Vízoltók 20.
Látogatók száma: 43
- Ez az! - Ilyen libamáj nincs az egész világon! – Fiam, ez a Jani bácsi, - a séfed, aranyat ér! - Együtt sütni a májat vargányával, konyakkal ízesíteni, és megbolondítani egy kis szarvasgombával…- Hm… - Nagyon érti a szakmáját, és ahogy látom, - szereti is csinálni!- mondta lelkesen Pál, majd folytatta.
- Ez, a helyettese, - ez nem a fia véletlenül? - Az biztos, hogy nem tanult szakács, csak nagyon otthon van a konyhában! - Nagy valószínűséggel az egész gyerekkorát a konyhában töltötte! - Ez vagy zsivány, vagy rendőr, - aki beépült ide!
- Azt tudom, hogy Dörmögőék ide raktak egy nyomozót, de hogy kit, azt nem tudom én sem! - Ettől még lehet a Jani bácsi fia, mert Ő tényleg nyomozó, de még soha sem találkoztam vele, tehát akár Ő is lehet! - Még egy kis májat adhatok?
- Köszönöm, nem kérek többet! - Isteni volt! – Ezek az ízek, - valami csoda! – Nos, nézzük meg azt a különtermet!- állt fel az asztaltól Pál.
Felmentek a félemeleti különterembe. Ignác keresztapját minden érdekelte. Megnézte az asztallapok alját, és a székeket is tüzetesen átvizsgálta. Még a függönyök mögé is benézett. Végigsimította a falakon a drapériát, de nem érzett alatta drótokat. Amit műszer nélkül meg lehetett vizsgálni, - azt megvizsgálta. Mindezt egy hang nélkül tette. Ignác mindenhová követte, és érdeklődve figyelte nagybátyja vizsgálódását.
- Jó, és most menjünk a mulató egyik diszkrét bokszához, és üljünk be. - Ugye a pódium felől senki sem láthat be?
- Nem bizony! - Még a bokszok bejáratait is csak egy hátsó körfolyosón lehet megközelíteni! - Ezért sosem látják, hogy van e bent valaki a bokszban, - vagy sem!
- A személyzet is csak az előkészítőben lévő tábláról tudja, hogy vendég van bent, mert lámpa jelzi! - Ha rendelni akar a kedves vendég, akkor megnyomja a rendelés feliratú gombot az asztalon, és az jelez a személyzetnek, - mert villogni kezd a boksz száma melletti lámpa!
- Jól van, akkor menjünk, hátha már megvan a szabad bokszunk, amit ígért nekünk a személyzet! - És Ignác, légy szíves, Te meg hozz egy whiskys üvegben teát, és sok - sok tört jeget! - Nem kell senkinek sem tudni, hogy most nem iszom többet!
- Úgy lesz Pali bátyám, már megyek is, és hozom, csak előbb elkísérlek a bokszba!
Miután helyet foglaltak, kipróbálták a pincérhívót. Pál megmérte, hogy mennyi idő kell ahhoz, amíg megjelenik a pincér. Soha sem lehet tudni, hogy mire jó egy ilyen információ! A megjelenő pincértől kértek egy vödörnyi tört jeget, és whiskys poharakat. A pincér furcsán nézett egyikükről a másikra, de nem szólt. Honnan is tudhatná Ő, hogy mi jár a főnök úr fejében! De távozni csak a főnök helyeslő bólintására volt hajlandó!
- Tudod fiam, ennek itt rögtön híre megy, hogy mi egymással beszéltünk! - Így csak találgatnak a zsiványok is, és a rendőrök is, hogy mi miről szövetkezünk! - Hagyjuk csak meg Őket ebben a hitükben! - Na, menj a teáért, és jó látványosan hozd ide!
Mire Ignác visszaérkezett a whiskysüvegbe töltött teával, a nagybátyját a padlón ülve találta. Az öreg a fejét tapogatva félhangosan szitkozódott.
- Mi történt Pali bátyám?- kérdezte kíváncsian Ignác.
- Megleptek! - Azt hittem, hogy Te jöttél vissza, és én óvatlan voltam! - Nem fordultam a nyíló ajtó felé, és erre leütöttek. - Persze az is lehet, hogy ez volt a szerencsém, mert ha valakire esetleg ráismertem volna, - akkor lehet, hogy már nem is élnék! - Mire ismét magamhoz tértem, már csak egy borítékot találtam itt az asztalon! - Eltettem, majd a hotelban tüzetesen megvizsgálom! - De kérlek, hogy ne szólj róla senkinek!
- Rendben van, nem mondom el senkinek! - Ha nem akarsz a villában aludni, akkor most hazaviszlek, mert a limuzint elküldtem! - Holnap hosszú napunk lesz! - De akkor reggel fél kilencre gyere át a villába, mert ott találkozunk a családtagokkal, és onnan indulunk a farkasréti temetőbe a Mikolték temetésére. - Már amennyiben biztosan el akarsz jönni a temetésre! - A temetés tíz órakor kezdődik, utána visszamegyünk a villába, egy kis szerény halotti torra. - Nem lesz hosszú, mert a gyerekeknek menni kell csomagolni a vasárnapi utazáshoz. - A Tina temetése, - az meg délután négykor lesz a Kozma utcai temetőben, de oda csak én és Te megyünk, mert a többiek nem is tudják, hogy már azt is elintéztem.
- Jól van! - Akkor ott leszek reggel fél kilencre, - és most légy szíves vigyél a hotelba! - Ezt a teát meg vigyük magunkkal, nehogy a személyzeted véletlenül kimérje a vendégeknek!
Borús időre ébredt a nap. Mintha átérezné a család gyászát, és Ő sem akarna ragyogni ezen a szomorú napon. A hajnali szürkület már ébren találta Ignácot, aki a saját gondolatait serény konyhai tevékenységgel igyekezett elterelni. Sokféle ételt készített, hátha megéheznek a temetésre érkezők.
Mire megérkeztek az ismerősök és a családtagok, már minden készen állt, és Ignác is átöltözött a temetéshez illő sötét öltönyébe. Az ifjú pár megérkezett a nászajándékba kapott új Audival, magukkal hozva Hilda szüleit is. A kocsit úgyis itt akarták hagyni Ignácnál, amíg vissza nem jönnek Helsinkiből! Megérkezett Dalma is Lillával, és Erik is az apja terepjárójával. Tarcal már nagyon hiányolta a fiát, mert féltette, de be nem vallotta volna semmi pénzért, - persze a terepjárója is hiányzott. Megjött Pál is egy nagy sírcsokorral, és befutott végre Kolos is. Egy gyors ital, egy pár falat a szendvicsekből, és máris indultak a temetésre.
A ravatalozóban körbeállták az egymás mellé helyezett koporsókat. Lillából a látványtól kitört a zokogás. Dalma és Zaránd közrefogták, és próbálták megnyugtatni. Egyszerű szertartás kezdődött. A pap fakó monoton hangon búcsúztatta az elhunytakat, majd a gyászolók sorfala között a gyászhuszárok kivitték a koporsókat az üvegoldalú fekete kocsihoz, és csendben elhelyezték benne. Körberakták virágokkal és koszorúkkal a két koporsót.
A kocsi lassan elindult, hogy elvigye a szeretett halottaikat az utolsó útjukra. A lélekharang fájdalmas hangja sokáig kongva sikongott a levegőben. A rokonok és ismerősök komor menete lassan kísérte a sírhelyig az üvegezett autót. Lilla kisírt vörös szemmel ment a bátyjába kapaszkodva, időnként ránézve Zarándra, mintha erőt akarna meríteni belőle.
Miután végső búcsút vettek a sírhantnál, a temetői dolgozók csendben és gyorsan a sírba engedték a két koporsót, és elkezdték rálapátolni a földet. Tompán döngtek a rögök a koporsókon, amit csak Lilla hangos zokogása nyomott el. Zaránd még keményen tartotta magát, de az Ő szemeiben is könnyek csillogtak. Mire gúlába rakták a maradék földet a sírhelyen, és beborították csokrokkal és koszorúkkal, addigra az ideiglenes fejfák is a helyükre kerültek.
Messziről égzengés hallatszott, és villámok cikáztak, jelezvén a közelgő vihart. Mintha a természet is siratni akarná az elhunytakat.
A villába visszatérve kiültek a teraszra emlékezni, adomázni. Ezek az édes - bús emlékek és történetek arra voltak jók, hogy elengedjék maguktól szeretett halottaikat. A szívekben úgyis megmaradnak. A közelgő vihar is irányt váltott, miután a szél szétkergette a sötét viharfelhőket. Egyszer csak ismét felragyogott a nap, jelezvén, hogy semmi sem örök, mert az idő nem áll meg.
Lassan elbúcsúztak egymástól, és szétszéledtek. Tarcal a feleségével és a fiával hazaindult Pákozdra. Kolos Dalmát és Lillát kísérte Dalma új lakásához, és az ifjú pár is hazament a saját lakásukba, hogy bepakolják az utazáshoz a legszükségesebbeket. Már csak két éjszakájuk volt itthon, mielőtt átlépik az országhatárt. Megbeszélték, hogy Kolos értük megy Dalmával és Lillával, és Ők viszik ki az ifjú házaspárt a Schwechati repülőtérre. A Kovács házaspárral és a fiukkal, Erikkel pedig a hegyeshalmi határátkelő várójában találkoznak, - csak hogy ne kelljen visszaautózniuk nekik Pestre. Onnan aztán irány Bécs reptere, a Schwechati reptér! Mivel a repülő 11 óra 15-kor indul, ráérnek 10 órára kiérni, hogy legyen idő kényelmesen becheckolni!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mosd feldobtad a labdát, szokás szerint, törhetem a fejem, mi van a Pali bácsi levelében.
Nagyon tetszik a teás trükk.
Gratulálok!
Jeles!
Puszi: Yolla