Szerelem kánikula idején

Látogatók száma: 23

Szerelem kánikula idején

Elviselhetetlen a meleg. A kilincsek és az egyéb fémtárgyak megolvadnak; réz, bronz és alumínium folyik a szőnyegen. A függönyök még jól tartják magukat. Talán élvezik is, hogy nem két keskeny sáv látszik belőlük az ablak két oldalán. Feketén terpeszkednek, és világítanak rajtuk a nagy, bordó virágok. Nem kellett volna megvenni, de akkor is nagyon meleg volt, és Zsuzsa fejében rendszertelenül kavarogtak a gondolatok. A fekete jó lesz, mert sötét. A virág szép. Mindenki ezt mondja, akkor biztosan igaz. Ki gondolta volna, hogy ennyire szörnyű a karnison?

Egyébként megfelel a célnak. Nem lehet kilátni rajta. Tudjuk, hogy ott kint mi van. Egy nagy sárga ház – nem, nem az, amire gondolsz, de majdnem. Valami baj lehet azokkal az emberekkel, akik bútort, létrát, vödröt, jukkapálmát, kutyát és gyereket tárolnak az erkélyeken.

A sárga ház elé egy sor bokrot ültettek, hogy legyen már valami zöld is a kertben. A bokrokat kéthetente tövig vágja vissza a kertész, nehogy már valami zöld is legyen a kertben. Az Ő kedvence a beton, azt nem kell sem gyomlálni, sem locsolni. A növények kiszámíthatatlanul burjánzanak, és tönkreteszik a harmóniát.

A szörnyű függönyön be sem lehet látni, ami még jobb. Zsuzsának nem volt kedve a napvilághoz. Mindenfélét megvilágít, amit nem kellene. Fölfedi a kredencben gondosan elrejtett csontvázakat. Ezt persze nem kell szó szerint érteni. A mai kredencekben olyan iszonyú dolgok rejtőznek, amelyekhez képest a csontváz kívánatos, mint egy hamvas őszibarack.

Mmm, gondolta Zsuzsa, egy jéghideg őszibarack. Sárgadinnye, vagy akármi, ami gömbölyű. De ahhoz keresztül kellene vágni az utcán, ahol áll a levegő, és olyan sűrű, hogy vágni lehet. Egészen szokatlan képzavar.

Ebben a pillanatban valaki zörögni kezdett a zár körül. Különböző kulcsokat próbált bele, az egyiket a másik után. Vagy egyszerre; a lármából ítélve ez is lehetséges. Aztán feladta az egyoldalú küzdelmet, és ráfeküdt a csengőre. Minden csengő hangja bántóan éles, ezt azért csinálják, hogy az emberek azonnal pattanjanak fel a helyükről, és mindent dobjanak el, ami a kezükben van, mert semmi sem lehet annyira fontos, mint amit a mindenkori csengőnyomogató akar. Többnyire a rohadt kis szórólapjait akarja elhelyezni a postaládában. Bedobhatná egyenesen a kukába is, de nem teszi. Van önbecsülése. Akinek nincs, az ne szórólapozzon, hanem keressen magának egy rendes munkahelyet.

Zsuzsa halványan elmosolyodott. Nem véletlenül cseréltettem ki a zárat! Tudtam, hogy mielőbb teszi a tiszteletét. Talán eszébe jutott, hogy mégiscsak jogtalanul tartottam meg a tejeslábost, és most vette magának a fáradságot, hogy eljöjjön érte. Mindenre képes, ha azt reméli, hogy elvihet még egy fazekat, vagy akármit, ami nekem majd nagyon hiányzik.

És valahányszor nagyon hiányzik, rá gondolok, könnyek szöknek a szemembe, és mélyen megbánom, amiért kiadtam az útját. Még hozzá durván kiadtam. Szinte semmiért. Csak mert kiderült, hogy van egy barátnője. Legalább egy. A pontos adatok nem érdekelnek, nem vagyok én német statisztikus.

Hiszen ha tudnám, hogy csak a lábost vagy a mákdarálót akarja, kihajítanám az ablakom. És még egy baltát is. Nem, baltát inkább ne, mert undorodom a vér látványától. Azonkívül nincs is favágó fegyverem. A fűtéshez való anyag csövön érkezik, a hűtéshez való sehogy.

Persze, hogy csak a Balázska lehet a csengető majom, előbb a kulcsokkal próbálkozott, most pedig nyomja, mint a süket. Mit gondol? Ha be akarnám engedni, már régen beengedtem volna; de már sokszor volt bent, és sokkal beljebb, mint az jól esett. Mint minden kapcsolatnak, a házasságnak is csak az eleje a vonzó. Te az enyém, Én a tied. Falvédő szöveg, a legrosszabbak közül. Még csak az kellene, hogy igazi legyen. A lila köd elmúlik, aztán itt maradunk egymásnak. És egyre világosabban látjuk a kapitális ostobaságot, amit minden rá- és lebeszélés ellenére elkövettünk.

Egymást is látjuk, amilyennek kiformált a McDonalds.

Mindegy Balázska, a Sirius csillag már eléggé elrontotta a napomat, semmi szükség arra, hogy még Te is… Bölcs óvintézkedés volt, hogy már reggel kikapcsoltam a telefont.

Tudom, hogy otthon vagy, sziszegte ugyanekkor Balázs, mindig csak az érdekelt, hogy neked mi jó, úgy akartad berendezni az életedet, hogy mindenki körülötted keringjen, mint a Hold a Nap körül… Pontosabban a Nap… vagy a Föld… Nem tudom, de azt mondják, hogy ezek egymás körül keringenek. Fenébe is, nagyon meleg van! Semmi kedvem gondolkodni. Mi vagyok Én, csillagász? Nagy hibát követtem el, amikor ezt a Zsuzsát fogtam be a távcsövemmel. Közönséges parasztlány, felköltözött Pestre, farmerra cserélte a sok tarka szoknyáját, de azért csak paraszt maradt. Buta tyúk. Liba. Én hülye, azt képzeltem, lelki finomságból… Hol itt a finomság, hol van a lélek? Kikerüli a konfliktust, oldja meg más a problémákat. Ez nem finomság, hanem mit tudom Én, lustaság vagy közöny. Miért kellett ezt a nőt választanom?

De mindegy, arra jó volt, hogy összeszedjem a maradék eszemet. Még egyszer nem lépek bele ugyanabba a lekvárba, azt elhiheted.

A csengő nem válaszolt, nem is tudott, mert hiszen nyomták.

Nagy sokára Balázs fejében is kigyulladt a lámpás. Nem akar beengedni a liba! Esetleg az is lehet, hogy nincs itthon. Kicseréltette a zárat naná, ez volt az első dolga, a második meg az, hogy fogjon magának egy újabb majmot. Olyat, akit lehet ugráltatni. Édes szívem, hozd ide! Csináld ezt vagy azt! Na ugye, hogy megint nekem volt igazam?

Hát nem, Zsuzsikám. Folytasd ezt valaki mással. Én már megtaláltam a megoldást. Neked is hasonló jókat.

Balázs végre elengedte a csengőt. Búcsúzóul jól belerúgott az ajtóba, és beült a forró bádogdobozba, amit más évszakokban autónak neveznek.

Hála égnek, sóhajtott fel Zsuzsa, nincs ennek jó esze, hiszen két értelmes mondatot nem lehet kinyögni ebben a kánikulában.

Még egy sóhaj, és Zsuzsa kibányászta a telefont a táskája mélyéről. Van egy nyugodt negyedórám, amíg a Balázska nem ér haza… Haza? Sohasem lesz egy rendes lakása. Minek, ha mindig akad valaki, aki befogadja, egészen önzetlenül? Mint ahogy Én is. Mert neki átmeneti nehézségei voltak. Sosem fog kivergődni az átmenetből. Még szerencse, hogy aláírattam vele egy bizonyos papírt. Most Én csengethettem volna itt hiába, éjjel meg alhatnék a Mautner szállón. Meg is mondom a barátnőjének, ha ugyan még nem késő, hogy nagyon vigyázzon. Miért haragudnék a Tímeára? Igazából szövetségesek vagyunk, közösek az érdekeink.

A telefon kicsengett valahol, a virtuális vonal, vagy a rádióhullámok másik végén, de semmi sem történt. Egyáltalán lehet azt mondani, hogy a rádióhullámok végén? Ilyen melegben feltétlenül. Ilyenkor a rádióhullámok a mobil előlapja mögött kezdődnek, és pontosan ott érnek véget, ahol Tímea csak ránéz a készülékre, és megállapítja. Fogalmam sincs, hogy ki ez, de nem a Balázs. Azt mondta, hogy ne is várjam este 8 előtt; és ez nagyon jó, mert nekem is szükségem van néhány szabad órára. Minden állandó kapcsolatban az a legszebb, amikor egy időre megszakad. Nem örökre, csak annyira, hogy annál jobban lehessen értékelni, amikor ismét igen… vagy ismét nem, a dolog éppen annyira relatív, mint az e = mc2… vagy mc3… ebben a hőgutában olyan nehéz a fejem, wie ein Stein.

Zsuzsa csalódottan ismételte meg a hívást. Mi az, hogy Tímea nincs otthon? Hová ment egyedül? Mi lesz később, ha már most ennyire nem hiányzik a kis Balázs?

Alszik a széken a darázs… vagy a garázs. Esetleg valami egészen más, de nem számít, az érettségit mindenki csak egyszer adja elő, és már ezért is sokkal értékesebb a házasságnál. Ja, hogy nem is lehet bukni? Nem vehetjük figyelembe a kisebb malőröket, amikor éppen azon vagyunk, hogy megfogalmazzuk a filozófiai igazságokat.

Ki ez az idióta, aki vasárnap délután telefonál? – tette fel Tímea a költői kérdést, nem elég, hogy tragikusan meleg van, valaki éppen az Én életteremben akarja megváltani a világot?

Zsuzsa megunta, és visszaállította a telefont off-ra, aminél jobbat egyetlen kézi zaklató készülékkel sem lehet tenni. Mi legyen most? Egy fagylalt és egy zuhany? Vagy egy zuhany és egy fagylalt?

Végre abbahagyta, állapította meg Tímea, és a fotelra mosolygott. A fotel azonban nem volt üres, sőt teljesen kitöltötte Vászka, az orosz programozó. Milyen jó, hogy ezt ma már az egyetemen tanítják! Régen az emberek össze-vissza programoztak, strandról a sörözőbe, sörözőből a diszkóba, és az egészben nem volt semmi rendszer. Egészen más egy diplomás programozó! Műveltség és rendszer, ez a kettő hiányzott anyáink életéből. Össze-vissza programoztak, aztán csodálkoztak, amikor megszülettünk.

Nu ladno, mondta elégedetten Vászka, szaszaty ili jebatszja?

Milyen szép. A Puskin nyelve és a Lermontové.