újabb események régebbi események további események
07:35
Új cikk került fel a weboldalra
21:37
m.lilla válaszolt egy szavazásra
20:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:04
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
10:56
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:45
Sark Csillag új bejegyzést írt a naplójába

Maga az Ördög - 3. rész

2010. november 21. - Látogatók száma: 21

És eljutottunk a befejezéshez, kíváncsi vagyok, összeáll-e a kép :)

Hirtelen úgy éreztem, a koponyájába látok. Ha megkapja az igazoló tikettet, megöl, aztán a Szabadkikötőhöz repülve megmenti Kollárt. Nem elég a megdicsőülés, amiért leleplezett, utólag a nyereményre is ráteszi a kezét.
– A szelvény? – kérdeztem vissza, hogy időt nyerjek.
– Ja – vágta rá. – Gondolom, haza kell ugranod érte, hogy bemutathassuk.
– Nem – feleltem habozás nélkül. – Ott van a kesztyűtartóban.
Ekkor már tudtam, hogy végeznem kell vele, különben ő nyír ki engem. Rossz érzés volt. Egy embert elárulni, akit kedvelünk, mindig fájdalmasabb, mint sokat. Csakhogy nem hagyott választási lehetőséget – ismertem, mint a tenyeremet.
Amikor kinyitotta a kesztyűtartót, a derékszíjamba tűzött Szigor agya a kezembe siklott. Elkerekedett a szeme, ahogy szembesült az üres fiók látványával, feje úgy fordult felém, mintha zsinóron rángatták volna.
─ Mi a fenét csinálsz? ─ kérdezte elmélyülő hangon.
Arcvonásain árnyék futott át, homlokából ördögszarv tört elő.
„Nem hagyhatom átváltozni!” ─ dübörgött agyamban.
Összeszorított ökle már sötétedni kezdett, amikor a Szigor eldörrent. Fülem bedugult a lövéstől, a csend légbuborékként vett körül.
Egy végtelennek tűnő pillanatra megdermedt az idő, aztán a bénult valóság újra mozgásba lendült, a fájdalom mázsás pörölyként zúdult rám.
A gyötrelemtől nekizuhantam a műszerfalnak, miközben a Zombin végbemenő változást bámultam. Alakja elszíntelenedett és áttetszővé vált, mintha a szemem láttára fantommá olvadna. Mielőtt felfoghattam volna, mi történik, elillant, mint egy szellem.
A fájdalom hálót terített az idegeimre. Felsikoltottam, miközben a gyomromon tátongó lyukat bámultam.
A valóság egyetlen pillanat alatt rémítő metamorfózison esett át, mialatt gravóm zuhanórepülésben közeledett a Szabadkikötő betonja felé. Remegő kézzel bekapcsoltam a robotpilótát, aztán görcsös erőlködéssel kihúztam a gyomromból a Szigor tűzforró csövét. Kiömlő vérem tócsába gyűlt a pilótaülésen.
A tükörből koravén, ráncok szabdalta arc bámult vissza rám. Az utca mocska mélyen belerágta magát a meghatározhatatlan korú figura pórusaiba, piszkosfehér haja zabolátlanul seperte vállát. Tekintete üresen és élettelenül csillogott, mint egy üveggolyó, homlokán króm ördögszarv meredezett.
„Ez nem lehet” – dadogta bennem egy kétségbeesett hang. – „Én a rendőrség ügynöke vagyok!”
A gravo döccenve megérkezett, a felcsapódó fedélzeti nyílást MP-7-es sugárvetőt szorongató rohamosztagos alakja töltötte ki.
– Kollár Bálint, adja meg magát!
Éreztem, sötétülő öklöm súlyos ólomgolyóvá változik, ahogy a metamorfózis befejeződött. Neki ugorhattam volna a rendőrnek, de a problémát nem oldotta volna meg.
A megvilágosodás jobban fájt, mint a haslövés.
– Joga van hallgatni… – kezdte kötelességszerű mondókáját a kommandós.
Lebiggyedő szájjal hallgattam a törvény által előírt szöveget.
– Kapd be! – javasoltam barátságosan a kopónak.
Amikor előre nyújtottam a csuklómat, hogy rákattintsa a bilincset, minden elsötétült, és hirtelen zuhanni kezdtem…


Tegnap éjjel valami furcsát álmodtam: nyertem a lottón, aztán hasba lőttem magam. Zombit mindez hidegen hagyta, szokás szerint nem bírt magával; reggel fél kilencet mutatott az óra, de máris a legdurvább jégnanókat injektáltatta velem a karjába, amiket a feketepiacon kapni lehetett. Szerette, ha én adtam be az adagját, szerinte bensőségesebbé tette a viszonyunkat. Az apró gépezetek az agyban található szabad gyökökkel csináltak valamit, amitől a fogyasztó három napon át boldogságban úszott.
Időnként, persze balesetek is történtek.
Akadt felhasználó, akinek személyisége mindörökre meghasadt, tudatában alternatív egók vették át az irányítást, miután megtöltötték hamis emlékekkel a kiszolgáltatott idegrendszert. Ilyesmi, akkor adódott, ha a mikrorobotok lefagytak, ezért nevezték őket jégnanóknak. Az sem volt kellemesebb, amikor a megvilágosodást követően újra indultak, mert átalakították zárt láncú rendszerré a szinapszisok hálózatát, míg a memóriát saját farkába harapó kígyóvá változtatták...

A cikket írta: Maggoth

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 22. 16:24
Itt is válaszolok, abszolút helyesen értelmezted :))
2010. november 22. 16:15
Látom, még nem sokan mondták el a megfejtést...
Nem akarom lelőni mások elől a poént, ezért e-mailben megírom, hogy én hogy értelmeztem.
2010. november 21. 12:55
Kedves Zsolt! Örülök, ha így látod, s Én tényleg ilyen vagyok! Látod milyen egyformán gondolkodunk írás terén! Viszont hozzá teszem itteni közösségünk minden tagjának írásánál megtalálható vagyok, s minden téma érdekel, persze ebből is tanulok! Köszönöm, hogy olvashatok tőled is! Legyen szép vasárnapod! Pusszancs Orsolya
2010. november 21. 10:30
Kedves Orsolya, azt hiszem, te vagy minden író álma - nincsenek benned előítéletek semmilyen műfajjal szemben, és ez szerintem nagyszerű, mert sok olyasmi eljut hozzád, amitől mások megfosztják magukat. Ezzel nem azt állítom, hogy a populárisabb történetek a csúcs, de azért azokban is van minőségi, és kevésbé minőségi. Én maximálisan a szórakoztatásra törekszem, hogy kirántsam az embereket a mindennapi dolgok egyhangúságából; hol több, hol kevesebb sikerrel. Ettől függetlenül mindenevő vagyok, legyen az film, zene vagy könyv, úgyhogy nem becsülöm alá a komoly fajsúlyos dolgokat sem. Visszafelé azonban ez nem mindig igaz, pedig a mély gondolatok mellett szerintem szükség van egy kis szórakozásra is. Egy pompás gasztronómiai műremek után jól esik egy kis édesség :)
2010. november 21. 10:07
Kedves Zsolt! Elhiheted, hogy ez az írás ugyan tartalmilag 18 karikás, viszont témája igencsak megfogott! Igazságot megvallva minden téma érdekel, típustól függetlenül! Nagyon örülök neked, hogy ezen közösség tagjaként itt vagy! Legyen szép vasárnapod! Orsolya
2010. november 21. 09:58
Te aztán gyors vagy, örülök, ha tetszett :)
2010. november 21. 09:53
Kedves Zsolt! Hát Én nekem nagyon bejött ez a sorozatod, szövevényes, de persze a végén minden a helyére kerül! Gratulálok írásodhoz! Nagyon szép napot kívánok! pusszancs Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: