Napsütés és rossz érzések
Látogatók száma: 63
Ma csodálatosan szép, szívet lelket melengető napsütéses időnk volt. Nagyon örültem is volna ennek, ha nem egy szomorú kötelességemnek kellett volna eleget tenni. Két nappal ezelőtt hívott a fiam, hogy egy barátja meghalt, s nem tud hazajönni a temetésre.
Mit tehettem elmentem helyette. A barátok, akik eleve összefogtak az utazáshoz, bevettek a csapatba, és levittek engem is, és vigyáztak rám.
Ezért örök hála nekik.
Ez a barát egy régi haver, mikor még a fiam is ifjoncként méregette az erejét és a lehetőségeit a fiatalok között. Ez a fiú egy roma srác volt.
Emlékszem, egyszer pakoltunk és a bútorok tologatásához kellett segítség, és Ő szó nélkül jött, segített a gyerekemnek. A munka végeztével megterítettem, és mondtam jöhetnek enni. A fiút nagyon meghatotta, hogy neki is a saját asztalunknál terítek helyet.
-Hát ne tessék már ilyen csudát csinálni velem, én még soha nem ettem egy családdal sem együtt, csak a haverral, majd a család után.- szabadkozott.
-Miért ? -kérdeztem
-Tetszik tudni én egy csóró cigány gyerek vagyok, és nem szívesen vesznek sehol, hogy együtt egyenek velem.A haver az más, ő igen.- válaszolta.
-Nálunk meg úgy van a divat, hogy aki dolgozik, az egyszerre eszik azzal, akikkel dolgozik.-mondtam határozottan.
Így történt, hogy jóízűen együtt megebédeltünk, és Ő ezt nekem sokáig emlegette.
A fiam, amikor hazajött mindig meglátogatta, megkereste.
Engem úgy neveltek, hogy nem azt kell nézni, ki milyen származású, eredetű, hanem milyen ember.
Így ma a csodálatos napsütésben álltam ennek a 35 éves fiatalembernek a ravatala, majd a sírja mellett.
Igazi roma temetés volt, ahogy dukál, élő zenével, sok sírással, és mély fájdalommal.
A részvét nyilvánításnál az édesanyja megkérdezte, hogy ki vagyok?
-A fiának a Nándor nevű barátjának az édesanyja, mert a fiú helyett jöttem leróni a kegyeletemet, és együttérzésemet.- válaszoltam.
-Drága nagy Isten, hát eljött, a fia elküldte maga helyett?- kérdezte, mert táviratot küldött neki.
-Engem megkért, jöjjek el helyette is.- mondtam.
-Drága asszonyom, most látom magát először, de a fiam mesélt magáról, magukról, és köszönöm, hogy nem nézték le, és ide is eljött egy ilyen pór néphez.- zokogva borult a vállamra.
Próbáltam vigasztalni, de magam is alig találtam a szavakat, vagy nem is igazán tudom ilyen esetben, mikor ott áll a sírnál még a nagyszülő is, lehet-e vigasztalót, vagy értelmeset mondani.
Nehezen tovább tudtam lépni.
Ez a pór nép, élő zenével, csodálatos koszorúk tömkelegével, mély megrendüléssel, és fájdalommal búcsúztatta a tiszta márvány sírkővel elkészített sírba fektetendő gyermekét.
Nem hazudok, ha azt mondom, hat ember egy jó háromnegyed óráig csak a koszorúkat hordta a sírhoz, de nem ám kis görög koszorút, hanem azt a hatalmas nagy fajtát.Olyan körültekintéssel, hogy szemem szám elállt.
A gyászolók között a férfiaknak italt, a hölgyeknek üdítőket szolgáltak fel, hogy ne legyen senki rosszul, mert pont oda tűzött a nap.
Mi is vittünk nagy koszorút a barátok nevében, de én csináltattam a család nevében is egy kisebbet.
Alig értem haza a temetésről hívott a fiam, hogy jól vagyok-e, mert közben izgult, hogy nehogy rosszul legyek. Mondtam minden rendben. Elmeséltem röviden mi történt, s köszönte, hogy a barátokkal megtettem, amit neki kellett volna, de azt mondta, ha hazajön, elmegyünk a temetőbe majd együtt is.
Csodálatos napsütésben zokogva álltam a nap legszebb delelő idejében.
Emlékére legyen itt az, amit a baráti koszorú szalagja őriz:
Míg éltél szerettünk, míg élünk el nem feledünk.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon megható, Évike!
A legtöbb, amit tehettél. Nagyon jó lenne, ha többen is elolvasnák ezt a kis történetet, mert bizony újra és újra ilyenekre van szükség, hogy ne felejtsük mindannyian eltávozunk egyszer, és akkor nincs különbségtétel.
Köszönöm,
Éva
Szia Évi!
Ez megható volt. Kirázott a hideg ahogy olvastalak. Egy olyan érzést írtál le, ami nekem nagyon fontos.
Üdv,
Pinokkió
-Tanulj meg embernek lenni mindig, s ne itélkezz senki felett soha.
Igyekszem megtartani az intelmét. Üdv Éva
A legtöbb, amit tehettél. Nagyon jó lenne, ha többen is elolvasnák ezt a kis történetet, mert bizony újra és újra ilyenekre van szükség, hogy ne felejtsük mindannyian eltávozunk egyszer, és akkor nincs különbségtétel.
Köszönöm,
Éva
Ez megható volt. Kirázott a hideg ahogy olvastalak. Egy olyan érzést írtál le, ami nekem nagyon fontos.
Üdv,
Pinokkió
Szeretettel: Orsolya
De Gaulle mondta a Down-kóros lánya sírjánál.