Kandallótűz ... (próza)

Látogatók száma: 13

Akartuk mindketten ezt a találkozást, a sejtjeink üzentek egymásnak! Váratlanul léptél be az életembe, mint hosszú borult őszi napok után az előbukkanó első kis aranyló napsugár, melyet már annyira várunk. Egy kastélyszállóban volt megbeszélve a találkozó

Copyright: Szita Zoltán, 2007. november 20.



Kandallótűz.

Akartuk mindketten ezt a találkozást, a sejtjeink üzentek egymásnak! Váratlanul léptél be az életembe, mint hosszú borult őszi napok után az előbukkanó első kis aranyló napsugár, melyet már annyira várunk. Egy kastélyszállóban volt megbeszélve a találkozó, melyet már izgalommal vártunk. Gyönyörű volt a környezet melyben a kastélyszálló volt. Egy völgyben feküdt, melyen keresztül folyt egy kristálytiszta vizű patak, ahol pisztrángokat tenyésztettek, és félkörben övezték a gyönyörű lankás dombok, melyeket nagyon szép fenyőerdő borított.
Délután lovas szánkóval tettünk kirándulást a környéken, elmentünk megnézni a szarvas farmot, ahol mi is részt vettünk az etetők feltöltésében, és a pisztrángos tavakat is megnéztük, meg a halfüstölőt. A szánkót ébenfekete nóniusz-lovak repítették hangtalanul az erdei úton, csak apró csengőik jelezték, hogy jövünk. Meleg finom takarókkal voltunk betakarózva, és gyengéd forróság öntötte el testünket, ahogy egymáshoz ért a lábunk, mintegy előkészítve az esthez a testünket, lelkünket. Már félhomály volt, amikor visszaértünk a kastélyhoz.
Sokszor elterveztem már ezt a találkozást, hisz már hónapok óta vártunk rá mind a ketten! Egyértelmű érzelmi kapcsolat alakult ki kettőnk között, és nyílt titok volt mindkettőnk számára ennek a találkozásnak a célja. Gyönyörű erotikus gondolataink voltak egymással, melyeket már a leveleinkben megírtunk egymásnak. Tehát nem volt tabu, hogy szeretkezni akartunk már rég óta, csak az alkalomra kellett várnunk, ami még jobban fokozta a várakozás izgalmait. Tudtuk mindketten hogy akarjuk egymást!
A nappaliban voltunk, a kandallóban égett a tűz, és sejtelmes fények jártak táncot a falon. Kellemes meleg volt, a zsúrasztalon hidegtálak kínálták a jobbnál-jobb falatokat, hűtött francia-pezsgő volt a jeges vödörben, és aranyszínű gyertyák égtek mindenfelé. Sejtelmes és varázslatos volt a hangulata a helységnek. A földön, a kandalló előtti puha takarókon feküdtünk, és a kirándulás élményeit beszéltük meg, miközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és én érzéki finomsággal megharaptam a nyakadat, ezzel elindítottam az érzéki utazást.
Közben puha és illatos rózsaszirmokkal hintettem be a puha takarókat, és a félhomályban sejtelmesen kirajzolódó testedet. A vágytól már izzott, vibrált körülöttünk a levegő. Odabújtam gyengéden hozzád, Te pedig odaadóan hozzám simultál, és ahogy a meztelen testünk összeért, elakadt a lélegzetem, ahogy simogattam bársonyos bőrödet. Újra lázas kamasznak éreztem magam! Hallottam a szíved dobbanását, mint a kézben tartott kismadárét, mikor csodálatosan szép formás almácskáidra hajtottam a fejemet és finom érzéki puha csókjaimmal becéztem őket. Az ereinkben már forrt a vér, testünkben pedig egyre fokozódott a vágy egymás iránt, és szédülten csókoltuk egymást százszor és ezerszer, néha kicsit vadul beleharapva egymás húsába, majd pedig gyengéden, szinte alig érintve a másik testét hogy még izgatóbb legyen ez a gyönyörű és szép erotikus játék. És ahogy csókoltam érzéki telt ajkaidat, az édes méz íze jutott az eszembe, miközben a nyelvünk önfeledten hancúrozott egymással, mint két kicsi pisztráng a habokban. Két drága almácskád az izgalomtól feszülve várta a csókjaimat, és két hívogatóan kemény mellbimbóidról finom ízletes eperszemek jutottak az eszembe!
És a következő pillanatban édes borzongás futott át a testünkön, amikor formás combjaidat kibontottam a puha takaróból. és érzékin simogatva, lassan, engedelmesen nyíltak szét hogy szerelemre vágyó kelyhecskédet vágykeltő mozdulatokkal simogassam, mely már készen állt a szerelmünk beteljesülésének bódítóan édes játékára.
... és akkor és ott, megszűnt körülöttünk a világ, csak mi ketten voltunk egymásnak. Te, meg én! És csak a gyenge rózsaszirmok látták a beteljesülő szerelmünket, ahogy egymásé lettünk! És aztán már nem számoltunk semmit, hogy még hányszor szeretkeztünk, hogy hányszor éltük át a csodát, csak arra lettünk figyelmesek, ahogy belesett ránk az ablakon a virradat! ...
Ezeket a gondolatokat egy elképzelt hölgyhöz írtam, akitől tiszta érzelmeket és önzetlen szerelmet kapnék, ami lehet, hogy csak egy fikció, egy vágy, egy soha be nem teljesülő álom.

A cikket írta: Szita Zoltán

támogatóink