újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Vivien félelmei 1.

2010. december 1. - Látogatók száma: 47

Vivien beletaposott a fékbe, a kocsi csikorgó kerekekkel állt meg a szitáló esőben a csúszós úton. A sötétben csak a két őz szeme tükrözte vissza a reflektor fényét.A lány zakatoló szívvel és remegő kézzel kapaszkodott a kormányba. Himesháza felé a kanyargó szerpentin éjszakai sötétségbe borult. Csak a véletlenen és gyors reakcióján múlt, hogy nem ütötte el az úton átsétáló sutákat. Azok, mintha mi sem történt volna, komótosan mentek tovább. Ekkor egy fényszóró világította meg a kocsiját...

Kovács Vivien, Izabella és Áron elsőszülött lányaként húsz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, alig negyed órával megelőzve ikertestvérét, Dávidot, és öt évvel Rebekát a húgát. Sötétbarna, mandulaformájú szeme titokzatossá tette szív alakú arcát, melyet vörösesbarna, hullámos haj ölelt körbe, akárcsak az édesanyjának. Éppen csak százhatvan centiméter magasságával törékenynek tűnt vékony alkatával, de mégis erő és szenvedélyesség áradt belőle. Gyermekkorát boldog gondtalanság jellemezte, ami meghatározó volt az életében. A Jung tanya, ami még mindig nagyszülei nevét viselte, tökéletes otthonául szolgált az évek során. Most azonban szűknek érezte a környezetét, mintha egy madár lenne, aki szívesen elhagyná a szülői fészket. Éppen ezért kelt útra ilyen esős időben, a rossz útviszonyok ellenére is, hogy beszélgessen a nagybátyjával Andrással, akivel mindig nagyon jól megértették egymást. Nagynénje, Apollónia bölcs szavait is mindig szívesen hallgatta, akit gyermekkora óta rajongással szeretett, mégis a férfi értette meg legjobban kis szíve titkait, mert hasonló volt a szellemük. Vivient pedig mostanában nagyon feszítette egy érzés a bensőjében, ami kíméletlenül követelte a változást.

...A másik kocsi megállt mellette, majd a sofőr leengedte az ablakot.
-Minden rendben? -kérdezte a zöld szempár tulajdonosa aggodalommal a hangjában.
-Igen, most már igen -válaszolt Vivien a férfinak, akit közben lopva szemügyre vett.
A férfi zöld macskaszemével és férfias vonásaival ragadozó benyomását keltette a lányban, keskeny ajka és sötét haja csak fokozta a hatást. Veszélyes, súgták a lánynak az ösztönei, ez pedig kíváncsivá tette.
-Biztosan?
-Persze, nincs semmi baj, csak megijedtem egy kicsit, de már elmúlt.
-Akkor rendben van -mondta a férfi, de nem vette le a szemét a lányról, aki elpirult zavarában.
-Mennem kell -szólt zavartan Vivien, de mégis fogva tartotta a férfi tekintete.
-Akkor menj csak, további jó utat!
-Köszönöm!
Vivien remegő kézzel fordította el a slusszkulcsot a zárban, majd elindult.
Még a nevét sem kérdeztem meg, jutott eszébe pár perc múlva, amikor megérkezett András és Apollónia otthonába.

Kozma András és Apollónia egy hosszú parasztházban laktak Himesháza egyik régebbi részén, a Kossuth Lajos utcában, ami éles ellentétben állt az új negyed színpompás, és néhol hivalkodó házaival. Otthonukat a béke és biztonság levegője töltötte be, ahol boldogan nevelték gyerekeiket, a tíz éves Balázst és a tizenkét éves Szabinát. A gyerekek mindketten Apollónia ibolyakék szemét és szőke haját örökölték, amit az édesapjuk megelégedve kócolt össze nap mint nap. Mindig kellemes légkör uralkodott náluk, kivéve, ha Balázs, aki túlságosan is hasonlított Andrásra, éppen rossz fát nem tett a tűzre, -ami persze gyakran előfordult.

Vivien rákanyarodott a ház előtti hídra, majd leállította a kocsit. Még mindig a zöld szemű férfi hatása alatt volt, amikor bekopogott a házba. Apollónia szélesre tárta a bejárati ajtót és örömmel tekintett rá.
-András, megérkezett a kedvenc unokahúgod -szólt hátra a férjének, aki máris öles léptekkel sietett az üdvözlésére.
-Gyere, ne hagyd az ajtóban ácsorogni ezt a szegény lányt!
-Nem is hagyom. Gyere Vivien, látom aggaszt valami -hívta a nagynénje.
-Majdnem elütöttem két őzet.
-Te lány, egy már nem is elég? -viccelődött András.
-Tudod, hogy nem érem be kevéssel.
-Tudom, neked minden kell -nevetett fel a férfi. -És hány férfi szívet törtél össze, amióta nem láttalak?
-Egyet sem, de amúgy most találkoztam valakivel... -kezdte a lány, de nem tudta befejezni, mert ekkor megint kinyílt az ajtó, és belépett rajta a zöld szemű idegen.

Vivien megkövülten állt az ajtóban, megrökönyödve nézett az idegenre, aki egy határozott lépéssel már bent is volt a házban, majd becsukta az ajtót.
-Sziasztok, csak beugrottam egy percre Andráshoz... -kezdte a férfi, és ekkor vette észre Vivient.
A lány zavartan nézett rá, és maga sem értette, hogy mi ez a furcsa érzés, általában nem szokott ilyen lenni, de a férfiból olyan elemi erővel sugárzott az erő, ami meglepte.
András érzékelte, hogy valami van a levegőben, és kíváncsian kérdezte:
-Ismeritek egymást?
-Még nem -mondták egyszerre.
-Vivien, ő Kozma Csongor, az unokaöcsém. Csongor, ő Kovács Vivien, a feleségem unokahúga.
A lány a kezét nyújtotta, de mintha áram rázta volna meg, mikor Csongor megérintette. Egy rövid kézfogás után gyorsan a zsebébe is süllyesztette. Apollónia érdeklődéssel figyelte az eseményeket, cinkosan Andrásra mosolygott.
-Mit is kezdtél el mondani, kivel találkoztál? -kérdezte, miközben karon fogta Vivient, és a konyhába húzta magával...

Folytatás következik!

A cikket írta: Virág

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 4. 10:37

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 4. 10:33

Akkor mék és nézek, olvasok;-)

Írj is, az a lényeg, nem a maxolás. :))))
2010. december 4. 10:33

megtekintés Válasz erre: Virág - 2010. december 4. 07:11

Nah, fent van. És ma dec. 4-e van. Nem mondhatod, hogy négynaponta egy, az sok...
:)
Az újak napi hármat tesznek fel. Biztosan nem olvassák a javaslatot. Ami persze csak javaslat. Ami nem egyenlő azzal, hogy mindet szabad, sem a kiskapukkal.

Puszi, Fababa! :))))

Akkor mék és nézek, olvasok;-)
2010. december 4. 07:11

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 2. 18:10

A te tempód és lendületed egy gőzmozdonyé, de csak csináld, jól áll neked! Én már csak az öreguras tempómat tartom...
Pinokkió

Nah, fent van. És ma dec. 4-e van. Nem mondhatod, hogy négynaponta egy, az sok...
:)
Az újak napi hármat tesznek fel. Biztosan nem olvassák a javaslatot. Ami persze csak javaslat. Ami nem egyenlő azzal, hogy mindet szabad, sem a kiskapukkal.

Puszi, Fababa! :))))
2010. december 2. 18:10

megtekintés Válasz erre: Virág - 2010. december 2. 17:24

Értem én, hogy nem bírod tartani a tempót a sodró lendületemmel. :)))

A te tempód és lendületed egy gőzmozdonyé, de csak csináld, jól áll neked! Én már csak az öreguras tempómat tartom...
Pinokkió
2010. december 2. 17:24

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 2. 17:05

Szia Luca kedves!
Ha olyan sokat kellene elolvasnod, mint amit én szeretnék, és emellett még dolgozni is kellene, mondjuk napi 12 órát, akkor neked is nehéz lenne mindenkihez odajutni:-( Most mivel egy új sorozatod indul, úgy gondoltam, sikerülni fog végigkövetnem téged! Kíváncsi vagyok a fejlődésedre! De ezt tudod is... (Néha azért hozzád jutok, de ha egy sorozatba csak belekapok, általában nem írok véleményt!)
Üdv,
Pinokkió

Értem én, hogy nem bírod tartani a tempót a sodró lendületemmel. :)))
2010. december 2. 17:05

megtekintés Válasz erre: Virág - 2010. december 1. 23:56

Köszi Pinokkió!
Olyan ritkán szólalsz meg, hogy úgysem hiszem el, hogy olvasol engem. :)

Szia Luca kedves!
Ha olyan sokat kellene elolvasnod, mint amit én szeretnék, és emellett még dolgozni is kellene, mondjuk napi 12 órát, akkor neked is nehéz lenne mindenkihez odajutni:-( Most mivel egy új sorozatod indul, úgy gondoltam, sikerülni fog végigkövetnem téged! Kíváncsi vagyok a fejlődésedre! De ezt tudod is... (Néha azért hozzád jutok, de ha egy sorozatba csak belekapok, általában nem írok véleményt!)
Üdv,
Pinokkió
2010. december 1. 23:56

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. december 1. 23:31

Nézem, a pontokat már megadtam még délelőtt, de most hszt is kapsz, kíváncsi vagyok a folytatásra. Ígéretes kezdet:-)
Pinokkió

Köszi Pinokkió!
Olyan ritkán szólalsz meg, hogy úgysem hiszem el, hogy olvasol engem. :)
2010. december 1. 23:55

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. december 1. 21:38

Szia Luca! Bocs csak most írok hozzá, mert már olvastam, érdekel a folytatás és ez megint olyan vidékies, lányregény stílusú, de olyan könnyed is! Várom a következő részt! Pusszancs Orsolya

Köszönöm Orsika, az jó, ha olvassák az embert. Ha nem, akkor meg keres olyan helyet, ahol igen. :)
Köszönöm a hűségedet!
2010. december 1. 23:31
Nézem, a pontokat már megadtam még délelőtt, de most hszt is kapsz, kíváncsi vagyok a folytatásra. Ígéretes kezdet:-)
Pinokkió
2010. december 1. 21:38
Szia Luca! Bocs csak most írok hozzá, mert már olvastam, érdekel a folytatás és ez megint olyan vidékies, lányregény stílusú, de olyan könnyed is! Várom a következő részt! Pusszancs Orsolya
2010. december 1. 21:34
Már azt hittem egy hozzászóló sem merészkedik ide...

Ari vagy! :)
2010. december 1. 18:09
Kíííííváncsi vagyok :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: