Miből lesz a Postáska :) 2.,

Látogatók száma: 108

Mire hazajutottunk a kórházból, egy kicsit belefáradhattam az életbe, mert Nővéreim elmondása szerint "velem nem lehetett mit kezdeni".

Csak ettem és aludtam, ettem és aludtam, néha bömböltem, ha becses személyem több figyelmet óhajtott kivívni magának. Bíztak benne, hogy idővel levetkőzöm e nemes tulajdonságomat, ha máskor nem, majd az óvodában.
Nos, amilyen álomszuszék voltam kisbabának, legalább olyan tevékeny korszakomat éltem háromtól hat éves koromig. Nélkülem senki nem mehetett sehová, mindenkibe belecsimpaszkodtam és faggatóztam: "Hová mész? Mit csinálsz? Segítek!"
A legjobban persze azzal tehettem volna, ha békén hagyom családomat, had végezzék a dolgukat, de ugye mindenki tudja milyen nehéz "leszerelni" egy gyereket? Velem sem volt ez másként...
Segítettem :)
Viszont, ha hosszas könyörgés, majd hiszti ellenére sem hagytak közreműködni, hörcsögmód felpuffasztottam az arcomat és duzzogtam...erre akár órákig képes voltam, de nagy általánosságban valaki úgyis megkönyörült rajtam :)
Ami még a hisztis-duzzogós játéknál is jobban tetszett nekem, az a szoba sarkában takarókból, fotelekből és párnákból felépített kuckó volt, amit még takarításnál sem lehetett lebontani, mert Postáska óóóóriási harcot vívott minden párnáért, plédért,és visítva szaladgált egyik "rombolótól" a másikig: "naaa, én pána, én takajóóóóó!". Ez volt az én menedékem...ide bújtam, ha végképp minden kötél szakadt és senki nem volt hajlandó foglalkozni velem. Ebben a kis kuckóban általában a legnagyobb csendben kucorogtam, mint azon a napon is, amikor Nővérkém a heti nagymosást végezte a fürdőszobában. Persze csak azért, hogy percenként rohangálhasson be megnézni: nem fogyasztok semmi ártalmas dolgot, nem teszek kárt magamban és a lakásban, valamint figyelmeztessen, hogy rajzolni csak papírra szabad. De én kicseleztem....
Folyt. köv.

A cikket írta: Postáska

előző cikk következő cikk

2 szavazat