újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Lélek, szorításban.

Látogatók száma: 52

Már gyermekként is más volt, mint a többiek, mióta az eszét tudja azon dolgozott, hogy bele olvadjon a masszába.
Csöndes visszahúzódó gyereknek ismerte mindenki.
Soha nem félt semmitől, és senkitől, egyedül az apjától, de tőle, mint a tűztől.
A durva, erőszakos férfi, rettegésbe tartotta a családját, elmarva mellőlük mindenkit, aki esetleg meg tudta volna védeni őket.
Félt a szidástól, mert az apja tudta mi az, amivel fájdalmat okozhat nekik, de a verések is mindennaposak voltak, jobb esetben csak ököllel ütött, de elő került a nadrágszíj is.
Egy alkalommal, a söprűnyéllel húzott végig rajta, akkor nem ment iskolába egy hétig, amíg a duzzanat el nem múlt, a kék foltot hosszú ujjú pólóval el tudta takarni. Ha meghallották a kapu csapódását, ha részeg volt keményen bevágta, az anyjuk beterelte őket a szobába. Pisszenni sem mertek, pedig hallották, ahogy az asszonyt veri.
Gyűlölte iker húgait, akik ilyen alkalommal összebújva próbálták egymást vigasztalni.
Gyűlölte őket azért is, mert neki kevesebb anyai szeretet jutott miattuk.
Sokszor árulta el őket, az anyját is, remélve ő nem kap verést.
De más oka is volt!
Szerette látni a szemükben a félelmet.
Ő maga is megfélemlítette a lányokat, hogy elszedje tőlük a zsebpénzüket. Kilátásba helyezte, hogy az fogja mondani az apjuknak, hogy tőle lopták a pénzt.
Ha elárulták, hatalmas könnycseppel a szemébe bizonygatta ártatlanságát. Rendszerint célt is ért.
Ezt a képességét, már öt évesen tökélyre fejlesztette.
Soha nem voltak barátai, nem volt rá igénye. A nagyobb gyerekektől félt, a kisebbeket pedig ő tartotta rettegésben, de soha senki nem hitte el, hogy ez az ártatlan szemű gyerek, aki kettőt sem mer szólni, bánt valakit. Az értékeiket szedte el, de előfordult mikor csak szórakozásból, félemlített meg valakit. Olyankor, nagynak, erősnek érezte magát.
A keresztapja volt az, aki még néha meglátogatta őket. Soha nem mert a férfi szemébe nézni, mert tudta ő meglátná a másságát.
Tíz évesen már rendszeresen dézsmálta az apja cigarettáját, később az elszedett pénzből vett magának. Egy alkalommal, hogy ne kapják rajta, húga kezébe nyomta az égő cigarettát, mire az rájött miért, már kapta is az ütleget.
Meg dézsmálta a férfi pálinka készletét is. Eleinte csak egy- egy kortyot, tizennégy évesen már rendszeresen ivott.
Sokat volt a piacon, céltalanul lődörgött, mikor az egyik árus rá szólt, hogy segítsen. Nem mert ellenkezni, részben mert félt a felnőttektől, részben pedig azért, mert az apja ismerőse volt.
Rácsodálkozott a markába tett pénzre.
Egy idő után már versengtek érte, mikor kinek segítsen, egész szép summát szedett össze, és mindenki dicsérte a szorgalmát.
A nehéz ládák, zsákok emelgetésének meglett az eredménye, szépen kikerekedtek az izmai.
Ekkor tájt már rendszeresen ivott, ami bátorsággal töltötte el. Csak így mert, az apja elé állni, lefogni az ütésre emelt kezét.
Otthon ő lett a király!
Az apja nem merte többet bántani a családot a jelenlétében. El is költözött nem sokra rá, de néha haza járt, úgymond, rendet tenni.
Örült, hogy megszűnt a terror, de bánta is, mert nem láthatja a félelmet a szemükben.
Olyan dolgokat soha nem tett, mint a problémás gyerekek, hogy állatokat kínozzon, vagy élve boncoljon békét, vagy bármi mást.
Talán tizenhét lehetett mikor először udvarolni kezdett, az a lány szép volt, csinos ruhákban járt. Egy idő után kezdte zavarni, hogy másnak is tetszik, rá akarta venni, csak nadrágot hordjon, és zárt blúzt viseljen. De őt, nem abból a fából faragták.
Ekkor kezdődött, hogy bebeszélt magának dolgokat. Addig, addig mondogatta, míg el is hitte.
Az járt mindig a fejében, hogy mással is jár, vele csak szórakozik. Pedig az a lány segíthetett volna rajta. Megmutathatta volna, hogy lehet másként is élni, nem csak megfélemlítve, vagy zsarolva egymást. Egy alkalommal már odáig jutott, hogy rátámadt. Le akarta tépni a ruháját. Akkor olyan erekciója volt, azt hitte, szétrobban. Megpróbálta maga alá gyűrni, de szerencsére sikerült kifordulnia a kezei közül, és elfutott.
Másnap, olyan verést kapott a bátyjaitól, hogy az apai ütlegek simogatásnak tűntek. Nyüszítve próbált menekülni, amikor egyikük meglátta a szemét.
- Te beteg vagy! Neked zárt osztályon a helyed!
Sokáig nyalogatta a sebeit, és mert rá olvasták, hogy beteg, még jobban rejtőzködött.
Egyetlen ember volt, aki tudott volna hatni rá, orvoshoz küldeni, az anyja, de neki nem ez volt az érdeke.
Húsz évesen még szűz volt! Ekkor találkozott élete szerelmével.
Nem szerelem volt ez, mert nem szeretett ő senkit magán kívül, inkább csak megtalálta a tökéletes áldozatot.
Az a lány is zűrös családból származott, neki megváltás volt, még egy ilyen férfi is.
Elviselt mindent, a szidást, olykor a verést is.
Mivel elköltözött otthonról, az anyja végkép bevétel nélkül maradt, mert a lányok nem csak a szülői házat de a várost is elhagyták, ne legyen kapcsolatuk a családdal.
Gyűlölte is a menyét emiatt.
Sokat veszekedtek a pénz miatt, mert hiába dolgoztak mind a ketten soha nem volt elég, mert a fizetését nem haza, hanem az anyja számláira költötte.
Remélte, ha teherbe tud esni, megváltozik vele szemben, mert akkor már egy gyerekért is felelős lesz.
Tévedett!
Valahonnan megtudta hogy a feleségének már volt egy kapcsolata, ezzel szekálta mindig.
Tagadta azt is, hogy az övé a gyerek.
Forgatta, görgette elméjében, hogy megcsalja az asszony, addig-addig amíg meggyőződésévé nem vált.
Több időt töltött a kocsmában, mint otthon. Az anyját is sűrűn látogatta, a felesége megpróbált láthatatlanná válni.
Egy este úgy berúgott, hogy beesett egy árokba. Azt mondják, a részeg ember Szűz Mária kötényébe esik, neki sem lett baja, mert füves, és sekély volt az árok. Nem érdekelte, ha ismerősök látják ilyen állapotban, azon már régen túl volt.
Reggel, mikor hazaért, nem találta a feleségét otthon.
- Az éjjel fia született!- Így mondta az anyja, nem úgy, hogy fiad született.
- Az a fattyú nem az enyém!- Kiáltotta.
Más férfi virágot, ajándékot vitt a feleségének ö csak megszégyenítést. Nem tudták megakadályozni, hogy bejusson a szobába. Mindenféle rossz életűnek lehordta a szobatársak előtt, megütni csak azért nem tudta, mert a biztonsági őrök kivezették.
Szegény fiatalasszony kétségbe volt esve, hova menjen az újszülött gyermekkel.
Remélte, hogy már lenyugodott, inkább ez, minthogy haza menjen a szüleihez, ahol a mostoha apja nem csak verte, de molesztálta is.
Egy kendővel magára kötötte a kicsit így csak ritkán sírt.
Egy idő után, mikor csitult a zűrzavar a fejében, megnézte a gyereket. Rá kellett jönnie, le sem tagadhatná, úgy hasonlít rá.
Valahol ő is vágyódott a nyugodt életre, ritkábban járt haza, hogy otthon tölthessen több időt a fiával.
Már-már idilli életük volt, mikor a sértődött anya híreket hozott.
Elmondta, hogy a fiatalasszony régi szeretője a közelbe költözött. Ismerve fia lelkét, tudhatta volna, hogy hallgatni arany, mivel ő is csak hallotta valakitől, nem is biztos, hogy igaz!
Olyan volt az elméje, mint a szunnyadó vulkán, nem tudni mikor és mitől tör ki.
Napokig szótlan volt, mint a vihar előtti csend, a felesége már tudta baj van.
Forgatta, görgette elméjében a hallottakat, a beteg agy néha elvett belőle néha hozzá tett valamit, míg meggyőződésévé vált, hogy az a férfi mindig is itt volt, hogy egész idő alatt kinevették, megcsalták.
Azon az estén már lefekvéshez készültek.
Először csak halkan kérdezte:- igaz e?
Nemleges választ nem fogadott el. Hiába próbálta bizonygatni az asszony, az ártatlanságát, csak olaj volt a tűzre.
Megütötte! Egyszer! Százszor, de ő tagadott.
Két kezét a nyakára szorította, vallja be, vagy megöli.
Szegény nő, olyan bűnt vallott be, amit soha nem követett el!
Látta, ahogy a szemei kiguvadnak, a csuklójára feszülő kéz szorítása gyengül, de nem bírta elengedni.
Végül az ernyedt testet elengedve, az, mint egy rongybaba zuhant a földre.
Mintha kijózanodott volna, most hallotta csak meg a gyerek sírását, holott az egész végig sírt.
Ölbe vette, bugyuta altatódalt dúdolt – csicsíja babája-
A szomszédok már megszokták kiabálást, a hirtelen csend volt az, amiért egyikük rendőrt hívott.
Akadálytalanul jutottak a házba, ott térdelt a felesége mellett, nem kellett halottkém, hogy lássák, itt már nincs segítség.
Az ölében tartotta a kicsit, aki már nem sír többet, a keze még a nyakán volt.
Ahogy felállt a gyerek arccal az anyja testére esett, mintha még most is keresné nála a biztonságot.
- Az anyám azt mondta megcsalt!- Talán ez volt az utolsó tiszta gondolata.

A cikket írta: Kathy Godhy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla, ez egy kitalált történet, de sajnos van ilyen ember! Valahol a környezet is hibás, ha idáig fajulnak a dolgok! Bölcs ember volt Jani bácsi!
Érdekesség: Volt egy idős barátunk őt is Jani bácsinak hívták, neki is voltak ilyen bölcs mondásai!
Kedves Kathy!

Amikor kb. jó negyven évvel ezelőtt, albérletben laktunk Erzsébeten egy idős házaspárnál, és Jani bácsi, a nyugdíjas munkásember, egyszer azt mondta, hogy tudják-e, hogy a legnagyobb állat a világon az ember, mert az igazi állatok óvják, védik a családjukat, fajtájukat, az ember az egyetlen, aki képes sajátjai ellen fordulni!

Ez jutott eszembe az írásodról!

Üdv: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: