Reggel a parton
Látogatók száma: 61
Játék az élettel...szerelemért
Csak a kinti világ jelenti megnyugvását. Mert Zsuzsa, mióta eszét tudja, mindig a tömegbe menekült, ha nehéznek, kibírhatatlannak érezte, perceit. Ebben hitt. Mindig azt mondta, hogy nem lehet csak a siránkozásba menekülni. Minden könny mögött a következő pillanat mosolya rejlik. Mindig erősnek érezte magát lélekben. Most viszont…
A park csendes volt, a folyó vize szikrázott a reggeli fényben. Emlékezett egy filmre, amelyben a lány a folyóba akarja ölni magát, de egy fiú megmenti, s végül boldogok lesznek. A víz fölé lépett néhány nagyobb kőre, úgy tett, mintha végelkeseredésében imádkozna, aztán, mintha rugaszkodna, hogy bedobja magát. Erősen figyelt, szemeit körbeforgatta anélkül, hogy fejét mozdította volna.
Nem jelentkezett megmentő. Körülötte semmi mozgás.
– Így meghalni sem érdemes –gondolta -ha nem sír senki utánam. Ki is sírhatna? Még nem tettem semmit senki asztalára, nem is mosolyogtam senkire. Rám se sokan az igaz, de én nem is várhatom el . Egyedüli vagyok e világban. Mint egy magányos utas„ A víz csendjét vadlibák szárnycsapkodása verte fel. Elmosolyodott. „ Magányos vadliba vagyok „ A nagy kőről kilépett a partra. „Ha már úgy sem akar senki megmenteni…”
– Látod? Mit tettél?
A hang irányába nézett meglepetten.
A fiú éppen öltözködni kezdett.
– Mindent elrontottál!
– Bocsánat! – hebegte. – Mit rontottam el?
– Hát mit? A megmentésedet. – felhúzta nadrágját, s szíjkötés közben a lányhoz lépett. – Mert én azt reméltem, hogy te öngyilkos akarsz lenni.
– Miért lennék öngyilkos?
– Azon nem is gondolkoztam. A „miért” éppenséggel most nem is fontos. Elég az, hogy mindent elrontottál.
– Ne haragudj, kedves…
– Béla vagyok!
– Én Zsuzsa! Örvendek!
– Nem kevésbé!
– Nos -folytatta a lány, s a fiú szemébe nézett -mit rontottam el?
– Hát, mit? Megakartalak menteni. Azt hittem, amikor láttalak kilépni a köre, hogy itt az alkalom. Be fogsz ugrani. Már drukkoltam is neked magamban: „Ugorj be! Ugorj be! Gyorsan levetkőztem, hogy…
– Megmentsél, ha esetleg mégis beugrok? – elnevette magát. – Hogy neked éppen hol járhatott az eszed?
– Miért? Ez egy jó alkalom lett volna, hogy megismerkedjünk. Mint abban a filmben, ahol…
-… egy fiú megmenti a lányt aki öngyilkos akar lenni… láttam…
– Na! … Most meg állunk itt, mint két idegen!
Zsuzsa leült egy fűzfacsutakra.
– Nem szerettem! Mármint azt a filmet. Tulajdonképpen be kell vallanom neked valamit. – A fiú szemébe nézett. Béla én tulajdonképpen tényleg bele akartam ugrani a vízbe.
Béla égő tekintettel nézett a lányra.
– Tehát mégis öngyilkos akartál lenni!
– Dehogy akartam! – mondta Zsuzsa nevetve. Azt reméltem titokban, hogy valaki majd ki fog menteni. De hát… nem láttalak sehol.
– Te buta, hát nem akartam előtted levetkőzni. Mégis az hogy nézett volna ki?
– Igazad van -hagyta helyben a lány.
Egy keveset hallgattak. Zsuzsa lassan lecsúszott a tuskóról a fűben elheverő Béla mellé. A fiú is höngörödött egyet feléje. Elfogyott a tér közöttük.
Nézték egymást, miközben megszűnni látszott körülöttük az idő.
– Szikrázik a szemed -rebegte a lány. Zölden szikrázik, mint a smaragd.
– Neked pozsgás az arcod – súgta a fiú.-Pozsgás, mint egy rózsa. – Közeledett, arcuk majdnem összeért. Zsuzsa elkapta fejét.
– Szóval meg akartál menteni! – kérdezte hangjában kislányos huncutsággal.
– Meg! Közeledett, hogy megölelje a lányt a lányt, de az egy ügyes mozdulattal, már is lábon volt.
– Akkor ments meg! – kiáltotta nevetve, s szaladt a folyó felé. Egy ugrással a nagy köre pattant, majd csobbant fölötte a víz.
Béla dermedten felugrott.
– Te buta! – kiáltotta a lány felé! – Le sem vagyok vetkőzve!
A lány átadta magát a sodrásnak. Még csak nem is mozdult. haladt az árral.
Tíz méterrel lentebb ruhás alak ugrott a vízbe. Néhány karcsapással a Zsuzsa mellé úszott, majd víz fölé emelte a lányt. Lassan kinyitotta szemét.
– Te?…
– Tamás vagyok!- mondta a fiú.
A cikket írta: Gyuri
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tetszett a történeted! :-)
Üdv!
Csilla
"Elhalászott szerelem" lehetett volna a címe;-)
Precíz kis mese volt. Nagy tanulsággal...
Tetszett:-)
Üdv,
Pinokkió
Nagyon aranyos a történet, tetszik! :)
Üdv.:
Ada
Aranyos a történet, s így van valóban. Akire várunk az nem, de helyette mást megtalálhatunk. Én nem vagyok öngyilkos féle, s nem is foglalkoztat a gondolat soha. Igaz én gyáva menekülésnek tartom ezt, s én szembenéző típus vagyok. Merészen szembe néző, aki nem ijed meg az árnyékától, s a megoldást hajszolja. Üdv Éva.
Tíz métert futni is lehet. Béla nem mondta meg az igazi nevét, csak amikor megmentette, vagy volt ott még egy fiú. :-)
Akkor is tetszett. :-)
Pussz,
Éva