Párkapcsolat
Látogatók száma: 61
Orsi elmúlt huszonsok éves, jól meglett volna egyedül, macskával vagy kanárival...
Párkapcsolat
Orsi elmúlt huszonsok éves, jól meglett volna egyedül, macskával vagy kanárival, de a barátok és a jóakarók nem tudják elviselni, hogy valaki náluk boldogabb legyen. Párkapcsolatban kell élni, ha tetszik, ha nem. Csúnya jelzőket kapnak azok, akik a mindennapos násztáncot inkább kihagynák az életükből. A kockázatokkal és a mellékhatásokkal együtt. Érthetetlen aggodalmak! A kockázat szinte elhanyagolható, hiszen nagyszerű gyógyszereink vannak. A mellékhatás az élet értelme és koronája, a legnagyobb öröm és boldogság, ami abból is látszik, hogy manapság az embereket revolverrel kell rákényszeríteni erre a gyönyörűségre, és alig használ a különadókkal való fenyegetés.
Ismerjük el, hogy Orsi nem volt könnyű eset. Meg aztán nem is egy szépségszalon, csak úgy közönségesen csinos. Nem volt egyéb lehetőség, mint a fácse, amely elég nagy rét ahhoz, hogy a virágszálak és a méhecskék egymásra találjanak. Orsi egyszer csak azon vette észre magát, hogy bizalmas levelezésbe bonyolódott Mr. Tökéletessel. A fácse egymásnak teremtette őket. Nem is volt más probléma, mint hogy Zoltán egy másik városban lakott.
Eldöntötték, hogy Pesten találkoznak, a Deák téri evangélikus templom előtt. Nem a világ legszebb épülete, messziről olyan, mint egy verklis doboz. Hogy belülről milyen, azt nem tudhatja meg senki, mert az ajtókat mindig zárva tartják. Viszont közel van a metró állomás.
Zoltán megírta, hogy a sorsfordító eseményre való tekintettel sötétszürke öltönyt vesz föl, és egy csokor piros szegfűt lóbál a kezében. Orsinak nem volt ellenvetése. Dobogó szívvel szállt ki a metróból, és rámosolygott a pokol kijáratát őrző vasvillás ördögökre.
Hunyorogva nézett körül a napfényben. Egészen elveszett a nagy tömegben, ami most kész szerencse volt. Észrevétlenül megfigyelhette az eddig csak fényképről ismert lovagot. Ott is volt, szinte a templom lépcsőjén, sötétszürke öltöny és piros virág, de – gondolhattam volna, a húsz évvel ezelőtti fényképével igyekezett hódítani! Húsz évvel fiatalabban, és harminc kilóval könnyebben. Hát még a profilja! Csak ezt ne, ez az orr, ez a kétujjnyi homlok –
Mondjuk ki, csúnya és öreg. Ennyit a randevúról, mondta magában Orsi, és már ment is vissza a pokolba, a gonoszul vigyorgó ördögök közé. Tipikus helyzet, és tipikus, hogy én futottam bele. Feltűnhetett volna, hogy túl szép a menyasszony, vagyis a jelen esetben a vőlegény. Tíz esetből tizenegyszer játsszák el ezt az urak, nem tudom, miben reménykednek. Csalnak a fényképpel, aztán kiderül, hogy se autó, se lakás, a pasi igazából nem párkapcsolatot, hanem eltartót keres. Vagy még azt se, egyszerűen csak szórakozik, szédíti azt, aki hagyja magát szédíteni.
Ennyi volt, vége. Orsi, a belső meggyőződése ellenére, megszokásból ült a laptop elé. Mások is vannak a fácsén, azzal is telik az idő.
Az első, amit meglátott a képernyőn, Zoltán üzenete: Végtelenül sajnálom, hogy megvárakoztattalak. Baleset volt az úton, nem komoly, de meg kell várnom a helyszínelést – az se biztos, hogy tovább tudok menni a Mondeóval – este megint jelentkezem. Bocs és még egyszer bocs, és ne haragudj.
Az illúzió meg volt mentve, de – legközelebb piros öltönyt és sötétszürke szegfűt kérek, közölte Orsi, és a képernyő szaporán bólogatott.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Müszélia!
Nekem tetszett ez a kis sziporka. És követni is tudtalak;-) Nem tom mire gondolt Bokor úr?! Talán Dosztojevszkijre emlékeztetted;-)
Üdv,
Pinokkió
Nekem tetszett ez a kis sziporka. És követni is tudtalak;-) Nem tom mire gondolt Bokor úr?! Talán Dosztojevszkijre emlékeztetted;-)
Üdv,
Pinokkió
Az írás alapja sablonos, de vannak benne kifejezetten Önre jellemző szó- és mondatfordulatok, amik feldobják a kevés kis tartalmat. Azt megjegyzem Önnek, hogy olvasás közben, néha a gondolatai az olvasója előtt járnak, és mire az utolérné Önt, Ön már tovább is lép. Kicsit pontosabb kifejtések - több munka - jót tennének az írásának. (Egy ismerős stílust utánoz, ne tegye! Annál Ön jobb!)
Bokor
nem olvastad végig. a pasi ott se volt.
Hát ez az! Nagyon jól megírtad a valóságot. Hát ez így szokott lenni. Én is találkozom nemegyszer, fiatal kori fotókkal hirdető facér fickókkal, majd mellé téve a jelen kor, hát mit mondjak, ugyanez fordítva. :-)