Vivien félelmei 1.
Látogatók száma: 47
Vivien beletaposott a fékbe, a kocsi csikorgó kerekekkel állt meg a szitáló esőben a csúszós úton. A sötétben csak a két őz szeme tükrözte vissza a reflektor fényét.A lány zakatoló szívvel és remegő kézzel kapaszkodott a kormányba. Himesháza felé a kanyargó szerpentin éjszakai sötétségbe borult. Csak a véletlenen és gyors reakcióján múlt, hogy nem ütötte el az úton átsétáló sutákat. Azok, mintha mi sem történt volna, komótosan mentek tovább. Ekkor egy fényszóró világította meg a kocsiját...
Kovács Vivien, Izabella és Áron elsőszülött lányaként húsz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, alig negyed órával megelőzve ikertestvérét, Dávidot, és öt évvel Rebekát a húgát. Sötétbarna, mandulaformájú szeme titokzatossá tette szív alakú arcát, melyet vörösesbarna, hullámos haj ölelt körbe, akárcsak az édesanyjának. Éppen csak százhatvan centiméter magasságával törékenynek tűnt vékony alkatával, de mégis erő és szenvedélyesség áradt belőle. Gyermekkorát boldog gondtalanság jellemezte, ami meghatározó volt az életében. A Jung tanya, ami még mindig nagyszülei nevét viselte, tökéletes otthonául szolgált az évek során. Most azonban szűknek érezte a környezetét, mintha egy madár lenne, aki szívesen elhagyná a szülői fészket. Éppen ezért kelt útra ilyen esős időben, a rossz útviszonyok ellenére is, hogy beszélgessen a nagybátyjával Andrással, akivel mindig nagyon jól megértették egymást. Nagynénje, Apollónia bölcs szavait is mindig szívesen hallgatta, akit gyermekkora óta rajongással szeretett, mégis a férfi értette meg legjobban kis szíve titkait, mert hasonló volt a szellemük. Vivient pedig mostanában nagyon feszítette egy érzés a bensőjében, ami kíméletlenül követelte a változást.
...A másik kocsi megállt mellette, majd a sofőr leengedte az ablakot.
-Minden rendben? -kérdezte a zöld szempár tulajdonosa aggodalommal a hangjában.
-Igen, most már igen -válaszolt Vivien a férfinak, akit közben lopva szemügyre vett.
A férfi zöld macskaszemével és férfias vonásaival ragadozó benyomását keltette a lányban, keskeny ajka és sötét haja csak fokozta a hatást. Veszélyes, súgták a lánynak az ösztönei, ez pedig kíváncsivá tette.
-Biztosan?
-Persze, nincs semmi baj, csak megijedtem egy kicsit, de már elmúlt.
-Akkor rendben van -mondta a férfi, de nem vette le a szemét a lányról, aki elpirult zavarában.
-Mennem kell -szólt zavartan Vivien, de mégis fogva tartotta a férfi tekintete.
-Akkor menj csak, további jó utat!
-Köszönöm!
Vivien remegő kézzel fordította el a slusszkulcsot a zárban, majd elindult.
Még a nevét sem kérdeztem meg, jutott eszébe pár perc múlva, amikor megérkezett András és Apollónia otthonába.
Kozma András és Apollónia egy hosszú parasztházban laktak Himesháza egyik régebbi részén, a Kossuth Lajos utcában, ami éles ellentétben állt az új negyed színpompás, és néhol hivalkodó házaival. Otthonukat a béke és biztonság levegője töltötte be, ahol boldogan nevelték gyerekeiket, a tíz éves Balázst és a tizenkét éves Szabinát. A gyerekek mindketten Apollónia ibolyakék szemét és szőke haját örökölték, amit az édesapjuk megelégedve kócolt össze nap mint nap. Mindig kellemes légkör uralkodott náluk, kivéve, ha Balázs, aki túlságosan is hasonlított Andrásra, éppen rossz fát nem tett a tűzre, -ami persze gyakran előfordult.
Vivien rákanyarodott a ház előtti hídra, majd leállította a kocsit. Még mindig a zöld szemű férfi hatása alatt volt, amikor bekopogott a házba. Apollónia szélesre tárta a bejárati ajtót és örömmel tekintett rá.
-András, megérkezett a kedvenc unokahúgod -szólt hátra a férjének, aki máris öles léptekkel sietett az üdvözlésére.
-Gyere, ne hagyd az ajtóban ácsorogni ezt a szegény lányt!
-Nem is hagyom. Gyere Vivien, látom aggaszt valami -hívta a nagynénje.
-Majdnem elütöttem két őzet.
-Te lány, egy már nem is elég? -viccelődött András.
-Tudod, hogy nem érem be kevéssel.
-Tudom, neked minden kell -nevetett fel a férfi. -És hány férfi szívet törtél össze, amióta nem láttalak?
-Egyet sem, de amúgy most találkoztam valakivel... -kezdte a lány, de nem tudta befejezni, mert ekkor megint kinyílt az ajtó, és belépett rajta a zöld szemű idegen.
Vivien megkövülten állt az ajtóban, megrökönyödve nézett az idegenre, aki egy határozott lépéssel már bent is volt a házban, majd becsukta az ajtót.
-Sziasztok, csak beugrottam egy percre Andráshoz... -kezdte a férfi, és ekkor vette észre Vivient.
A lány zavartan nézett rá, és maga sem értette, hogy mi ez a furcsa érzés, általában nem szokott ilyen lenni, de a férfiból olyan elemi erővel sugárzott az erő, ami meglepte.
András érzékelte, hogy valami van a levegőben, és kíváncsian kérdezte:
-Ismeritek egymást?
-Még nem -mondták egyszerre.
-Vivien, ő Kozma Csongor, az unokaöcsém. Csongor, ő Kovács Vivien, a feleségem unokahúga.
A lány a kezét nyújtotta, de mintha áram rázta volna meg, mikor Csongor megérintette. Egy rövid kézfogás után gyorsan a zsebébe is süllyesztette. Apollónia érdeklődéssel figyelte az eseményeket, cinkosan Andrásra mosolygott.
-Mit is kezdtél el mondani, kivel találkoztál? -kérdezte, miközben karon fogta Vivient, és a konyhába húzta magával...
Folytatás következik!
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Akkor mék és nézek, olvasok;-)
Nah, fent van. És ma dec. 4-e van. Nem mondhatod, hogy négynaponta egy, az sok...
:)
Az újak napi hármat tesznek fel. Biztosan nem olvassák a javaslatot. Ami persze csak javaslat. Ami nem egyenlő azzal, hogy mindet szabad, sem a kiskapukkal.
Puszi, Fababa! :))))
A te tempód és lendületed egy gőzmozdonyé, de csak csináld, jól áll neked! Én már csak az öreguras tempómat tartom...
Pinokkió
:)
Az újak napi hármat tesznek fel. Biztosan nem olvassák a javaslatot. Ami persze csak javaslat. Ami nem egyenlő azzal, hogy mindet szabad, sem a kiskapukkal.
Puszi, Fababa! :))))
Értem én, hogy nem bírod tartani a tempót a sodró lendületemmel. :)))
Pinokkió
Szia Luca kedves!
Ha olyan sokat kellene elolvasnod, mint amit én szeretnék, és emellett még dolgozni is kellene, mondjuk napi 12 órát, akkor neked is nehéz lenne mindenkihez odajutni:-( Most mivel egy új sorozatod indul, úgy gondoltam, sikerülni fog végigkövetnem téged! Kíváncsi vagyok a fejlődésedre! De ezt tudod is... (Néha azért hozzád jutok, de ha egy sorozatba csak belekapok, általában nem írok véleményt!)
Üdv,
Pinokkió
Köszi Pinokkió!
Olyan ritkán szólalsz meg, hogy úgysem hiszem el, hogy olvasol engem. :)
Ha olyan sokat kellene elolvasnod, mint amit én szeretnék, és emellett még dolgozni is kellene, mondjuk napi 12 órát, akkor neked is nehéz lenne mindenkihez odajutni:-( Most mivel egy új sorozatod indul, úgy gondoltam, sikerülni fog végigkövetnem téged! Kíváncsi vagyok a fejlődésedre! De ezt tudod is... (Néha azért hozzád jutok, de ha egy sorozatba csak belekapok, általában nem írok véleményt!)
Üdv,
Pinokkió
Nézem, a pontokat már megadtam még délelőtt, de most hszt is kapsz, kíváncsi vagyok a folytatásra. Ígéretes kezdet:-)
Pinokkió
Olyan ritkán szólalsz meg, hogy úgysem hiszem el, hogy olvasol engem. :)
Szia Luca! Bocs csak most írok hozzá, mert már olvastam, érdekel a folytatás és ez megint olyan vidékies, lányregény stílusú, de olyan könnyed is! Várom a következő részt! Pusszancs Orsolya
Köszönöm a hűségedet!
Pinokkió
Ari vagy! :)