újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kötelékfonás

Látogatók száma: 58

Színesednek a fák levelei, hiába süt a nap, ez már a vénasszonyok nyara. Barna Béla, nyugalmazott középiskolai tanár, pontban tizenegykor indul ebédelni a körúttal párhuzamos utcában lévő kiskocsmába, ahol a hét öt napjára előfizeti a menüt. Nem tud főzni és már nem is tanul meg soha, mert ahhoz nincs semmi affinitása.

Fiona, a felesége, házasságuk negyvenöt éve alatt gondoskodott a kényelméről, s ha őszintén bevallja magának, neki ez idő alatt egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie. Nem született gyermekük, mert neki munkaidőben elege volt az ifjúságból, ezért Fiona egy személyben volt a felesége és az anyja, aki leste minden kívánságát és teljesítette is azokat, nem várt érte sem köszönetet, sem hálát, de még csak dicséretet sem, ezek egyébként sem jutottak Barna Béla eszébe, ő csak egyszerűen elfogadta felesége kényeztetését, mintha az a világon a legtermészetesebb lenne. Erre csak akkor döbbent rá, amikor két évvel ezelőtt Fiona örökre cserbenhagyta, véletlenül a piros lámpánál lelépett a zebrára és halálos balesetet szenvedett, elütötte a szabályosan jobbra kanyarodó autó. Ezt a kereszteződést Barna Béla attól kezdve kikerüli, inkább a hosszabb utat választja, legalább sétál egy keveset, mert nem lehet állandóan a lakás foglyaként az íróasztala mellett vagy a televízió előtt gubbasztani.

Romlik a szeme, orvoshoz kellene mennie, a régi szemüvegével már homályosan látja a betűket, pedig az olvasás az egyik kedvenc foglalatossága.

Szép idő van, emberek közé kellene járnia, kimenni a közeli parkba, kártyázni vagy sakkozni a többi öreggel, vagy éppen sehová sem vezető, heves vitákba bonyolódni az arra bóklászó fiatalokkal. Fiona életében ennek még volt értelme, magára hagyni az asszonyt, elmenekülni előle a parkba, ám amióta egyedül van, magára zárja a kilencvenhat négyzetméteres lakás ajtaját és magányosan kószál az antik bútorokkal berendezett négy szoba között. Nagy a belmagasságuk, legalább négy méter húsz centi, télen befűteni szinte lehetetlen, meg nem is telik rá a nyugdíjából. Felújításra, ablakcserére már gondolni sem mer, pedig megtehetné, ha a negyvenhat festménye közül két-három gyengébbtől megválna. Nem okozna neki gondot, csakhogy a sok munka és a pakolászás, meg a kellemetlenség, ami a tatarozással járna, az már nem neki való.

Gondolataiba mélyedve ballag a körúton, ráér, tizenkettőnél hamarabb úgysem szolgálják ki az étteremben, és ha jól emlékszik, ma gulyásleves lesz grízes tésztával. A második fogás nem a kedvence, azzal elnyámmog vagy húsz percet, mire magába gyűri, muszáj lesz megenni, mert nem maradhat éhen. Uzsonnája és a vacsorája egyaránt vajas kenyér lesz egy almával, amelytől éhen marad, ha nem eszi meg a menüt.

Még csak tizenegy óra múlt tíz perccel, és bármilyen lassan megy, öt perc múlva már ott toporoghat az étterem bejárata előtt, ezért jobb, ha mégis kimegy a parkba, és üldögél egy fél órát a napon. Úgy is tesz, leül az egyetlen üres padra, lehunyja a szemét és napfürdőzik. Dús, ősz hajába bele-belekap a szél.

Nem tudja az okát, miért nem a Fionával töltött négy és fél évtized történéseiből jutnak eszébe emlékképek, hanem az ötven évvel korábbiak foglalkoztatják, amikor ebbe a parkba jártak Imolával, élete első és legnagyobb szerelmével, és kézen fogva, lassan sétálva végigjárták az egész parkot, hol találnak egy bokor rejtette padot, melyre érdemes leülni, mert ott jót lehet csókolózni anélkül, hogy a kíváncsiskodók felfedeznék őket. Imola hamvas volt, mint a frissen érett barack, melybe azonnal beleharapna az egészséges férfiember, csakhogy ez irányú erős késztetését ellensúlyozta a neveltetése egészen addig, amíg a Barna szülők néhány napra magukra nem hagyták egy szem fiacskájukat, aki végre megízlelhette az érett barack mézédes ízét. Selymes szőke haját, kék szemének csillogását, puha ajkának érintését könnyű felidézni, mert nem rakódott rá a feledés homálya, sőt, a szíve most is nagyobb sebességre kapcsol, és máris kéjesen suttogja a nevét: Imola.

Szerelmük kiteljesedése május végén történt, Imola érettségire készült, Bélának a negyedik szemeszter végi vizsgaidőszaka volt. Június közepén a lány lement a szüleivel a balatoni nyaralójukba és soha többé nem találkoztak. Elköltöztek vidékre, közölte Imola barátnője és olyan furcsán nézett rá, mintha miatta kellett volna elmenekülnie a Hajdú családnak. Húszévesen könnyen hegedtek a sebek, egy hónap múlva már párhuzamosan járt két lánnyal, harmadiknak bevette Fionát, akit sikerült olyannyira magába bolondítania, hogy öt év múlva feleségül is vette.

Idehallik egy távoli templom déli harangja, ideje felállni és roppanó hangú csontszó után elindulni, ebédelni.

Az ötvenes, vékony Tízes Józsi pincérkedik az előfizetéses vendégeknek fenntartott asztaloknál. Csúfnevét onnan kapta, hogy elvárja a tízforintos borravalót a nyugdíjasoktól is, bár nem csúfolná udvarias felszolgálónak a legnagyobb ellensége sem, mégis minden vendég kiteszi az asztalra az elvárt pénzérmét.

Barna Béla szeret a nagy ablak melletti asztalhoz ülni, onnan kilátni az utcára, legalább nem unatkozik a grízes tészta legyűrése közben, ám odapattan hozzá Tízes Józsi és tereli a sarokasztalhoz, ahová azok ülnek, akik észrevétlenek akarnak maradni.
- Jó napot, Béla bátyám! Tessék parancsolni! Hozom a levest azonnal, esetleg inna egy kisfröccsöt? A vendégem rá! Nagyon finom a gulyásleves, majd szólok a szakácsnak, hogy sok húst tegyen bele!

Nem tetszik a dolog az öregnek, ám vonzza a kisfröccs, máris jobban jár, mintha fizetné a tízest, de ma nem fizet egy fillért sem, hiszen nem ülhet a megszokott helyén. Igaz, innen belátni a teljes éttermet, az a la carte étkezőket is. Őket is tanulmányozhatja, talán még könnyebben is, mint a járókelőket.

Tízes Józsi egész tál gulyáslevest tesz elé, a kenyérkosárban legalább hat szelet friss kenyér szunnyad és kellemesen párásodik a fröccsös pohár oldala. Ha nem ültet ide másik előfizetőt, akkor a levesből megehet akár két vagy három tányérral, és akkor nem kell grízes tésztát ennie.

Nagyon finom a gulyásleves, kellően csípős és igazi csipetke van benne, és Józsi betartotta az ígéretét, mert valóban sok benne a puhára főtt marhahús. Három tányérral komótosan elfogyaszt a levesből, és úgy érzi, hogy egy falat nem sok, annyi sem menne le a torkán a grízes tésztából.

Tízes Józsi elviszi a tányért és a leveses tálat, majd legnagyobb meglepetésére smarnit hoz, melyet gazdagon meglocsoltak barackízzel.
- Úgy tudom, Béla bácsi, nem szereti a grízes tésztát! – teszi elé a dupla adag smarnit.

Köszönetet dörmög az orra alatt, kívánja is a második fogást, csak kevesebb levessel kellett volna beérnie.
- Ha nem tudja megenni, dobozba tetetem a szakáccsal és hazaviheti.
- Megköszönném, Józsikám!

Pár perc múlva hozza is Tízes Józsi a bedobozolt smarnit.
- Hanem, Béla bátyám, megengedi, hogy leüljek? Lenne egy kérdésem.

Tudtam, gondolja az öreg, nincsen ingyen ebéd! Ha most az unokáját sózza rá, hogy korrepetálja, akkor inkább kifizeti a smarnit!

- Tudja, a sógorom lánya elsős egyetemista és albérletet keresek neki! Nem gondolt arra Béla bátyám, hogy kiadja az egyik szobáját? Csendes lányka, geodétának tanul. Rendes család, meglátja, feljött vele az anyja is, ha beleegyezik, egyáltalán gondolkodik a dolgon, akkor délután elküldöm őket magához. Semmi sem kötelező.

Barna Béla idegesen beletúr a hajába. Meglepő kérés!
- Nem bánom, de még nem mondom, hogy hozzám költözhet!
- Nagyon köszönöm, Béla bátyám!

Gyorsítja lépteit Barna Béla, kezében szorongatja a smarnival telt ételdobozt, és azon töri a fejét, hogy kisebb rendet kell vágni a lakásban, letörölni a port ott, ahol nagyon látni, ráadásul az sincs, amivel megkínálhatná a vendégeit, ezért be kell iktatnia egy vásárlást is. Nem lesz könnyű feladat végrehajtani az elképzeléseit, mert tele gyomorral inkább aludna egy-két órácskát, mintsem szorgoskodna a lakásban.

Egyáltalán, minek ez a felhajtás, úgy sem tudna senki idegent elviselni a lakásban. Közben kinyitja az ablakokat, és ahogyan elhúzza a súlyos függönyöket, a kinti napfény bezúdul a lakásba és szinte valamennyi porszemcsét láthatóvá tesz! Egyedül nem boldogul ennyi dologgal, jobb, ha áthívja segíteni Margit asszonyt, a szomszédban lakó özvegyasszonyt, akinek a keze úgy jár, mint a motolla, bár nagy hibája, hogy közben folyamatosan képes beszélni.

Csak annyit mond Margit asszonynak, hogy vendégeket vár és bármikor betoppanhatnak, és még a közértbe is le kell szaladnia, mert nem tudja mivel megkínálni őket.
- Jaj, Béla, miért nem szólt már kora reggel? No, mindegy, húsz perc múlva átmegyek, addig összedobok egy kis kalácstésztát, ne mászkáljon maga sehová, adok meggyszörpöt is, azt vízzel hígítva is lehet inni. Másfél óra múlva kész lesz a lekváros bukta, majd átviszem.

Margit asszony alig fél óra múlva, zupás őrmesterként adja az utasításokat az öregnek, hogy mit csináljon, közben keze nyomán eltűnik a por a lakásból, a nappaliban tiszta terítő kerül az asztalra, és a kereszthuzat hatására felfrissül a levegő az egész lakásban.
- Akkor most hazamegyek, kisütöm a buktát, maga meg szépen tusoljon le és vegyen fel egy tisztességes göncöt, ne ebben a kinyúlt tréningruhában várja a vendégeket!

Vele még Fiona sem mert így beszélni!

Ha jobban belegondol ebbe az albérletbe adásba, tulajdonképpen, ha fizetné a kislány a fele rezsit, meg vállalná, hogy kitakarít és elmosogat, akkor máris jól járna. Nagy a lakás, nem kellene egymást kerülgetniük, jóformán, ha nem akarnak, nem is találkoznak. Mennyivel jobban érzi magát, hogy Margit asszony zsémbeskedett vele és kinyitotta az ablakokat, hogy az őszi napfény nyomában járó lágy szél szertefusson a szobákban, s a huzat hatására kikergesse az áporodott levegőt.

Lépteket hall, biztosan most hozza Margit asszony a süteményt, a súlyos függönyök helyükre gördülnek, de nem csökken a huzat, ezek szerint nyitva maradnak az ablakok. Csapódik a bejárati ajtó, elment a szomszédasszony.

Barna Béla kimerészkedik a fürdőszobából, felöltözik és várja a vendégeket.
A gőzölgő lekváros bukta illata irritálja az orrát, muszáj megkóstolnia, hiába forró és süti a száját, de nem bír neki ellenállni. A meggyszörp is oda van készítve az asztalra, három kistányér, három pohár és szalvéta, valamint egy buborékos bontatlan kristályvíz társaságában.

Honnan tudja, hogy hárman lesznek?

Megválaszolatlan marad a kérdés, mert megszólal a bejárati ajtó csengője, megérkeztek a vendégek.

Siet ajtót nyitni, és elsőként egy tizennyolc éves ifjú hölgyet lát, aki köszönti, és azonnal bemutatkozik. Kezet fog Kovács Biankával és tereli is befelé a lakásba, amikor meglátja az édesanyját. Majdnem összeesik a meglepetéstől, Imola, suttogja maga elé.
- Jó napot kívánok! Kovácsné Hajdú Irén vagyok! – nyújtja kezét az asszony.
- Jó napot, asszonyom! Barna Béla.
Kemény az asszony kézfogása.
- Lehet, hogy ismerte az édesanyámat, Hajdú Imolát? Itt lakott két utcával lentebb.
- Milyen érdekes, az édesanyja és az édesapja vezetékneve is Hajdú! Ritka véletlen. – nyugtázza Barna Béla, - Fáradjanak be a nappaliba, foglaljanak helyet.

Az asszony mozgása, a mozdulat, ahogyan megigazítja az elszabadult hajtincsét, kimondottan az Imoláé. Gyorsabban ver az öreg szíve, jelezvén, hogy a meglepetésnek még nincs vége.
- Köszönjük, Barna úr.
- Parancsoljanak, vegyenek süteményt!

Bianka nem kéreti magát, felkapja a kistányért és veszi az első kezébe akadó buktát, nagyot harap a még mindig meleg süteményből.
Irén asszony a házigazdára függeszti égszínkék szemét és mosolyogva válaszol:
- Nem, nem így van, Barna úr. A vezetéknevemet édesanyám után kaptam, mert nem ismerem az apámat. Sohasem beszéltek róla a családban. Örülök, hogy maga ismerte édesanyámat, még az is lehet, hogy tud nekem segíteni édesapám felkutatásában. Bár, ha belegondolok, már nem sok értelme lenne.

Karcos Barna Béla hangja, amikor kapacitálja Irént, hogy kóstolja meg a süteményt, melyet a szomszédasszonya sütött. Elmondja, hogy két éve özvegy, egyedül él, nincs senkije és eddig eszébe sem jutott, hogy albérlőt fogadjon.
- Jöjjenek, kedveseim, megmutatom a lakást. Ha megfelel a vendégszoba Biankának, akkor a rezsi felének megfizetése az albérleti díj és némi házimunka, úgymint takarítás és mosogatás.

Gyorsan megköttetik az üzlet. Miközben kikíséri a vendégeket, megpróbálja izgalmát palástolni, bár muszáj feltennie egy kérdést Irénnek:
- Mondja kedves Irén, hogy van Imola?
- Köszönöm, nagyon jól. Tudja, tizennyolc évesen megszült engem és soha nem ment férjhez.
- Kérem, adja át neki szívélyes üdvözletem.
- Köszönöm, átadom! Két nap múlva ide költöztetjük Biankát, és ha önnek lesz ideje, szívesen beszélgetnék édesanyámról.
- Rendben van. Viszontlátásra!

Ide költözik hozzá az unokája! Becsukja az ajtót és legszívesebben táncra perdülne!
Miért volt Fiona engedelmes felesége? Miért nem akart teherbe esni?
Lehet, hogy meg kellett volna keresnie Imolát, nem olyan nagy Magyarország, megtalálhatta volna! Így a mai napig fogalma sem volt arról, hogy leánya és unokája van!

Ideje szembenézni a tényekkel! Lehet, hogy ezután lesz igazán boldog?
Izgatottan matat az íróasztalán, tiszta írólapot keres és jól fogó tollat, mert használaton kívül is képesek kiszáradni ezek a golyóstollak. Kikészíti a kellékeket, amelyek a végrendelete megírásához szükségeltetik. Remeg a keze. Muszáj megnyugodnia. Az evés nyugtat.

Kimegy a konyhába, megmelegíti a mikróban a smarnit, és úgy, ahogy van, forrón, kanállal falni kezdi. A harmadik falat cigányútra megy. Nincs senki, aki jól hátba vágná. Fuldoklik. Kellett neki ilyen mohónak lenni.
Este becsenget hozzá Margit asszony, hogy hazavigye a süteményes kínálóját, de nem jön ki Béla. Morog, hogyan lehet ilyen az öreg, ahelyett, hogy megköszönné a fáradozását.

Másnap is nyitva vannak a Barna lakás ablakai, dagasztja a szél a függönyöket. Mérges Margit asszony, de nem megy át az öreghez, már csak azért sem.
Harmadnap sem nyit ajtót Barna Béla, pedig Bianka csenget, három bőrönddel beköltözne, ha végre beengedné az öreg.

- Másszon be, kislány! – biztatja Margit asszony, - nekem se nyitott ajtót tegnapelőtt. Lehet, hogy beteg az öreg lókötő! Nem olyan magas a párkány! Tegnap nem ment el ebédelni sem!

Barna Béla fulladásos halálában meg aznap megkezdődött a rendőrségi vizsgálat.

Margit asszony napokig mérgelődik, hogy Barna Béla képes volt meghalni azelőtt, hogy az albérlet közvetítése miatt megkapta volna Tízes Józsitól a tízezer forintját.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

A papír mindent elbír, és mint tudjuk, az írás
hatalom! Szép szerényen megjegyzem, hogy az
írói képzelet az irodalom mérföldköve, amit kellő
alázattal, de hatalmas kitartással kell kerülgetni!
Csak így tovább! Éljenek a metró vezetők!

Pusszantlak: emillio

Kedves Emillio!

A nagymama sem tartotta fontosnak, hogy elárulja, ki is az unokája nagyapja, és akinek létezéséről nem tud az unoka, az nem is hiányozhat neki.
Valószínűleg a nagymamának nyomatékos oka van a hallgatásra.

Puszi: Yolla

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Emillio!

Nem is lenne olyan egyszerű, mint ahogyan leírod, a metró okozta rázkódás miatti megmenekülés.

Puszi: Yolla

Kedves Yolla!

A papír mindent elbír, és mint tudjuk, az írás
hatalom! Szép szerényen megjegyzem, hogy az
írói képzelet az irodalom mérföldköve, amit kellő
alázattal, de hatalmas kitartással kell kerülgetni!
Csak így tovább! Éljenek a metró vezetők!

Pusszantlak: emillio

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

Megfosztottad a kislányt és az anyját attól a lehetőségtől,
hogy megismerjék a nagypapit, illetve az apát! Különben is,
egy tanárember ne habzsoljon, mert előfordulhat, hogy arra
ébred, hogy meghalt! (:-D)
Van még ilyen gyilkolászós írásod? Csak, mert szeretem
megsiratni a hőseidet! Már tudom! A pincér volt a gyilkos!
Ez a smarni, - leánykori nevén császármorzsa, alattomos,
mert lekvár híján karcos, és akadozik a nyelőcsőben!
Megtudtad volna menteni az öreget, ha a négyes metrót
a ház alatt járatod! Mert a metró miatt beremegő házban
a konyhaszekrényen lévő ronda nagy kínai váza lerázkódhatott
volna , és ha pont az öreg hátára esik? ... Jól hátba vágta volna
barátilag! Erre a smarni (leánykori nevén császármorzsa)
ijedtében kiugrott volna szorult helyzetéből, ezáltal a felszabadult
nyelőcső kellő mennyiségű oxigénnel tudta volna ellátni a kis
nyugdíjas öreg tanárt! ... és boldogan éltek volna, míg meg nem
szűnik a ház alatt a négyes metró! (:-D)

Pussz: emillio

Kedves Emillio!

Nem is lenne olyan egyszerű, mint ahogyan leírod, a metró okozta rázkódás miatti megmenekülés.

Puszi: Yolla
Kedves Yolla!

Megfosztottad a kislányt és az anyját attól a lehetőségtől,
hogy megismerjék a nagypapit, illetve az apát! Különben is,
egy tanárember ne habzsoljon, mert előfordulhat, hogy arra
ébred, hogy meghalt! (:-D)
Van még ilyen gyilkolászós írásod? Csak, mert szeretem
megsiratni a hőseidet! Már tudom! A pincér volt a gyilkos!
Ez a smarni, - leánykori nevén császármorzsa, alattomos,
mert lekvár híján karcos, és akadozik a nyelőcsőben!
Megtudtad volna menteni az öreget, ha a négyes metrót
a ház alatt járatod! Mert a metró miatt beremegő házban
a konyhaszekrényen lévő ronda nagy kínai váza lerázkódhatott
volna , és ha pont az öreg hátára esik? ... Jól hátba vágta volna
barátilag! Erre a smarni (leánykori nevén császármorzsa)
ijedtében kiugrott volna szorult helyzetéből, ezáltal a felszabadult
nyelőcső kellő mennyiségű oxigénnel tudta volna ellátni a kis
nyugdíjas öreg tanárt! ... és boldogan éltek volna, míg meg nem
szűnik a ház alatt a négyes metró! (:-D)

Pussz: emillio
Kedves Éva!

Azért az én Barba Béla barátocskám nem volt egy kiváló ember!
Egyébként is, annyi kritikát kaptam, hogy mindig pozitív a novelláim vége, hát, most nem lett az. Csak úgy adta magát a vége.

Puszi. Yolla
Kedves Yolla!

Ilyen se volt mostanában, hogy egyszuszra elolvastam a novelládat, ráadásul annyira tetszett, hogy szinte az öregúrral örültem... de miért kellett elpatkolnia. Ez igazán nem volt szép tőled, még olvastam volna, ha nem teszed el láb alól, a további fejleményeket. Milyen szép lehetett volna, hogy öregségére együtt az egész család...

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: