újabb események régebbi események további események
15:39
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
14:01
zsoltne.eva módosította a cikkét
11:31
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:12
zsoltne.eva új cikket töltött fel
01:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:54
Wivien új bejegyzést írt a vendégkönyvbe
23:51
Wivien regisztrált a weboldalra
14:34
Gaya új cikket töltött fel
13:12
Ilona módosította a cikkét
13:11
Ilona új cikket töltött fel
09:42
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:55
Arnold91 válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére

Valóság - 5 -

2012. március 3. - Látogatók száma: 67

Mindennapi történet szenvedésről, ármányról. Nem kell szappanopera, a téma valóban itt hever előttünk.

Juditnak ideje sem volt igazán kiborulni, mert Misi elhadarta amit akart és a nő leroskadt a fotelba. Öccse is leült, aztán hallgattak egy sort. Feladat volt bőven az örökséggel, ráadásnak itt van János, akiben csalódott. Igazán nem tört össze, de a csalódás fájt, hogy másnak látta eddig a férfit. Most rá kellett jönnie hát, hogy azért nem vállalta fel János a kapcsolatukat, mert nem volt pénze. Na most akkor így se kelljen! Végül Judit elmesélte öccsének a történteket. Arra számított, hogy Misi majd a fejéhez vagdossa az "én megmondtam..." kezdetű körmondatokat, de nem tette. Hosszú percekig újra hallgattak és Judit csak nézte a testvérét, ahogyan a semmibe vesző vak szemei mögött a gondolatok keringtek. Az arcára kiült ugyan a harag, némi feszültség is, de igazi indulatáról csak ökölbe szorított keze mesélt, amivel a karfát szorította. A nő odament hozzá és ujjaik összefonódtak.
- Sajnálom. - ennyi hangzott el, de ez több volt mindennél. Juditnak mindent jelentett. Végtelen hálát, hogy Misi van neki, hogy a testvére és hogy most, akármilyen nehéz volt is eddig az életük, összetartottak, vannak barátaik és mostantól életük is lesz, Misinek pedig látása. Mindennek ellenére szomorú volt. Hiányérzet gyötörte, az apja is eszébe jutott. A haragja, amit eddig érzett iránta valahogy semmivé foszlott. Csak a nagy semmit élte át. Már nem marta a csalódás miatta. Még akkor sem, ha elhagyta őket. Eldobta őket.

Néhány napig nyugodtan, szinte már érzelmek nélkül tette a dolgát, intézte az örökösödést. Minden ment, mint a karikacsapás. Apja második házasságából nem született gyermek. A felesége azt sem tudta, hogy léteznek, de Judit nem kívánt részt venni az asszony életében, így egy ügyvédet küldött maguk helyett. Ám az asszonyt nem lehetett lerázni ilyen könnyedén. Azonnal meglátogatta őket és az idősödő amazon sajátos nyíltságával, lehengerlő stílusával belopta magát a szívükbe. De mindez egyáltalán nem volt elegendő ahhoz, hogy elfelejtse Judit János árulását és azt sem, hogy amikor nap mint nap elment az előtt a ház előtt, ahol László és a lánya lakott, mindig felnézett az ablakra, ahonnan a Hanna kiesett. Tudta, hogy előbb utóbb eljön a napja, hogy beszéljenek, mert mindenképp akarta Misi a műtétet, de Judit félt, hogy ez a férfi még inkább lerombolja a hitét. Valahol mélyen érezte, hogy László más, mint a többi. Ő képes lenne összetörni.
Végül úgy döntött, hogy próbára teszi a férfit. El is ment hozzá és László szívesen fogadta. Judit minden erejét összeszedte, hogy tárgyilagosnak tűnjön, de hiába. Már első pillanatban levette őt a lábáról. Bársonyos érintése, a szemében izzó lágy fény, a melegsége, a hangja és az udvariassága egyszerűen lenyűgözte a nőt. Már nem is tudta mit mondjon neki és már a próbát sem akarta, de már a második kérdésnél meggondolta magát.
- Jó napot Judit! Hogy van? - érdeklődött finoman a férfi, miközben leültek a dolgozószobában.
- Köszönöm én jól. - Judit a mennyekben repült, hisz úgy elveszett a férfi tekintetében, hogy azt sem tudta mit mondjon.
- No és a kedves férje? - jött a kijózanító kérdés. Judit úgy érezte, mintha arcon csapták volna.
- Nincs férjem. - zavarodott össze.
- Oh, elnézést, csak a fél kórház a csodálatos lánykérésről beszélt, sajnálom...
- Nem volt esküvő és nem is lesz, de ez most nem érdekel. Azért kerestem magát, mert ugye van egy vak öcsém. - Judit sokkal jobban érezte magát már, hogy visszatért az eredeti tervéhez. Így felvehette a szokásos szigorú álarcot.
- Értem. Tehát rászánta magát hogy felkér a műtétre?
- Elhoztam a leleteit és a zárójelentéseket. - ezzel a nő letette az asztalra a mappát.
- Átnézem, de szeretném látni az öccsét. Megvizsgálnám.
- Mikor tudja őt fogadni? - Judit gyorsan egyeztetett egy időpontot és aztán elmenekült. Nem is értette miért volt olyan zavart, csak azt tudta, hogy nem fog még egyszer olyan helyzetbe kerülni mint Jánossal.
A vizsgálatok gyorsan lezajlottak és kis idő múlva újra egymással szemben ültek, hogy megbeszéljék a műtétet. Judit szíve a torkában dobogott, tudta, hogy Misi nem árulta el, hogy örököltek, így véghez vihette a tervét is.
- Most már tudjuk, hogy van remény Misi számára, meg tudja operálni és azt is, hogy mi vár rá, de itt rá kell térnünk az anyagiakra. - Judit határozott és szigorú volt. Ahogy szokta, de a férfi elmosolyodott.
- Judit, ez ne legyen az Ön gondja. Maga megmentette a lányomat, aki számomra a legfontosabb, én pedig vissza adom az öccse látását. Ez nekem elég fizetség - a nő erre nem tudott hirtelen mit mondani. Nem így tervezte és csak nézett bele a csábító szempárba, lassan szédülni kezdett és a szíve majd kiugrott a helyéről.
- Komolyan mondja?
- A legkomolyabban. Mit érne az életem Hanna nélkül? Hálás vagyok Önnek érte és ha azt kérné, hogy a világot tegyem a lábai elé, azt is megtenném - a férfi komoly volt, de mégis sugárzott belőle a melegség. Judit minden szavát hitte és többé nem tudott erre a férfire idegenként nézni.
- Egyáltalán nincs szükség rá. Csak adja vissza Misi látását... - Judit meghatódott. Könny gyűlt a szemébe és a férfi odament hozzá.
- Visszakapja, bízzon bennem! - László határozott volt és a nő felpattant.
- Ez így nem jó! - csóválta a fejét Judit - Én nem akarom kihasználni.
- Nézze Judit, egy ilyen műtét nem olcsó mulatság. Nem hiszem, hogy ki tudna fizetni hirtelen néhány milliót - a férfi szelíden elnéző volt vele, a nő pedig hirtelen szélesen elmosolyodott.
- Azt maga csak hiszi! Nem akarom becsapni, bár nem minden hátsó szándék nélkül hagytam abban a hitben, hogy nincs pénzem, de a műtétet mi álljuk. Az apánk mostanság halt meg és örököltünk tőle, tehát ezt az ajándékot, azért kaptuk, hogy Misi újra láthasson. Ennek így kellett lennie. A sok nélkülözés és keserves év után most megváltozik minden. Megfizettük az árát, de maga nem érdemli meg, hogy becsapjam.
- Köszönöm Judit, hogy bízik bennem...

A beszélgetést követően Misi László osztályára került, Judit pedig kitartóan látogatta és segítette öccsét. A műtét után egyre közelebb kerültek egymáshoz Lászlóval és szerelem szövődött közöttük. A sors kiszámíthatatlan néha, kapunk mély sebeket, megkerülhetetlennek tűnő akadályokat, de az élet könyvében Juditnak, Lászlónak és Misinek megnyugvást és teljesülő reményeket írtak meg. Miután Misi visszakapta a látását, nővére és László összeházasodtak, no és János a szakítást követően másik városba költözött és csak rossz emlék maradt, semmi más.

kép:net

A cikket írta: Ailet

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 12. 07:22

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 11. 16:29

Köszi, inkább csak példaként írtam el, hogy van ilyen is. DI-é az érdem :)

Pusz:A

Kedves Ailet!

Az valóban megeshet, hogy Övé az érdem, de aki mindent észrevette, meghallotta, felfigyelt rá, az Te magad vagy.

Pussz, Tündér
2012. március 11. 16:29

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. március 11. 14:47

Nahát Ailet, csak most vettem észre, hogy itt a vége fuss el véle!

Nagyon jó lett ez a valóságtörténeted!

Pussz, Tündér

Köszi, inkább csak példaként írtam el, hogy van ilyen is. DI-é az érdem :)

Pusz:A
2012. március 11. 14:47
Nahát Ailet, csak most vettem észre, hogy itt a vége fuss el véle!

Nagyon jó lett ez a valóságtörténeted!

Pussz, Tündér
2012. március 4. 15:05

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. március 3. 19:54

Minden jó, ha jó a vége!

Így van. Csak hinni kell és bízni. :))

Puszivirág!
A
2012. március 4. 15:04

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. március 3. 18:27

Jajj, a végét miért csaptad össze? Írhattál volna még a szerelem kibontakozásáról a romantikázásról stb.stb. :)

De minden jó ha vége jóó! :)

Puszi,

L.

Igen írhattam volna, csak már be akartam fejezni végre... :( meg nem a szerelem a lényeg ebben a sztoriban (arról nincsenek információim és nem akartam kitalálni, hogyan szerelmesednek egymásba) hanem az, hogy a sok szenvedés után jó a vége (bár nincs vége, mert még élnek) :))

Pusz:A
2012. március 4. 14:59

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. március 3. 18:24

Örülök ennek a befejezésnek. Mindenki azt kapta, amit érdemelt. Kár, hogy nem ismétlődik meg ez olyan gyakran, de ha jó irányba indulnak el a dolgok, miért ne örülnénk mások boldogságának, ha egyszer megérdemelték... :-)
Addig csűrted, csavartad, amíg csak férjhez adtad a Juditot. :-)

Ez így volt az életben, nem én csűrtem csavartam :)) Ez volt a lényeg, hogy annyi szenvedés után révbe értek. Judit és Misi is megkapta az ajándékát.
2012. március 3. 19:54
Minden jó, ha jó a vége!
2012. március 3. 18:27
Jajj, a végét miért csaptad össze? Írhattál volna még a szerelem kibontakozásáról a romantikázásról stb.stb. :)

De minden jó ha vége jóó! :)

Puszi,

L.
2012. március 3. 18:24
Örülök ennek a befejezésnek. Mindenki azt kapta, amit érdemelt. Kár, hogy nem ismétlődik meg ez olyan gyakran, de ha jó irányba indulnak el a dolgok, miért ne örülnénk mások boldogságának, ha egyszer megérdemelték... :-)
Addig csűrted, csavartad, amíg csak férjhez adtad a Juditot. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: