Gaz Ella
Látogatók száma: 39
Minden baj a nők miatt van, jelentette ki fásultan Ubul.
Kételkedve hallgattam, mert alig öt perce hangzott el az állítás pontos ellentéte, „… azok a disznó férfiak…” és a probléma egyelőre megoldhatatlan, mert eltelik még vagy ezer év, mire a harmadik, negyedik és ötödik nem úgy istenigazából divatba jön.
Egyes jól bejáratott fajták már rég kihaltak, a meggyőződéses vörös, Sába királynője és az arrabbiata, de Ubul peches volt világéletében, és egy nagyon is élő példányba botlott bele.
Nemcsak élt, de tudott élni, és már tudjuk, hogy ez jót nem jelenthet.
Hogy szép volt-e? – kérdezte Ubul. Mindegyik az. Ezek már csak így születnek. Képzeld el, hogy szőke mindenütt, és a hasa alja teljesen fehér. Selymes, rövid szőrén megcsillan a nap – te csak ne fintorogj. Szeretem, ha nem teljesen csupasz, mármint ha érted, hogyan gondolom. Fürge és kecses. Azok a nagy, barna őzike szemek! Alattuk egy-egy fekete sáv egészen a füléig ér. Honnan veszed azt, hogy a smink már nem divat? Végtelenül bájos, amikor elcsipegeti a salátáját. Nem anorexiás! És ne hidd azt, hogy válogat. Mindent bevállal, amit megtalál a természetes élőhelyén. Kezdetben persze nekem is voltak fenntartásaim. Nem túl hízelgő, ha valakire azt mondják, hogy fűevő.
Élénken helyeseltem. Remélem, evett néha mást is?
Hogyne, különösen szerette a hajtást – a zsenge hajtásokat. És nem tudom, önmegtartóztatásnak számít-e, de hetekig is kibírta egyetlen csepp víz nélkül. Reggel az a kis kávé meg pezsgő, délben egy pohár száraz fehér, délután konyak, este mindent bele – de vizet soha.
A mai vízdíjak mellett nem is csodálom.
Na ugye. Én már régóta mondogatom, hogy csökkenteni kell a rezsit. El sem hiszed, milyen hangosan kellett mondogatnom, hogy végre meghallják odafönt. Ha így haladunk, nemsokára nekünk fizetnek a szolgáltatók.
Legfőbb ideje, mert a munkaadókra nem lehet számítani. De mondd csak, ha minden ennyire szuper volt, akkor miért mentetek szét?
Ubul felsóhajtott. Tudod, lehet, hogy engem nagyon konzervatívan neveltek, és volt egy-két dolog – minden a hajtásokkal kezdődött. Ha meglátott egy kívánatosabb darabot, rögtön kellett neki. A két hátsó lábára állt, a mellső patáit odatámasztotta a törzshöz – nem a Törzs Jenőre gondolok, az már meghalt. De a törzsőrmesterek is rosszul viselték. Gondold el, akármilyen formás, de mégis csak pata.
El kellett ismernem, hogy ez gáz.
Aztán ez az ostoba kalapdivat. Végül is, nem vagyunk az ascoti lóversenyen! Ott senki sem ütközik meg azon, ha valakinek van két hosszú, csavart szarva – sőt, ha nincs, akkor le van. De ugyanezt az Andrássy úton?
Mit mondhattam volna erre? Gáz.
Persze nem ezért mentünk szét, hanem a szex miatt. Egész télen nem akart. Aztán áprilisban végre – akkor viszont szünet nélkül, három hónapig. Hiába javasoltam, hogy ezt a mennyiséget az egész évre el kellene osztani. Azt hiszem, meg sem értette a problémámat.
Gáz.
Na ugye. És mindenáron borjat akart. Most, amikor csak az arab hentesnél kapni borjúhúst, és aranyáron méri. Én meg nézni sem szeretem, hogyan metél – körül. Mindig azt hiszem, hogy én leszek a következő.
Gáz.
Ubul felcsattant. Ez már több, mint gáz! Gaz. Egy valódi, hamisítatlan Gaz Ella.
És mit csináltál vele? – kérdeztem résztvevően.
Mit csináltam volna? Egy szép, holdas éjszakán szabadon engedtem. A jordániai sivatagban.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
ezt meg hogy érted? ne gazella legyen, hanem turulmadár?
Szeretem az írásaidat, mert olyan "érthetők". De jó lenne, ha néha a földre szállnál. Magyar földre! :-)
Puszi, Éva
Puszi, Éva