újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Vörös piramis

Látogatók száma: 12

Vörös piramis

A repülőgép hasa ontotta magából az utasokat, igyekezett mielőbb megszabadulni a terhétől. Idevalósik, néhány üzletember, a többi turista, akik mind azt hiszik, hogy egy ország múltját meg lehet vásárolni. Minden eladó, ígérik mosolyogva Egyiptom idegen urai: egy nap a piramisok árnyékában, egy perc teveháton, sivatagi éjszaka, a szfinx titkai, exkluzív program annak, aki a legtöbbet fizet, mecsetek Kairóban, itt volt az alexandriai könyvtár, amelyet sikerült dicsőségesen felgyújtanunk, erre vagyunk a legbüszkébbek még ma is.

Egy nagyon csendes házaspár volt az érkezők között, a férfi negyven körül, az asszony a 39. évében, amely köztudomásúan nagyon sokáig tart. Nem esernyőt magasra emelő, vagy utazási prospektust lobogtató hiéna várta őket, hanem egy nagyon disztingvált úriember, akiről az derült ki, hogy csupán sofőr. A hordárokká avanzsált fellahokat elzavarta, és a bőröndöket a saját fehér kesztyűs kezével helyezte el az autó csomagtartójában. Utasait – hova máshova? – Kairó legdrágább szállodájába vitte.

A Carey házaspárt nem érdekelték Egyiptom régiségei. Nyugodtabb körülmények között talán letudták volna a kötelező programot, Rasidtól Kom Ombo-ig, mert mindig jól hangzik egy-két elejtett megjegyzés: „Amikor Hermonthiszból átmentünk Luxorba,” vagy „Hol is találkoztunk Daniellel, szívem? Gondolom, Naukratiszban” - de ez most teljességgel lehetetlen. Nagyon sok pénzről van szó, és kevés az idő.

Az öreg Carey-ről mindig is tudták, hogy bolond. Elnézték neki, mert egy többszörös milliomos mindent megengedhet magának. Rendszeresen látogatták, jó képet vágtak a sok ostobasághoz, amit összebeszélt – szenilis elme lázálmai. Mit meg nem tesz az ember a pénzért, ami az örökség formájában egyszer majd megérkezik.

Ha megérkezik. Mert a papa feltételekhez kötötte az örökséget. Unokákat akart. Ha nincs unoka, nincs pénz. Szedjétek össze magatokat, és teljesítsétek a kötelességeteket. A társadalom elvárja, hogy minél több kis Carey szülessen. Mindenki legnagyobb boldogsága, ha a Carey-házban hangosan bömböl az utód.

A bébi azonban nem akart megérkezni. Először nem is nagyon hiányzott, aztán azt remélték, papa meggondolja magát, és törli ezt az ostoba záradékot; egy idő után Brian nem bírta tovább a megterhelést, és külön hálószobában aludt. Oldja meg egyedül Corinne… de Corinne nem akarta ezen a módon megoldani. Erényes asszony ügyel arra, hogy legalább az első gyerekének a férj legyen az apja.

De aztán vészterhesen közeledett a negyedik X, és Carey papának esze ágában sem volt megváltoztatni a végrendeletét.

Súlyosbította a helyzetet, hogy az ifjabbik Carey fiú már egy fél futballcsapatra való unokáról gondoskodott; tehénformájú hitvese futószalagon fogant, szült és szoptatott. A kötelező családi összejövetelek egy nagy óvodára hasonlítottak. A kölykök hisztiztek, a felnőttek bájologtak és gügyögtek, még Corinne is, aki a pokol fenekére kívánta az egész pelenkás-cumis-kisautós és Hello Kittys társaságot. Öcsi az egész örökséget bekasszírozza a szaporulat után.

És ami a legrosszabb, Briant csak nagyon mérsékelten érdekelte az egész. Kerülte a témát, vagy csak ennyit mondott: Meguntam az üzekedést.

Esetleg legyint egyet: De cica, annyi pénzünk van, hogy megpenészedik a széfben.

Nehogy már az egész örökség az öcsédé legyen!

Hadd legyen. Megdolgozik érte. Hallod, minden éjszaka azzal a tehénnel…

Corinne vékony volt, mint egy anorexiás filmsztár, de irigyelte a dagadt sógornőjét. Neki is kell legalább egy gyerek. Ideges fejfájást kap tőlük, látni sem bírja a földön csúszó-mászó taknyosokat, de mindenkinek van. Neki is kell.

Brian pedig nem akar üzekedni – na szép.

Vannak bizonyos házi- vagy varázsszerek, amelyektől a férfi elveszti a fejét, és úgy üzekedik, mintha életében sosem hallott volna a buddhista filozófiáról. Brian gyanútlanul megivott vagy megrágott mindent, és semmi eredmény. Maradt a külön hálószoba.

Corinne különféle New Age gurukhoz fordult, akik olyan rejtélyes dolgokat ajánlgattak, mint a relaxáció és a pozitív gondolkodás. Corinne relaxált és transzba esett, de a magányos transz messze nem olyan hatásos, mint a páros vagy csoportos.

Kifutunk az időből!

De most egy tibeti jós tett egy nagyszerű javaslatot. Mindössze egyetlen éjszakát kell eltölteni a Vörös Piramis tövében. A Vörös Piramis Tibet és Kína határán van, senki sem tudja pontosan, hogy merre. Kár pedig, mert abszolút csalhatatlan. Viszont van egy Dahszurban is, amely ugyanolyan, mint az eredeti. 50 km Kairótól délre, és viszonylag csalhatatlan.

Brian természetesen semmit sem tudott a kirándulás okkult céljairól.

Miért ne mennénk el, cica? Nem tudtam, hogy téged ennyire érdekelnek a piramisok.

A szűk völgyben elviselhetetlenül meleg volt. „Re napisten aranyporral szórja be az országot.” Felesleges pazarlás, gondolta Brian kelletlenül. De már lefelé tartott a nagy vörös korong, a hegyek mögött, vagy csak a fennsík peremén. A beduin idegenvezető ledarálta a leckét: „A piramist Sznofru fáraó építette Kr.e. 2620 körül. Szabályos gúla, a sírkamrát két nagy terem fölé építették… Megtalálták a fáraó múmiáját…”

De hiszen ez nem is vörös, mondta csalódottan Corinne. Inkább sárga.

Napnyugta volt, tehát a beduin teljes meggyőződéssel ezt felelte: Hajnalban, amikor ráesnek a felkelő nap sugarai…” – Ekkor eszébe jutott, hogy ezek a furcsa látogatók az egész éjszakát itt akarják tölteni, és gyorsan másról kezdett beszélni: A déli piramis élei 43o36’-ben megtörnek. Amikor a belsejében repedések keletkeztek, abbahagyták az építkezést…

Hideg van, állapította meg Brian, azt hiszem, jobb lesz, ha a kocsiban várakozunk.

Ülj csak be nyugodtan, felelte Corinne a ki nem mondott kérdésre, én még nézelődök egy kicsit.

Elhatározta, hogy körüljárja a déli vagy tört piramist. Az északi nem elég vörös, és különben is ez a híresebb. A beduin mindenütt a sarkában volt. A turistákkal nem lehet eléggé vigyázni. Fel akarnak mászni a piramisok tetejére, a sírkamrákban akarják tölteni az éjszakát, és mindenféle furcsa ötletük van. Természetesen minden szigorúan tilos. Esetleg kaphatnak egy kis darabkát a sima fehér mészkőlapokból, amelyekkel a piramist hajdan befedték. Ha megfizetik. Ez is tilos, de valamiből meg kell élni, és mindenki ezt csinálja. Corinne azonban egészen másféle emléket szeretett volna magával vinni Dahszurból.

Már az utolsó tevét is hazavezették, és egyre hidegebb lett. Corinne botladozott a kövek között. Őrültség volt idejönni Dahszúrba, nem is értem, hogy Brian miért egyezett bele. Sosem lelkesedett a régiségekért. Én sem… és most mindjárt kitöröm a bokámat, ha minden jól megy. Nem fogná meg a karomat?

A beduin közelebb lépett. Allah, milyen erkölcstelen népség, ezek az amerikai asszonyok. El kell viselni, mert hozzák a dollárt. Elővette a legmeggyőzőbb, idegenvezetői hangját:

Ebben a piramisban szellemek laknak. Valószínűleg kincseket őriznek. Meg akarja nézni őket?

N-nem feltétlenül, tiltakozott Corinne, és megborzongott.

Odabent sokkal melegebb van… a sírkamrában.

Corinne megrémült.

Én ugyan nem hiszek a szellemekben, de nagyon kellemetlen lenne találkozni velük.

Ne féljen, asszonyok. Civilizált kísértetek. Életükben denevérek és baglyok voltak.

Corinne azt képzelte, hogy a beduin gúnyosan mosolyog, de nagyon sötét volt ahhoz, hogy meg tudja állapítani. A déli bejárathoz megyünk, folytatta a beduin finom erőszakkal, meleg van, civilizált kísértetek…

Egy idő után megszületett a kis Brian. Tisztára az apja, mondták a családtagok, amire nagy Brian megjegyezte: Csodálatos volt az éjszaka a Vörös Piramisnál, nem igaz, cica?

A cikket írta: Müszélia

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Babenko

De tetszett a cikk. Esetleg folytatod?

ezt most nem tudom folytatni, sajnos

megtekintés Válasz erre: Müszélia

ne is szóljatok hozzá, mert esetleg gondolkodni kellene, és attól Isten őrizz

Ne csodálkozz. Házi pletykákat feltenni gondolatok helyett, könnyebb. :(
De tetszett a cikk. Esetleg folytatod?
Nos hát igen. Utód mindenképpen kell!
Tudod most az a mondat jutott eszembe, amit állítólag egy magyar gróf kocsisa mondott.
" Az apám is gróf, a fiam is gróf, csak én vagyok kocsis!" :-)))
ne is szóljatok hozzá, mert esetleg gondolkodni kellene, és attól Isten őrizz
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: