Mire kellettem neked…? 1. rész
Látogatók száma: 65
Kettejük furcsa szerelme árnyékot vetett az életére… nem tudott ettől az érzéstől szabadulni.
Egymással szemben ültek a vonaton, az étkezőkocsi asztalánál. A nő elbóbiskolt egy picit, ő pedig óvatosan a nő feje alá helyezte pulóverét. Akkor még nem sejtette…, ezzel végzetes hibát követett el. Sorsa ezzel az egyetlen jó szándékú mozdulattal megpecsételődött.
A nő felébredt szunyókálásából, és megköszönve a pulóvert visszaadta a férfinek, miközben mélyen a szemébe nézett. Ellenállhatatlan mosolygott.
A férfi nem sejtette, hogy már az állomáson kiszúrta őt, és csalinak fogja használni.
Nézte a férfit, aki nem tudta levenni róla a szemét és egyszer csak váratlanul neki szegezte a kérdést.
- Lenne kedve velem tölteni a hét végét?
Egy pillanatra meglepődött, de ahogy elnézte ezt a vonzó, kihívóan szép nőt, aki itt ül vele szemben és szemérmetlenül hétvégi légyottra hívja... nemet is mondhatott volna, mégsem tette. Arca rezzenéstelen maradt, gondolatairól nem árulkodott, hogy mennyire tetszik neki ez a nő a hosszú, barna vállára omló hajával, meleg tekintetű szemével, mosolygós, finom arcával, csodálatosan szép ívű szája, olyan csábító volt és kívánatos.
- A szabadságomat töltöm éppenséggel – felelte a férfi. Miért is ne. – gondolta.
- Mért is ne. – válaszolta rögtön hozzátéve, bár sejtette, miről is lenne szó. Sokat sejtetően visszanézett a nő szemébe, volt némi fogalma arról, mit is akarhat tőle a nő, pedig még nem is ismeri. Hiszen csak a pulóverét adta oda, azt is visszakérte.
A nő érzékében nem csalódott, hogy a férfi nem fog tudni ellenállni csábításának és nem lesz elutasító. Tetszett neki a válasz. Pontosan ezt akarta. Terve nem vallhat kudarcot.
Neki a férfi csak eszköz volt csupán, a céljai megvalósításához, egy olyan ember, akire ehhez szüksége volt, mert az árnyékként őt követő, a személyét fel nem fedő férfit csak vele tudja előcsalogatni rejtekhelyéről. Parancsot kapott és neki a parancsot teljesítenie kell. Ezzel az utolsó feladattal megbízói őt is eszközként használják fel, és nem érdekli őket, hogy azt az embert adja a kezükre, akibe ő is halálosan beleszeretett és aki őt is viszont szereti. Soha nem látták egymást, de mégis mindenhol ott volt, mindenhová követte, mindig a nyomában és a közelében volt. Érzékei elárulták ezt. És, ha bajba került, a távolból is segítette, vigyázott rá. El kellett tűnnie, nem fedhette fel a kilétét, mert az élete függött ettől. Egy kaméleon volt. Kettejük furcsa szerelme árnyékot vetett egész életére. Nem tudott ettől az érzéstől szabadulni. De nem bírta már tovább a bizonytalanságot.
Ez a férfi lesz a csali, olyan lehet, mint ő, vékony, izmos a teste, érzem – gondolta. Nem maradhat örökké láthatatlan, megmutatkozik és akkor tudni fogja ki ő, rá fog ismerni. Az érzékei nem hagyják cserbe. Ha követte, látnia kell milyen jól érzi magát valaki mással, nem állja meg, hogy felfedje kilétét.
De azt is tudta, ezzel ő sodorja bajba a férfit akit szeret, és akkor elveszíti örökre.
A férfi szó nélkül követte a nőt, amikor megérkeztek és leszálltak az állomáson.
Nem kellett sokáig gondolkodnia azon, hová mennek. A taxi megállt a luxus szálloda előtt.
A nő biztos mozdulatából a férfi tudta, nem először jár itt. Ettől kezdve már kétsége sem lehetett a felől, hogy ez a hét végi meghívás tartogat némi meglepetést a számára.
A hotel portása átnyújtotta a kulcsokat és nem kételkedett a nő előadásában, hogy valóban férj és feleség. Még a taxiban megbeszélték miként fognak viselkedni, és a férfi ehhez tartotta is magát, amikor kicsit később érkezett, addigra a nő már a dolgokat elrendezte. Nem volt más teendője, mint követni őt a lakosztályukba.
Pazar látvány tárult a szeme elé, ahogy lenézett a város megannyi fényére. Gyönyörködött a kilátásban miközben a nő mögéje lopakodott. A távolban egy pillanatra úgy érezte, valaki ott lent mintha őket figyelné. Észrevette a nő is az alakot, de nem szólt egy szót sem, nem árulhatta el a tervét, ellenkezőleg. Hirtelen átvette a kezdeményező szerepét és egyszerűen szájon csókolta a férfit, lehetőleg úgy, hogy ott lent az a sötét alak ezt lássa. A férfi megdöbbenését kihasználva, magával húzva őt, behátrált vele a szobába, majd egy mozdulattal behúzta a függönyt.
A csók hirtelen abbamaradt, és otthagyva a férfit sietve távozott a fürdőszoba irányába.
A férfi egy darabig nézte, ahogy a nő eltűnik a szeme elől.
Végighúzta borostás arcán a kezét, végignézett kissé viseltes ruháján és várta már, hogy ő is felfrissüljön végre.
Miután mindketten lemosták már az út porát, az időközben felszolgált italból töltöttek maguknak egy-egy pohárkával. Kevés szó esett közöttük, a nő valahogy most nem olyannak tűnt, mint előtte, valami feszültség látszódott az arcán. Csak nézték egymást. Egyszerre a nő felállt, minden szó nélkül otthagyva a férfit, becsukta maga mögött a hálószobába ajtaját.
A férfi nem tudta mire vélni az iménti hirtelen távozását az után a csók után, de nem akarta siettetni a dolgot. E helyett ráérősen körbenézett. Most alkalma volt felfedezni, hová is került. Meglepetés tükröződött az arcán, ahogyan a luxus lakosztály precízen elhelyezett tárgyait szemlélte. Kortyolt közben egyet az italából és meredten nézte azt az ajtót, ami a nő után az imént becsukódott. – Mit tegyen most? – kérdezte magától. Egy lépést tett az ajtó felé. Felemelte kezét, egy pillanatig azon volt, belép, de mégsem tette. Maga sem tudta miért, de valami még visszatartotta, várnia kell. Leült a kanapéra és kortyolt még egyet az italából.
Folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem izgalmasnak ígérkezik a történet, olvasom is a következő részt!
Puszillak
heleenke
Megvárom, hogy tökéletesítsd, hogy jobbat adhassak. Baj?
Kijavítottam.
Ennyire sz...r, hogy nem is értékeled? :-)
Igen, most jövök rá.
"akibe beleszeretett."
Így a tökéletes.
:-)
Figyelj. Szeretik egymást, a nélkül, hogy látták volna egymást valaha is.
Eddig oké?
No már most, a férfi távolról is vigyáz a nőre, óvja, félti..., stb.
Időközben szerelmes lesz belé.
A nő tudja, érzi, van valaki, aki rá vigyáz.... stb.
Idővel ő is szerelmes lesz belé, anélkül, hogy tudná ki ő?
Hogy írjam ezt le?
:-)
" Ezzel a megbízói őt is eszközként használják fel, és nem érdekli őket, hogy azt az embert adja a kezükre akiben ő is halálosan beleszeretett és akit az a férfi is szereti."
Ezt a mondatot leegyszerűsítenéd egyszeri, földi halandó szintjére?
Mellesleg, akibe beleszeretett. :)
Puszi! D. J.
Ennyire sz...r, hogy nem is értékeled? :-)
" Ezzel a megbízói őt is eszközként használják fel, és nem érdekli őket, hogy azt az embert adja a kezükre akiben ő is halálosan beleszeretett és akit az a férfi is szereti."
Ezt a mondatot leegyszerűsítenéd egyszeri, földi halandó szintjére?
Mellesleg, akibe beleszeretett. :)
Puszi! D. J.
" Ezzel a megbízói őt is eszközként használják fel, és nem érdekli őket, hogy azt az embert adja a kezükre akiben ő is halálosan beleszeretett és akit az a férfi is szereti."
Ezt a mondatot leegyszerűsítenéd egyszeri, földi halandó szintjére?
Mellesleg, akibe beleszeretett. :)
Puszi! D. J.
"akibe beleszeretett."
Így a tökéletes.
:-)
" Ezzel a megbízói őt is eszközként használják fel, és nem érdekli őket, hogy azt az embert adja a kezükre akiben ő is halálosan beleszeretett és akit az a férfi is szereti."
Ezt a mondatot leegyszerűsítenéd egyszeri, földi halandó szintjére?
Mellesleg, akibe beleszeretett. :)
Puszi! D. J.
Eddig oké?
No már most, a férfi távolról is vigyáz a nőre, óvja, félti..., stb.
Időközben szerelmes lesz belé.
A nő tudja, érzi, van valaki, aki rá vigyáz.... stb.
Idővel ő is szerelmes lesz belé, anélkül, hogy tudná ki ő?
Hogy írjam ezt le?
:-)
Ezt a mondatot leegyszerűsítenéd egyszeri, földi halandó szintjére?
Mellesleg, akibe beleszeretett. :)
Puszi! D. J.