újabb események régebbi események további események
19:40
Virág új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:19
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:17
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:09
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:05
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:02
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:00
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:55
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:49
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:24
Tündér egy új programot töltött fel
09:19
Tündér egy új programot töltött fel
09:16
Tündér egy új programot töltött fel
09:12
Tündér egy új programot töltött fel
09:06
Tündér egy új programot töltött fel
08:57
Tündér egy új programot töltött fel
08:54
Tündér egy új programot töltött fel

Valóság - 4-

2012. február 4. - Látogatók száma: 60

Mindennapi történet szenvedésről, ármányról. Nem kell szappanopera, a téma valóban itt hever előttünk.

Judit újra meglátogatta a kislányt, vele töltötte a napot és közben egyre csak azon gondolkodott, hogyan tovább. János talán tényleg az örökség miatt kérte meg ilyen viharosan a kezét? Vagy vak véletlen? Ezzel szemben László sem hagyta nyugodni. Tetszett neki a fickó, nem is tagadta, meg aztán valahogyan fel kellene tennie neki a nagy kérdést is, Misi műtétéről. Ha már így összehozta őket a sors.
Másnap reggel János jött érte, hogy hazavigye, Judit pedig idegesen tervezgette magában mondanivalóját. Nem tudta félretenni többé kétségeit. Most muszáj volt tudnia, hányadán is állnak. Fel is öltözött hát és menetre készen várt Jánosra. Legszívesebben azonnal nekiszegezte volna a kérdést, de még várt vele. Nem itt a kórházban fogja kérdőre vonni. Majd otthon. Aztán a kocsiban ülve egyre csak hallgatta a férfit, hogyan tervezgeti az esküvőjüket és elfogyott a türelme.
- János! Miért nem szóltál nekem az örökségről előbb? - bukott ki belőle egy szuszra. A férfi egy röpke hallgatás után lassított. Megállt a pirosnál és a nőre nézett. Most is az ártatlan barna bociszemek néztek rá, amivel mindig megnyugtatta őt.
- Nem akartalak felzaklatni - Judit ettől máris zaklatott lett.
- Úgy véled, hogy ez hátrányt okozott volna az enyhe agyrázkódásom gyógyulásában? - húzta fel a szemöldökét a nő.
- Akkor még nem tudtam, hogy milyen súlyos a sérülésed - János higgadt volt, mint mindig, de Judit nem. Pontosan érezte, hogy a férfi minden szava kiszámított, hisz volt ideje kigondolni, mit is mondjon és Judit azt is tudta, hogy remek előadó. Meggyőző hitelességgel képes akár valótlanságokat is elhitetni. A hallgatóival gyakran játszott ilyet.
- Értem. Akkor amint megtudom mennyi is pontosan amit örököltem, megbeszélek egy időpontot a szemspecialistával, hogy Misi végre visszakaphassa a látását. - Judit csak remélni merte, hogy Jánosnak fogalma sincs mennyi az összeg. A férfi ujjai elfehéredtek a kormányon. Judit fél szemmel figyelte a reakcióját és az szöges ellentétben volt a szavaival. Az agyában a vészcsengők szinte már visítottak.
- Persze, Misi a legfontosabb - János válasza nem lepte meg a nőt, még a hangsúlya is ugyanolyan együtt érző volt, mint szokott, de a teste nem hazudott. Judit addig ütötte a vasat, míg meleg.
- Végre oly sok év sötétség után megláthat minket! Milyen szép lesz és az utókezelések is pénzbe kerülnek. Aztán ha összeházasodunk, majd odaköltözünk hozzád. Úgy is szép nagy lakásod van. Mind elférünk - János nem válaszolt azonnal. Csak vezetett tovább, aztán a következő sarkon befordult.
- Nem tudom jó ötlet e. Misi, tudod hogy nem kedvel engem.
- Majd megszeret, hisz a férjem leszel. Egyébként meg majd a nászúton megbarátkoztok. Hová szeretnél menni? Majd arra is szakítunk egy kis időt a műtét után. Ha marad valami. - Judit nyugalmat erőltetett magára és hátradőlt, bár a feszültségtől remegett a gyomra. Valahogy ki kellett szednie az igazat a férfiból, ezért hát kénytelen volt kicsit hazudni. - Misi első kalkulációja szerint az örökség úgy fejenként egymillió. Ha összerakjuk, éppen elég lesz a műtétre. A nászutat meg úgyis közösen fizetjük majd. - János csak nyugodtan vezetett tovább, majd egy újabb lámpa következett. Judit látta, hogy már sárga és nem fognak átjutni, de a férfi nem fékezett. - János! Piros! - csattant a nő, mire végre a férfi a fékbe taposott. - Mi van veled? - nézett a nő vádlón a férfire.
- Sajnálom, elgondolkodtam - Judit azonban hiába kereste a férfi tekintetét, az rá sem nézett többet. Egészen hazáig nem szóltak egy szót sem, Judit egyre csak forgatta az ujján a gyűrűt. Amikor megálltak a ház előtt, a nő mély levegőt vett.
- Csodálatos férfi vagy, feleségül veszel, segítesz a vak testvérem gyógyulásában és majd a lábadozásban is, időt sem pénzt nem kímélve... - itt Judit elakadt. Nem tudta hogyan mondja meg, hogy nem akar a felesége lenni. Bizonytalan volt, már nem bízott a férfiben egyáltalán. Szomorú lett ettől, mert mégis csak éveken át együtt voltak és mégsem ismerte eléggé Jánost. Csak voltak.
- Judit, lehet, hogy elhamarkodtam a döntést - a férfi halkan beszélt, de a nő tisztán értett mindent. Mintha mázsás súlytól szabadult volna meg. Felnézett és a férfi arcát fürkészte. Nem haragudott rá, csak egyszerűen sajnálta. A haszon, amit várt, arra sarkallta, hogy megkérje a kezét, de ez nem a helyes út. Judit lehúzta a gyűrűt az ujjáról és a férfi felé nyújtotta.
- Ez egyértelmű. Ha nem öröklök, sosem derül ki milyen is vagy igazából.
- Judit... - kezdte volna a férfi, de a nő csak a fejét rázta.
- Igaza volt Misinek. Csak azért nem vállaltál fel előbb, mert nem a megfelelő anyagiakkal rendelkezem. Ugye?
- Nézd Judit nekem szükségem van...
- Nem kell magyarázkodnod - vágta el a szóáradatot a nő, feleslegesnek tartotta. Előtte leszerepelt ez a férfi. Csalódott. Fájt is neki, hogy évek óta mindent megtett érte és neki mégis fontosabb a vagyon. Kinézett az ablakon és eszébe jutottak a barátai, az igaziak, akik gyűjtögettek nekik, Misinek, bár egyik sem farzsebből vágta ki a pénzt, mégis adtak volna. Könny gyűlt a szemében. Ki is gördültek szép sorban. - Többet örököltem, mint gondolnád. De nem mennék hozzád semmiért sem. Így nem. Ég veled! - ezzel a nő kiszállt az autóból és vissza sem nézve beszaladt a házba. A lépcsők, melyekkel egyre távolabb került a múltjától nem tudta hová is viszik majd, de remélte, hogy a könnyek kimossák belőle a keserűséget. Éveket töltött egy olyan férfi mellett, aki nem is szereti igazán. Mit is várt? Mire számított, amikor annyi apró jel mutatott az anyagiasságára? A lakása, a viták Misivel, a ragaszkodása a kis szokásaihoz, melyek mind a pénzhez kötődtek. Még egy szál virágot sem kapott tőle soha. Hát ezért volt minden. Ennyi volt. Vége egy szakasznak az életében.

folyt. köv.

A cikket írta: Ailet

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 5. 14:04

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 5. 11:34

Hát igen, itt hever előttünk a téma, mint ahogy a bevezetődben írod. Megtapasztaljuk. Ez a jobbik eset, amikor a nő végére jár a dolognak és véget vet ennek.
Azért is tetszett ez a rész, mert sok hasonlóságot fedeztem fel bizonyos kérdésekben, ami az életünket behálózza, rossz irányba viheti. Megtette azt, amit sokan nem... megszakította a kapcsolatot. Jól tette! :-)

Szia Éva! Igen, meg merte tenni és nem is marad el a jutalom, mint ahogyan egyébként sem, csak bízni kell. Épp ezért írom le ezt az élethelyzetet, mert nagyon pozitív példa! A cselekmény alapjaiban való igaz, de a részleteket én kreáltam. Tehát ilyen is van! :)))

Pusz:Ailet
2012. február 5. 11:34
Hát igen, itt hever előttünk a téma, mint ahogy a bevezetődben írod. Megtapasztaljuk. Ez a jobbik eset, amikor a nő végére jár a dolognak és véget vet ennek.
Azért is tetszett ez a rész, mert sok hasonlóságot fedeztem fel bizonyos kérdésekben, ami az életünket behálózza, rossz irányba viheti. Megtette azt, amit sokan nem... megszakította a kapcsolatot. Jól tette! :-)
2012. február 5. 11:01

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. február 5. 09:22

Nagyon jó! :)

Pusz,
L.

Köszi, Pusz: A.
2012. február 5. 09:22
Nagyon jó! :)

Pusz,
L.
2012. február 4. 23:14

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. február 4. 22:19

Köszi, itt már elengedhettem kicsit a fantáziámat, mert a tény volt csak biztos az eredeti történetben, hogy szakítottak a pénz miatt.

Puszivirág!
A

A férfi reakcióinak a leírása tetszett a legjobban, ahogy a kormányt szorítja meg ilyenek. Na ja, vezetés! :)
2012. február 4. 22:25

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. február 4. 22:14

Szia Ailet!

Ez a rész nekem is nagyon tetszett!
Szinte szorítottam Juditnak, hogy járjon túl az eszén, és na hagyja magát kihasználni.

Pussz, Tündér

Köszönöm Tündér!
Pusz:A
2012. február 4. 22:19

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. február 4. 21:46

Szia A!

Eddig ez volt a legjobb rész!

Pussz, V

Köszi, itt már elengedhettem kicsit a fantáziámat, mert a tény volt csak biztos az eredeti történetben, hogy szakítottak a pénz miatt.

Puszivirág!
A
2012. február 4. 22:14
Szia Ailet!

Ez a rész nekem is nagyon tetszett!
Szinte szorítottam Juditnak, hogy járjon túl az eszén, és na hagyja magát kihasználni.

Pussz, Tündér
2012. február 4. 22:05
Azért mert:
A párbeszéd a kocsiban nagyon tetszett, ahogy csőbe húzta, mert okos nő, és itt nagyon kijött. Jobb volt mint a többi az apró részletek miatt.
2012. február 4. 21:46
Szia A!

Eddig ez volt a legjobb rész!

Pussz, V
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: