újabb események régebbi események további események
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

8 + 8 + 8 = 24 óra

2010. május 11. - Látogatók száma: 155

Ugyan már! Matematikailag igen, de különben...

A gyermekeim, míg igényelték, sokat voltam velük. Sokat? Szinte mindig. Bevallom, imádtam is. Az egyik oviba, a másik már iskolába járt és dolgoztam ismét. Emlékszem, 500, - Ft - ért váltottam munkahelyet. Meg is szólt érte a szomszédasszonyom. Nem illett abban az időben. Mármint, munkahelyet váltani. Én meg úgy gondoltam, nem mindegy, hogy háromezer hétszázat vagy négyezer kettőt viszek a közösbe. Persze, keményen is kellett dolgozni, így visszagondolván, el sem hiszem, milyen beosztásom volt. Néha, amikor hazaértem, már mindkettő csemetém otthon volt és tudták, Anya miután megjön, készít egy teát, bevonul a nappaliba, átfutja a napi sajtót, majd utána csak az övék vagyok. Általában, Ők addig elpakolták az általam hazacipelt bevásárolt dolgokat. Kellett egy negyedóra - húsz perces átállás az agyamnak, a munkáról való áthangolódás rájuk. No, de utána! Éltünk, egészen alvásig. Tanultunk, beszélgettünk, vacsiztunk, játszottunk. S, mindezt együtt. A hétvégék sokkal szebbek voltak persze, mert akkor együtt keltünk, ráadásul később is, nem volt rohanás, kapkodás. Sokszor talán nem is segítettek, csak Én éreztettem velük azt, hogy igen. Fontosnak tartottam, hogy lássanak, tapasztaljanak dolgokat. A lányommal szerencsém volt, jó eszű ma is. Vele keveset tanultam. Magától ráérzett az olvasásra. Vagy valamit látott tőlem? A fiammal viszont együtt tanultam végig az általánost. Szoktam is viccesen mondani olykor, nekem nem 8 osztályom van, hanem 16. Középiskolában feladtam. A fehérjéknél borultam ki, emlékszem. Szaktantárgyakra már nem akartam képezni magam. Vannak ilyen emlékképeim, hogy negyed tízkor kijövök a szobájukból és lehúzom a redőnyt, a szomszéd ne nevessen rajtam, alapon, megpucolok egy ablakot, majd tusolni megyek, s elindulok a háló felé, teli erővel, energiával. S, voltam akkor konkrétan 31 éves.
Negyven évesen se lett jelentősen könnyebb. Munka, gyerekek, akik kamaszodtak, nőttek. Jegyzem meg halkan, ezerszer jutott eszembe anyám, aki mindig is mondta, kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Akkor tanultam, ma már mindezt jól tudom. Bizonyára valamit nagyon rosszul csináltam, pedig a mi szemetesünkre nincs is belevésve a nevem. Jól van, nem panaszkodom, de akkor is ma már mindent másképp csinálnék. Nem vállalnám magamra az összes házimunkát. A lányom, mióta külön életet él, nekem csak nehezebb lett. Bár rengeteg gépet kaptam tőle ajándékba, melyeket szívesen is használok. Könnyítik a mindennapjaim. Csak néha elgondolom, milyen jó lenne hazajönni néha arra, hogy valaki megterítve vár egyszer engem is.



Ui.: Pár éve nagy változást vittem véghez. Valami hatására besokalltam. Ha kedden a lépcsőre leejt valamelyik férfi valamit, és hajlás után azt egyik sem veszi fel, (mert ugyebár azért le kell hajolni) képes vagyok szombatig átlépni. Hetente egyszer a lépcsőé vagyok. Többet nem. Reagálása erre az volt a férjemnek. Igénytelen lettem. Szerintem meg ötvenfelé, illene magunk után rendet rakni. Csak nem állhatok ott a WC-mellett mindig és törlök életem végéig! Vagy az lenne a normális?
Gondoltam, ha Én nem változtatok, akkor minden a nyakamon marad, míg élek. Jobb későn, mint soha. Így lettem Én tejhatalmilag önszántamból kényelmes háziasszony.

A cikket írta: Laura

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 8. 21:03

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. július 8. 07:19

jól tetted!
ügyes vagy, hogy felismerted
grat.
:)

Látod! Más mennyivel előbb ráérzett...
Mindegy.
Jobb, mint soha...:)
2010. július 8. 21:02

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 18. 09:31

Én is megcsináltam ugyanezt, 45 éves koromba...azóta csak azt csinálok meg és akkor amikor én akarok:-))

Mindig minden téren késésben vagyok...:))
Hogy ez nekem nem jutott előbb eszembe!
2010. július 8. 07:19
jól tetted!
ügyes vagy, hogy felismerted
grat.
:)
2010. május 18. 09:31
Én is megcsináltam ugyanezt, 45 éves koromba...azóta csak azt csinálok meg és akkor amikor én akarok:-))
2010. május 17. 21:34

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. május 17. 17:34

Mintha csak a saját családomról olvasnék:)) Egyszer azt találtam mondani, én, botor, hogy egy férfi ne mosogasson, na azóta szerintetek mit hallok a férjemtől?? Pontosan ugyanezt. Pedig csak úgy értettem, hogy ne állandóan a férfi mosogasson, mert az nekem nem jön be, de néha lehetne segíteni. Gyermekeimnek nemes egyszerűséggel ki szoktam borogatni a ruhásszekrényüket, amikor már akkora benne a kupi, hogy kifelé dőlnek a ruhák és addig nincs sehova csavargás, míg rend nincs. Sajna, néha muszáj ilyesmikhez folyamodnom, mert ők is szívesen elbliccelik a házimunkát:))

De most csaknem azt várod tőlem, hogy ez engem megnyugtasson? :))
Talán előző életében udvartartása volt az enyémnek. Vagy már sokszor gondolni se tudok semmire... :)))
Viszont a fiam sajnálom. Ha nem változtat a hozzáállásán vagy agglegény marad vagy elrontja egy fehérnép életét vagy nem tudom. :)))
Elbliccelik? Mi lenne, ha mindenki, például mi is elbliccelnénk az ebédet. Csak négy napra rá jutna eszünkbe, hogy hoppá! Vasárnap meg nem is főztem!!!
2010. május 17. 17:34
Mintha csak a saját családomról olvasnék:)) Egyszer azt találtam mondani, én, botor, hogy egy férfi ne mosogasson, na azóta szerintetek mit hallok a férjemtől?? Pontosan ugyanezt. Pedig csak úgy értettem, hogy ne állandóan a férfi mosogasson, mert az nekem nem jön be, de néha lehetne segíteni. Gyermekeimnek nemes egyszerűséggel ki szoktam borogatni a ruhásszekrényüket, amikor már akkora benne a kupi, hogy kifelé dőlnek a ruhák és addig nincs sehova csavargás, míg rend nincs. Sajna, néha muszáj ilyesmikhez folyamodnom, mert ők is szívesen elbliccelik a házimunkát:))
2010. május 13. 15:25

megtekintés Válasz erre: cecill - 2010. május 13. 13:06

Azt akartam kifejezni, hogy tetszik amit írtál és ahogy kezeled a helyzetet. ;-)

Igazán köszönöm. :)

Gondolom nem lenne helyes, ha naponta minimum háromszor újra kellene éleszteni a problémáim miatt. ;-)))
2010. május 13. 13:06

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 12. 18:56

Neked, neked tök jó, mert én nem 8 órában güriztem.
Cupp oda is! ;-)

Azt akartam kifejezni, hogy tetszik amit írtál és ahogy kezeled a helyzetet. ;-)
2010. május 12. 19:20

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. május 12. 11:32

Egy netes ismerősöm mesélte, hogy reggel iskolába indulás előtt szétszórta a ruháit, mivel sietett. Mire hazaért, az apukája az összeset szemeteszsákba pakolta és kidobta a kukába. Kénytelen volt az utcán kukázni a ruhái után. Többet nem hagyott szanaszét semmit! :))))))))))

Nem rossz módszer, de csak annak, aki érti is a célzást.
2010. május 12. 19:20

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 12. 10:32

;-)) Én ezt már az elején bevezettem. Ha jöttek, "nincs a szekrényben tiszta ruha", megnézettem a szennyes tartót (én tudtam,hogy üres), majd az ágyak alját, a szobájukat...megtanulták, csak azt mosom ki, ami a szennyesben van. A széthagyott játék a kukában landolt (na jó, a padláson, mert csak nem dobom ki, amiért én dolgoztam). Szóval lassan, de biztosan megtanulták...na ne higgye senki, hogy nálunk mindig rend van! Dehogy! Csak tudják, nem vagyok rabszolga. Azért néha megpróbálják illúziókban ringatni magukat, hogy mégis...aztán rájönnek ;-))

Ja, kérem, aki már az elején megvilágosodik, és nem 30 évet vár rá. ;-))

Ügyes voltál. Jól tetted! Kitartást a végletekig!
2010. május 12. 19:17

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. május 12. 07:30

Anno mikor egyedül voltam két fiúgyerekkel, és besokalltam, akkor jöttek a levelek! :) Leírtam mindegyiknek, mi a dolga aznapra, és a végére odaírtam: szabadnapos a cseléd! A leveleket kiragasztottam a tükörre. Egy idő után mindkettő eltűnt onnan. Emlékszem, ültem a konyhában, szürcsöltem a kávémat, amikor hallom a kisebbikem hangját: Na gyere csináljuk, mert anyu mindjárt hisztizik! :))))))

Jaj, ezek az őszinte gyerekek. :)))) Ez aranyos lehetett.
Nekem a lányommal semmi gondom nem volt, van. Az uram, meg a fiam. Persze, ha visszaemlékszem, amikor be akartam vonni a fiúnk a munkába, mindig védte, ezzel a szép, számomra oly emlékezetes mondatával: - Van neked egy szép nagy nővéred, majd az megcsinálja! Igen ám, de ennek most a fia issza a levét.
Amúgy én is azt gondoltam magamról, hogy cseléd vagyok, de ez is megdőlt. A cselédnek volt bére, meg kimenője. Nekem egyik sem soha.
2010. május 12. 19:12

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 12. 06:16

Jót mosolyogtam magamban:)))
Tipikus amit a családról leírtál.
Én 40 évesen sokalltam be :( szó szerint meg kellett küzdenem a családon belüli szuverenitásomért s magam vágtam le láncaimat a mosogató és villanytűzhely között ....:) megkérdeztem tőlük -- pedig imádom őket és mindent feladtam értük---hogy ki tudják-e önállóan törölni a .......et mert ha igen akkor mást is meg tudnak csinálni nélkülem.:)))
Tudnék erről a témáról napokig beszélni:))
Köszönöm hogy olvashattam.

Nem szép dolog egy kislánynak a másik kislányt kinevetni! :))))
Szomorú, de igaz. Szerintem egy férfi este 22 után legyen férfi, előtte engedje meg magának azt a pompát, hogy férj, apa és ember is.
Megelőztél 10 évvel majdnem. Gratulálok éleslátásodért.
Én napokig nem, mert álmomban soha nem beszélek (hála) így csak folyamatosan órákon át. ;-)
Én köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, szóltál.
2010. május 12. 19:07

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. május 11. 22:35

Nagyon tetszik az írásod, jól sikerült! :-)


Pussz,
Tündér :-)

Köszi, ha így gondolod. Szeretem az őszinte kritikát, abból tanulok.

Egyszer olvasatra egy írásom odaadtam valakinek.
"Üdítő olvasmány volt." - mondta. Eddig ezt tartom számon, mint legnagyobb elismerést. :)


Közben elment a kapcsolat az éterrel. :(
2010. május 12. 18:56

megtekintés Válasz erre: cecill - 2010. május 11. 22:30

Tök jó! Cuppp!

Neked, neked tök jó, mert én nem 8 órában güriztem.
Cupp oda is! ;-)
2010. május 12. 11:32

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 12. 10:32

;-)) Én ezt már az elején bevezettem. Ha jöttek, "nincs a szekrényben tiszta ruha", megnézettem a szennyes tartót (én tudtam,hogy üres), majd az ágyak alját, a szobájukat...megtanulták, csak azt mosom ki, ami a szennyesben van. A széthagyott játék a kukában landolt (na jó, a padláson, mert csak nem dobom ki, amiért én dolgoztam). Szóval lassan, de biztosan megtanulták...na ne higgye senki, hogy nálunk mindig rend van! Dehogy! Csak tudják, nem vagyok rabszolga. Azért néha megpróbálják illúziókban ringatni magukat, hogy mégis...aztán rájönnek ;-))

Egy netes ismerősöm mesélte, hogy reggel iskolába indulás előtt szétszórta a ruháit, mivel sietett. Mire hazaért, az apukája az összeset szemeteszsákba pakolta és kidobta a kukába. Kénytelen volt az utcán kukázni a ruhái után. Többet nem hagyott szanaszét semmit! :))))))))))
2010. május 12. 10:32
;-)) Én ezt már az elején bevezettem. Ha jöttek, "nincs a szekrényben tiszta ruha", megnézettem a szennyes tartót (én tudtam,hogy üres), majd az ágyak alját, a szobájukat...megtanulták, csak azt mosom ki, ami a szennyesben van. A széthagyott játék a kukában landolt (na jó, a padláson, mert csak nem dobom ki, amiért én dolgoztam). Szóval lassan, de biztosan megtanulták...na ne higgye senki, hogy nálunk mindig rend van! Dehogy! Csak tudják, nem vagyok rabszolga. Azért néha megpróbálják illúziókban ringatni magukat, hogy mégis...aztán rájönnek ;-))
2010. május 12. 07:30
Anno mikor egyedül voltam két fiúgyerekkel, és besokalltam, akkor jöttek a levelek! :) Leírtam mindegyiknek, mi a dolga aznapra, és a végére odaírtam: szabadnapos a cseléd! A leveleket kiragasztottam a tükörre. Egy idő után mindkettő eltűnt onnan. Emlékszem, ültem a konyhában, szürcsöltem a kávémat, amikor hallom a kisebbikem hangját: Na gyere csináljuk, mert anyu mindjárt hisztizik! :))))))
2010. május 12. 06:16
Jót mosolyogtam magamban:)))
Tipikus amit a családról leírtál.
Én 40 évesen sokalltam be :( szó szerint meg kellett küzdenem a családon belüli szuverenitásomért s magam vágtam le láncaimat a mosogató és villanytűzhely között ....:) megkérdeztem tőlük -- pedig imádom őket és mindent feladtam értük---hogy ki tudják-e önállóan törölni a .......et mert ha igen akkor mást is meg tudnak csinálni nélkülem.:)))
Tudnék erről a témáról napokig beszélni:))
Köszönöm hogy olvashattam.
2010. május 11. 22:35
Nagyon tetszik az írásod, jól sikerült! :-)


Pussz,
Tündér :-)
2010. május 11. 22:30
Tök jó! Cuppp!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: