újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Már megint kidobtak

Látogatók száma: 42

Már megint kidobtak minket

Amióta az eszemet tudom, mindig úton vagyunk. Hegyoldalak, melyek gyér füve közül itt-ott kivillan a mészkő, völgyek, amelyek alján meggyűlik a pangó talajvíz, mesterségesen, és többnyire meggondolatlanul csinált kertek a városokban – néha még lakások is, de egyik sem otthon, csak átszálló állomás az újabb vándorlásig. A falak között sosem szerettek minket, és mi sem éreztük jól magunkat a falak között. Szállani, szállani egyre, már nem tudom, hová, csak a vizekre ne, mert ott nagyon mély a mélység.

Már gyerekkoromban megtanultam, hogy a mélységtől óvakodni kell. Nem nekünk való! Ha aztán még a víz is betársul – hajón persze utaztunk már mindannyian – igaz, én csak a Földközi tenger keleti oldalát ismerem, de mindig megváltás számba ment a part, egy-két sorsfordulat, amely az ország belsejébe sodort.

Hallottam, hogy egykor egy tengerektől nagyon is távoli hegyvidéken éltünk – el sem tudtuk képzelni, hogy egy napon el kell hagynunk, aztán, minek is mondják ezt a mai óvatoskodó, mindenkire tekintettel lenni akaró világban? A történelemi viharai? Tényleg nagy vihar volt, csak nem szabad minősíteni. Sárga vihar, vörös vihar, fekete vihar, újabban mind valami mást jelent, mint csupán a színeket. Valaki mindig megsértődik – egész törzsek, nemzetségek sértődnek meg egyetlen jelző miatt, és előbb-utóbb pert indítanak. Az ügyvéd azért van, hogy mindent megmagyarázzon, ha megfizetik – vagy az ellenkezőjét, ha még többet fizetnek – a paragrafus rugalmas, egyszerre véd és támad, csak minket nem véd senki, szánalmas nomádokat.

Még meg sem érkeztünk, még szanaszét keringünk a levegőben, mint a pillék azokon az apró, elátkozott szárnyakon, és máris ott röpködnek körülöttünk a gyűlölet nyilai: Minek jönnek ide? Miért nem tudnak ott maradni, ahol eddig voltak? Gyűlölöm, amikor feltűnnek azok a színes kocsik – amikor megnyikordul a sok szörnyű kerék – és mindig egyre többen vannak, nem lehet elkergetni a mocskos fajtájukat. Hányszor megpróbáltuk már, de ha kiszórjuk őket az ajtón, visszaiszánkodnak az ablakon – tízezrével támadnak, ki akarnak szorítani minket, mindent ellepnek, és nincs segítség.

Tegnap is mi történt? Esőre állt, miért ne húzódtunk volna mi is fedél alá? Csinos ház volt, félig rusztikus, félig modern, és ami a legfontosabb, egészen elhagyatottnak látszott. Bent voltunk egy perc alatt – hiába, a nagy gyakorlat! Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyterítőn, és már majdnem elaludtam, amikor betódultak a háziak – egy egész falka, és mindegyik roppant fontoskodó. Körülszimatoltak, és persze hogy észrevettek minket.

Ki hagyta nyitva az ablakot? – rikácsolta egy különösen ellenszenves tehén, aki akkora volt, mint az ólajtó, és nem sokban maradt el mögötte lelki finomságban sem. Megmondtam, hogy bejön az összes por, aztán kezdhetem elölről a takarítást!

Durva kezek sepertek, porszívóztak, kirázták az ágyterítőt, és a tetejébe még az eső is eleredt. Most aztán várhatunk napokig, amíg megszáradunk.

Emberi jogokat a porszemeknek!

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Már azt hittem, a parlagfű panasza ez, erre kiderül, hogy a porszemé?

izé, a parlagfű nem repül. vagy csak ritkán.
Már azt hittem, a parlagfű panasza ez, erre kiderül, hogy a porszemé?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: