Narkotika
2012. január 23. - Látogatók száma: 51
Megsem érdemellek - nyögte ki miközben köpete véresedett.
Még mindig remegett. Teste izzadt, és küzdött az idegen anyaggal ami a véráramba került. Szenvedett.
- Ahj - mondta Isabell, miközben keze közé fogta a rémült Cole arcát.
- Annyira szerettelek, de annyira. Nem tudom elfelejteni a veled töltött egy pillanatomat sem, amikor rám nézel, csókolsz, vagy fogod a kezem.. - köpte a vért.
- Cole! Megmondtam, hogy ez nem megy köztünk.. egy fellángolás féle volt.
- Akkor hát, engedj el - kérte, miközben szíve egyre lassult.
- Micsoda?
- Én le akartam állni, megpróbáltam. Megpróbáltam nélküle élni, de nem sikerült. Amikor nincs anyag, remegek és halálfélelmem van. Fizikai fájdalmat érzek, és és mindent megtennék érte. De nem tudok ellene mit tenni. Te nem szeretsz, ő pedig megöl. Hát akkor érdemes tovább szenvednem? -törölte le könnyeit, amúgy is nedves arcáról Cole, és magában számolta vissza a perceket, amik elválasztják a mennyországtól. Már ha oda kerül. Ami elég valószínűtlen.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam azt, hogy bevalld magadnak. Cole, én is szerettelek, de valahogy elhidegültünk.
- Valahogy el. Egyszer csak éreztem, hogy már nem vagy velem, már nem éreztelek... ahj Isabell...
- mondta volna még, de a szíve egyszercsak leállt. Túl sok az anyag a vérében.
Testének vibrálása megszűnt, szeme lecsukódott, és keze elengedte Isabell kezét.
Cole mély álomba merült. Egyszer talán felkel, és újra belövi magát .........
A cikket írta: SzteeRose
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönjük a bemutatkozó cikkedet és köszöntünk az írok között!
Nem egy vidám történeted, de ugyanúgy a valósághoz tartozik, mint bármi…
Pussz, Tündér
Én ribanc vagyok az lehet ,de nem drogozok.Sok lökött meg hal.
nem tudom sajnálni.