartását, és emellett naponta hat órát dolgozott a kocsmában. Megközelíthetetlen volt, nem állt szóba sem férfivel, sem nővel, bár mindenkivel egyformán udvariasan viselkedett. Persze, azonnal pletykáltak róla, hogy fennhordja az orrát. Akkoriban került a faluba a fiatal gyógyszerész házaspár, és Piroska azokkal, meg a postamester asszonnyal kártyázott a hétvégeken. Az öreg Csörögit négy év múlva elvitte a szélütés, és végrendelete szerint ingatlanát a bátyja gyerekei örökölték, ám a megtakarított pénzét Piroskára hagyta, melyből a lány megvett egy nagy házat, átalakította és nyitott benne egy kifőzdét, amelyből idővel étterem lett. Piroska mindig egyedül élt, és úgy tartották róla, hogy a munkájába szerelmes. Valóban sokat dolgozik, csak egy gyengéje van, az utazás. A gyógyszerész házaspárral és a postamester asszonnyal négyesben szinte bejárták már az egész világot. Soha, senkinek sem beszélt a családjáról. Válásom után, amikor albérletet kerestem, hogy ne kelljen egy házban élnem a volt feleségemmel, Jakab Piroska felajánlotta, hogy költözzek ide, a vendégházba, melyet tíz évvel ezelőtt épített, hogy minek és kinek, arról nem szólt a fáma. Itt élünk hármasban, Piroska a nagy házban, én a kicsiben, a Labrador meg az udvaron. Ha hiszitek, ha nem, még sohasem jártam Piroska otthonában, mindig ő jön hozzám, ha beszédje van velem. Most sem érdeklik a pletykák, pedig bizonyára eljutott hozzá is, hogy összeboronáltak bennünket. Tisztelem Piroskát, kedvelem is, mint embert, és sajnálom, hogy magányosan él, holott megérdemelné a boldogságot.
Tarajos Tóni komótosan feláll, ideje megnézni a teavizet, amely szinte teljesen elforrt, töltheti újra. Zenélni kezd Tarajos Tóni telefonja, ugrik, hogy felvegye.
- Halló, itt Tarajos!
- Jó napot, Tóni! Most végeztem a szállítóval és úgy gondoltam, hogy ezt megünnepeljük. Vettem bélszínt és pezsgőt. Háromnegyed óra múlva otthon leszek! Viszontlátásra!
Nagydolog történhetett, ha Piroska meghívta vacsorára.
- Baj van, apa? – aggódik Kornélia.
- Nem, nincs semmi gond, kislányom. Piroska telefonált, hogy háromnegyed óra múlva hazaér.
- Apa, két barátnőnk is velünk van, ott várnak ránk az étteremben.
Tarajos Tóni homlokán árnyék suhan át.
- Jól van, gyerekem, menjetek utánuk. Majd szólok, ha Piroska hazaért.
Elszállt a pillanat, amikor még kérdezhetett volna a nagynénjéről, ezért kedvetlenül ugyan, de Lukács követi Kornéliát. A Labrador farkcsóválva ugrándozik körülöttük, csak akkor vakkant, amikor becsukódik mögöttük a kapu.
Tarajos Tóni megvárja, míg az utca felől bemennek a fiatalok az étterembe, szórakozottan megvakarja a kutya füle tövét, majd visszaballag a házba. Felhívja Piroskát, hogy elmondja neki, várja itthon az unokaöccse. Aztán meggondolja magát. Legyen csak meglepetés.

Folyt.köv.