újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kard és szerelem

Látogatók száma: 48

Mese egy kicsit másképp.

A sárkány elrabolt egy királylányt. Szokványos dolog volt ez egy időben, persze amikor még éltek sárkányok. Hogy miért tették? Nos, erről nem sok adat van, de erről a konkrét sárkányról tudjuk, hogy szüksége volt valakire, aki rendben tartja a barlangját.
Világéletében lusta egy lény volt, és amikor az öregséggel együtt utolérte a feledékenység, megrettent, mi lesz, ha egyszer elfelejti az alakváltoztató varázsigét? Örökre ember marad? Vagy épp sárkány? Egyik sem túlkecsegtető, hiszen egész élete arra épült, hogy némely dolgait - például a takarítást - emberként, másokat meg - mint élelem és kincsek beszerzése - sárkány-ként intézte. Sokat töprengett, és végül arra jutott, ha már többé nem vált alakot, akkor inkább sárkány marad, így jobbak a hosszútávú kilátásai, hisz valljuk be, egy öregembertől könnyebben ellopják a kincseit, mint egy fenevadtól.
A háztartási gondok enyhítésére pedig kitalálta ezt a királylány dolgot. Rabolt ő már régebben is, ez nem volt szokatlan, persze szigorúan csak váltságdíjért. Mivel ebben az esetben erről szó sem lehetett direkt egy olyan szegény királyt választott, akinek a lánya nem volt az a kimondott szépség. Megjárta, persze, de nem fenyegetett az a veszély, hogy sorban állnak majd a lovagok egy kis bajvívásra. Más se hiányzott volna!
A leányzó az elején nem volt túlzottan lelkes, egész addig, amíg a sárkány meg nem mutatta neki a kincseskamráját. Hogy ott mekkora gazdagság volt! Szegény leány szóhoz sem tudott jutni a megilletődöttségtől, a szeme meg káprázott a rengeteg aranytól, ezüsttől, drágakőtől. Rögtön megígért mindent, amit csak a sárkány akart, csak továbbra is bejárhasson ide!
Meg is tartotta az ígéretét, sőt! Még hozzá is tett. A haza hozott húsból időnként isteni leveseket és ragukat főzött - értett hozzá, hisz mint mondtam szegény házból származott, nem volt nagy szolgahaduk - a különböző öregkori nyavalyákra pedig gyógyfőzeteket készített.
A sárkány hálából kiásott a kincs halomból egy varázsgömböt és megmutatta a lánynak hogyan kell távolbalátásra használni. Na, innentől köszöntött be az igazi aranykor! Amikor csak egy kis szabadideje volt a leány rögtön leült a gömb elé és hol az egyik, hol a másik király- és hercegleány barátnőjét hívta fel egy kis traccspartira és… ruha- és ékszer bemutatóra…
Azok meg sápadtak rendesen, irigykedtek, hogy a kis „penészvirág” ilyen remek partit fogott ki!
Közben a leány apja, hogy szó ne érje a ház elejét, úgy mond pályázatot írt ki gyermeke ki-szabadítására. A szokásos jutalmakat ígérte, a lány keze, meg a fele királyság, de nem sok jelentkező akadt. Akik jöttek, azok is tovább álltak, amikor látták, hogy még az egész királyság is milyen kicsi, nem hogy a fele, akik meg ennyivel is beérték volna, azoknak nem volt elég szép a leány. Így szegény király egyedül szomorkodott a palotában, míg nem egy napon egy magányos lovas tévedt be az udvarba.
Kóbor lovag volt a lelkem, atyai örökségéből nem maradt más mint egy rend vértezet, egy pompás paripa, egy igazán remek kard, meg némi készpénz. És egy karikagyűrű, amit szíve hölgyének szánt, ha megtalálja… Mert szíve az volt! Meg becsülete. E két erénye miatt maradt nincstelen, de ő nem bánta. Járta a világot és segített ahol tudott.
Szállást és ennivalót kért a királytól, ám sokkal többet kapott. Mert midőn a szegény apa elmesélte leánya sorsát megesett a szíve mindkettőjükön, amikor pedig a lány képét is meglátta úgy érezte rámosolygott a szerencse.
„Helyes kis teremtés – gondolta, - biztos hálás lesz majd, és kapok mellé egy királyságot, még ha egy kicsit is… a bolondnak is megéri…!” – és boldogan ráállt, hogy kiszabadítja a szerencsétlen gyermeket.
A királytól minden szükséges információt megkapott, így már másnap reggel, kiváló tervvel a tarsolyában útnak is indult. Na, nem a sárkánybarlang felé, csupán a legközelebbi vásárba. Ott jó pénzért eladta a vértjét, meg váltásnyi díszes ruháját, és vett három jó kövér marhát, egy viseltes pásztor gúnyát jó bő köpönyeggel - hogy elférjen alá a kardja - meg egy flaska álomitalt.
Imigyen felszerelkezve vágott neki a fenevad tanyájához vezető útnak. Terve a következő volt: az álomitalt megitatja a barlang közelébe hajtott marhákkal, a sárkány nem fog tudni ellenállni a könnyű prédának, és amikor már mélyen alszik, akkor egyszerűen kihozza a barlangból a királylányt és szépen hazaviszi a papájához. Amilyen egyszerű, olyan tökéletes!
Nem is volt benne hiba. Legalábbis az elején.
Az öreg féregnek a nyála is elcsöppent a szundikáló tehenek láttán. Csupán harmadszorra sikerült akkora tüzet fújnia, hogy egyben és egyszerre megsüthesse őket. De akkor aztán…! Hatalmas lakomát csapott.
A lovag a közeli erdőben, lovával megbújva, borzongva hallgatta a csámcsogást meg a csontok ropogását, aztán egy óriási böffenés, csuklás, ásítás, egy kényelmes pozíciót kereső test zaja, majd… némi csend után hamarosan éktelen horkolás verte fel a környéket.
Vitézünk előóvakodott. Úgy volt, ahogy gondolta. A sárkány mélyen aludt. Ahogy megállt mellette eltöprengett azon levágja- e a fejét, de mint mondtam jó szíve volt. Az alvó fenevadban nem volt semmi félelmetes, talán csak az orrlyukán kigomolygó apró füstpamacsok.
Eh, mit sárkány! Jöhet a jutalom! Jöhet a királylány! Az az…
Ahogy megkerülte a sárkányt szó szerint belebotlott egy másik testbe. Csodálkozva nézett le, hogy vajon ki lehet, és még jobban elcsodálkozott, amikor felismerte a királylányt. Nem volt pontosan olyan, mint a palotában látott képen, hisz az jó pár esztendővel ez előtt készült, de azért fel lehetett ismerni. Azt meg, hogy miért aludt ő is világosan magyarázta a még mindig a kezében szorongatott, félig megevett sovány sült hús darab.
A lovag nem sokat teketóriázott. Felnyalábolta a lányt és meg sem állt vele az erdei tisztásig, ahol a lovát hagyta. Ott szépen lefektette, majd maga is letelepedett mellé, hogy megvárja, míg felébred, mert azért hazáig nem fogja cipelni. Idő volt bőven, amennyit a sárkány evett az álomittas marhákból jó, ha holnap reggelre magához tér.
Már alkonyodni kezdett mire a lány felébredt. Értetlenül nézett körül. Fogalma sem volt, hogyan került a sárkány mellől egy erdőbe, és különben is. Ki az a fura alak, aki egy kis tüzecskénél valami húst sütöget? Mert, hogy szavam ne felejtsem, időközben a lovag is meg-éhezett és fogott magának egy nyulat, azt fogyasztotta éppen.
Szóval, észrevéve, hogy a királyi gyermek magához tért, mosolyogva fordult felé és kulacsából vízzel kínálta. És miközben a lány ivott, a legény úgy érezte magyarázatot kell adnia.
- Ne tévesszen meg szerény külsőm – kezdte, - ez csupán álruha. Nevem… - és itt mondott egy ősi nemesi nevet, - és azért jöttem, hogy megmentselek.
- Hogy megmentsél? Na és a neveden kívül mit tudsz még nekem nyújtani?
A lovag büszkén kihúzta magát.
- Kardom – mondta, és a lemeztelenített pengét elegáns mozdulattal a leány lábai elé fektet-te, majd a nyakában lógó bőrszütyőből előkotorta a karikagyűrűt: - és szerelmemet – és hölgye felé nyújtotta az ékszert.
A királylány nem látszott valami hű de lelkesnek. Elvette a gyűrűt, forgatta, de semmi különöset nem látott rajta. Kutya közönséges aranykarika volt, még csak egy vacak varázsrúna véset sem volt sehol. Aztán szemügyre vette a kardot. Jóféle acél volt, az kétségtelen, de dísztelen, a lapja épp úgy, mint a markolata. És a tokja! Arról jobb nem is beszélni… Sehol egy drágakő, és nem hogy arany, de ezüst filigrán sem borította, egy kicsiny darab sem.
Lopva magára a lovagra sandított. Hát…! Mi tagadás, ő maga sem volt épp főnyeremény, így pedig, ilyen szimplán, minden pompa nélkül…:
- Attól tartok, ennyi nekem nem elég – jelentette ki a leány, és a gyűrűt a döbbent férfiú tenyerébe pottyantva bizony szépen visszasétált a még mindig alvó sárkányhoz.



Kép: internet

A cikket írta: Arkady

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

végre egy realista történet.
Szia, Arkady!

Gratulálok, mintha valós lenne ez a mese!

Üdv: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: