újabb események régebbi események további események
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Valóság -3-

2012. január 26. - Látogatók száma: 74

Mindennapi történet szenvedésről, ármányról. Nem kell szappanopera, a téma valóban itt hever előttünk.

Judit egészen a látogatás végéig maradt. Valahogy elrepült az idő. Hanna meglepően vidám és magával ragadó teremtésnek bizonyult és az apja is egészen kedves. Minden olyan természetes volt, és már nem volt szemernyi félszegség a nőben. Kellemes melegség járta át, örült, hogy nem történt nagyobb baj. Így kellemes érzésekkel ment vissza saját ágyába, hogy pihenjen, mert fejfájása újra jelentkezett. Orvos lévén, végül is tudta mivel jár egy agyrázkódás, csak utált gyengének mutatkozni. Bebújt a takaró alá és egyre csak visszatért tekintete a gyűrűre. János valahogy most oly távolinak tűnt, mint még soha. Az a gyűrű tőle van egyáltalán? Mintha ezer évvel ezelőtt húzta volna fel az ujjára. Rá kellett döbbennie, hogy ez a kapcsolat csak egy jelentéktelen valami. A mai kis családias idill teljesen kitöltötte egész lényét. Ráadásul meglepődött, hisz Hanna egyáltalán nem látszott bánatosnak, pedig anyja gyakorlatilag elhagyta őt. Kutatóorvos és valahol a világ legeldugottabb zugaiban hajszolja az álmait. Időnként hazalátogat, akkor eltöltenek együtt egy-két hónapot, de aztán mindig visszamegy. László sem bánkódik emiatt. Úgy beszél a gyerek anyjáról, mintha testvérek vagy rokonok lennének. Barátian. Ami a legérdekesebb fordulat viszont, és ez nem fért Judit fejébe, hogy László egy szemspecialista. Milyen hihetetlen is a sors! Talán valahogyan segíthetne Misin? Bizonyára, de nem ingyen. Az nem lenne fer. A műtét ára adott, akármit is tesz. Nekik pedig nincsenek millióik. Ezzel el is vetette az ötletet és elaludt.

Másnap még benntartották megfigyelésre, és jót is tett a pihenés, közben értesítette az egyetemet, hogy kórházban van, aztán délután meglepetés érte. Misi botorkált be a folyosóról. Egy nővér kísérte őt. A testvére meglehetősen izgatott volt, de Judit nagyon örült neki. Gyorsan át is ölelte őt.
- Annyira örülök, hogy bejöttél hozzám! - suttogta meghatottan Judit.
- Muszáj beszélnünk. - ült le végül Misi és a hang irányába fordult. A nő feszültséget látott arcán, rögtön aggódni kezdett.
- Baj van? - kérdezte gyorsan.
- Nem baj, de mindenképp tudni akarom, hogy mit szeretnél kezdeni a pénzzel. - Judit nagyokat pislogott.
- Milyen pénzzel? - kérdezte.
- Az örökséggel.
- Várj csak.. miféle örökséggel? - értetlenkedett a nő.
- Azt ne mondd, hogy Jánosod nem adta át az üzenetet! - mordult Misi.
- Milyen üzenetet? Mondd már! - könyörgött Judit.
- Az apánk egy hete meghalt. Kanadában élt a feleségével. Vagyis az asszonnyal, akivel összeházasodott anya halála után. Az a szemét egy egész vállalatot felépített, mi meg itt nyomorogtunk! Mi vagyunk az egyetlen egyenesági leszármazottjai, mindent mi öröklünk. Az ügyvéd tegnap keresett. Hívtalak az egyetemen is, de János azt mondta, hogy nem tudja hol vagy. Minek van neked telefonod, ha nem használod?
- Misi, baleset ért! Nincs nálam a mobil. - csóválta feddőn a fejét Judit, de megrázta ez a hír. Az apja, aki elhagyta őket megnősült és egy vagyont halmozott fel. Gyomra görcsbe rándult. Most, hogy hallott apjáról elmerült kicsit az emlékeiben. Az az apa, aki elhagyta őket, aki valaha talán szerette őt, most végleg elment. Negyven éve egyetlen jelet sem adott magáról.
- Igen tudom és ezt is csak onnan, hogy a főnököd keresett otthon. Aztán visszahívott, hogy itt vagy!
- Nem mondta János? - tért magához Judit a gondolataiból.
- Nem beszélünk, tudod jól. - vágta rá Misi. Judit meg automatikusan testvére keze után nyúlt és megszorította.
- Sajnálom, hogy nem értesítettelek. Kicsit még szétszórt vagyok az agyrázkódástól, de holnap már hazamegyek. - Judit érezte, ahogyan testvére ujjai vándorútra indulnak. Kitapogatta a gyűrűt, majd felnyögött.
- Ez új szerzemény? - kérdezte gyanakvóan.
- Igen. János megkérte a kezem. - válaszolt Judit, de gondolatai egyre csak apján jártak.
- A baleset előtt, vagy az örökség híre után? - a nő erre megütközött.
- Misi, hogy gondolhatsz róla ilyet?
- Neked nem fura, hogy a betegágyon máris lerohan egy gyűrűvel?
- Nem, már évek óta együtt vagyunk... miért lenne fura...
- Hiába van jó szemed, nem látsz az orrodnál tovább! - sóhajtott nagyot Misi.
- Ne kezdjük előröl. János nem olyan! - csóválta meg a fejét a nő és felállt. - Inkább mondd el mennyi az örökség és aztán eldöntjük, mi legyen vele.
- Úgy első becslésre kb egy millió fejenként. - válaszolt Misi.
- Nahát! - ült le Judit az ágyra. - Egy millió forint elég lesz a műtétedre.
- Egy millió dollár. - javította ki Misi nővérét. - Ennyiért már érdemes megnősülni, nem igaz? - Judit elnémult. Tényleg érdemes. Gyomrát ismét elszorította a kétely. Öccse vádjai nem hagyták hidegen, sem apja halálhíre. Akkor sem, ha semmi alapja sincs egyik érzésnek sem. A sajnálatnak és a bizalmatlanságnak magvai azonban kicsíráztak lelkében. Vajon János ezért erőltette rá a gyűrűt? Érdekből? Hogyan bizonyosodhatna meg erről? Egy millió dollár... így már minden más.

folyt. köv.

kép:net

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. április 8. 15:20

megtekintés Válasz erre: Szabó Katalin - 2012. április 5. 20:48

Jó elbeszélő vagy!

Köszönöm, bár nem ez életem legjobbja, azért igyekszem színesen festeni. :) Köszönöm hogy olvastál. Üdv:Ailet
2012. április 5. 20:48
Jó elbeszélő vagy!
2012. február 17. 22:39

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 17. 11:05

Most fogja elkövetni a hibát azzal, hogy elkezd kételkedni... ezt nevezik ármánykodásnak, amikor puszta jóakaratból beletesszük a bogarat a fülébe... :-)

Na majd meglátjuk! :-)

Lesz még kétely és ármány, de nem úgy ahogy gondolod. :) Az utolsó kör következik. (csak legyen energiám rá... meg időm)
2012. február 17. 22:37

megtekintés Válasz erre: Maggie - 2012. február 17. 09:33

Ő az én saját külön bejáratú sziszám:)

Nagyon cuki! Szeretem a macsekokat! Mi a neve? Szisza? :)
2012. február 17. 11:05
Most fogja elkövetni a hibát azzal, hogy elkezd kételkedni... ezt nevezik ármánykodásnak, amikor puszta jóakaratból beletesszük a bogarat a fülébe... :-)

Na majd meglátjuk! :-)
2012. február 17. 09:33

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. február 3. 21:14

Köszi, a forralt bor talán többet segít majd, mint a gyógyszer... :)) (szép a macs ott a képen :))

Ő az én saját külön bejáratú sziszám:)
2012. február 3. 21:14

megtekintés Válasz erre: Maggie - 2012. február 3. 13:11

Jobbulást, nem sürgetni akartalak:)

Köszi, a forralt bor talán többet segít majd, mint a gyógyszer... :)) (szép a macs ott a képen :))
2012. február 3. 13:11

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. február 3. 09:57

De igen, csak meg kell írni még :) Talán hétvégén lesz időm rá. Meg betegeskedem kicsit.... bocsi. :)

Jobbulást, nem sürgetni akartalak:)
2012. február 3. 09:57

megtekintés Válasz erre: Maggie - 2012. február 3. 09:39

Nem lesz folytatása?

De igen, csak meg kell írni még :) Talán hétvégén lesz időm rá. Meg betegeskedem kicsit.... bocsi. :)
2012. február 3. 09:39
Nem lesz folytatása?
2012. január 28. 09:57

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 27. 22:08

Hát, a teljes még várat magára, de addig is lapokat írok… :)

Olyan hosszú az élet, még annyi minden várhat ránk... :)
2012. január 27. 22:08

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 27. 20:54

Hm... majd elolvaslak :) biztos lehetsz benne! (bár ez nem az én történetem, csak feldolgozok egy megtörtént esetet)

Hát, a teljes még várat magára, de addig is lapokat írok… :)
2012. január 27. 21:04

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. január 27. 14:07

Juj de izgi! :)

L.

Csupán csak az élet írta, én képernyőre vetem, kicsit kiszínezem: érzéseket próbálok hozzáadni. Köszi! :)
2012. január 27. 20:54

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 27. 13:51

Talán egyszer majd én is megírom az igaz történetemet. :))

Hm... majd elolvaslak :) biztos lehetsz benne! (bár ez nem az én történetem, csak feldolgozok egy megtörtént esetet)
2012. január 27. 14:07
Juj de izgi! :)

L.
2012. január 27. 13:51

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 27. 12:47

Az élet ilyen, a legjobb történeteket a sors (DI) produkálja. Gyakran szórakozik velünk, talán mert vicces kedvében van... :)

PuSziVirág!
A

Talán egyszer majd én is megírom az igaz történetemet. :))
2012. január 27. 12:47

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 26. 22:14

Fokozódnak az izgalmak, nagyon jó így!!!

Puszi!

Az élet ilyen, a legjobb történeteket a sors (DI) produkálja. Gyakran szórakozik velünk, talán mert vicces kedvében van... :)

PuSziVirág!
A
2012. január 26. 22:14
Fokozódnak az izgalmak, nagyon jó így!!!

Puszi!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: